A halál utáni élet az ősi szent iratok alapján – upanisadok, halál előtti állapot és élmények

Forrás: Szvámí Ráma, Szent Utazás – Értelmesen élni, méltósággal meghalni

A halál utáni élet

Érdemes foglalkozni és készülni arra, ami mindenki számára elkerülhetetlen: a halál utáni élettel. A nagy bölcsek teljesen máshogy látják a halál művészetét, egyfajta lehetőségnek, mély boldogságnak (samadhi) élik meg. Konkrétumokat is be fogok mutatni, idézve a szent iratokat, upanisadokat a halál utáni élmények és halál előtti állapotok kapcsán. A halál közeli élmények azonosságait már összefoglalva leírtam itt: Mi vár ránk a halál (élet) után? – halálközeli élmény

A halál művészete és a fájdalom oldása

Swami Rama (ejtsd Szvámí Ráma) szerint a halál nem fájdalmas, csupán a feltételek változnak meg. Amikor meditációink segítségéveltudatosan tudunk álmodni (ébren vagyunk miközben a test alszik), akkor kezdjük megérteni, hogy a halál is egyfajta álom. Azok a mesterek, akik a tudatfeletti állapotban vannak folyamatosan, számukra olyan a halál mint egy mély hosszú alvás. A bölcsek számára olyan a halál, mint nekünk a ruhacsere. Szerintük ugyanis csak a test hal meg, a tudat örök. És ezt sok gyakorlással meg is lehet tapasztalni. Ez hasonló ahhoz, amikor magzatként félünk, hogy létezik-e a születés után élet. Amikor a meditációnak köszönhetően kitágul a tér, akkor ez nem hit, hanem tapasztalat kérdése.

De ez az érzékszerveken (elme) határain túl van, így a tudomány nem biztos, hogy tud róla értekezni.Olyan, mintha a felhő fölötti repülő szárnyalásában nem hinnénk, mert a felhő eltakarja azt szemünk elől ezt a látványt… A halál fájdalmát egyébként az okozza, hogy tárgyakhoz és személyekhez kötődünk és abban hiszünk, hogy csupán egy fizikai test vagyunk, mely elenyészik a semmibe vész… De a bölcsek szerint egy szubtilis síkon folytatódik az élet (és csak a fizikai test bomlik le), mert az örök érvényű. Csak a haláltól való félelem az ijesztő.

Halál utáni élmények (a halál után) az upanisadok alapján

Mindenki a pozitív és negatív karmája alapján érzékeli azt a halál után, amit érdemel, vallják az upanisadok. Találkozhatunk őseinkkel, szeretteinkkel (pitrilóka). De változatos örömökben is részünk lehet (szvargalóka). A Tibeti halottaskönyv és a hindu Garuda-purána részletesen leírja ezen szinteket. De a tudatlanoknak (aki sosem készült a halálra, sosem meditált) egy mély alvásnak éli meg a halált mennyei és pokolbeli víziókkal. A tiszta szándékban élők az Önvalóval lehetnek, azonban a felszabadulást, megvilágosodást nem lehet elérni ilyenkor. Erre csakis életünk során kapunk esélyt. Hiszen az Önvalót 5 burok takarja el. Ezeket kell visszafejtenünk. Ez olyan, mint a lámpára rárakott pokrócok sorozata, mely a fényt elhomályosítja. Az 5 burok (kósa) tehát:

– durva, fizikai (annamaja saríra)
– prána burok (pránamaja saríra)
– mentális burok (manómaja saríra)
– intellektuális burok (vidnyánamaja saríra)
– üdvösség burka (ánandamaja saríra)

A lélek ezzel az utolsóval kerül (üdv burok) kapcsolatba halálközeli élmény alkalmával. Nagy fény, és óriási béke szokta kísérni ezt, de ez még nem maga a megvilágosodás, megszabadulás. Kevés kint látni a fényt, azt önmagunkban kell felfedezni. Ezek a burkok egyébként az Átmánt takarják el. És a vágyaink okozzák az újjászületésünket (körforgás). Azok intenzitása határozza meg, hogy mennyi idő telik el az újjászületés (reinkarnáció) előtt. Krisztus és Zarathusztra idejében a reinkarnáció természetes volt, így nem is került szóba, de egyetlen próféta sem tagadja azt.

Jézus is újra született a kereszthalál után (a tökéletes lélek a tökéletes testben, ugyanoda). És újjászületésünket illetően nem Isten büntet minket, hanem mi büntetjük önmagunkat saját cselekedeteink, karmáink által. És azok a lelkek, akik megvilágosodtak, megszabadultak eldönthetik (ez az igazi szabad akarat), hogy az unalmas körforgásnak véget vetve kilépnek a szamszárából és összeolvadnak a Brahmalókában (mennyeken túli legfelső valóság) az abszolúttal, vagy visszatérnek, hogy nekünk embereknek segítsenek (dzsívan-mukta). Így megszületnek újra (arhat) és kiválaszthatják, hogy hova szülessenek le.

A halál előtti állapot

E világon minden rezgés következménye, mely az energiarészecskéket arra ösztönzi, hogy más energiarészecskéket vonzzanak. A rezgés oka a kozmikus energia (prána). Minden tárgy az upanisadok alapján (élő vagy élettelen) ennek a rezgése. Ezért mondta Sir Arthur Eddington, hogy a szubsztancia fogalma a klasszikus fizikából eltűnt és a hullámok frekvenciája vette át a helyét, így a fizikából metafizika lesz. ,,Szarvam khalv-idam Brahma.” Valójában minden Brahman. Tehát a Védanta szerint nincs holt anyag az Univerzumban.