Ismerd meg önmagad!

 In elme és a nyugati, keleti pszichológia, PSZICHOLÓGIAI ÉS TERMÉSZETGYÓGYÁSZATI CIKKEK

Megjelent: Pszichológia és Practicum

Elméletek erről a témáról akadnak, mint égen a csillag és ezek sok esetben egymásnak is ellent mondanak. Több száz ember életét változtatta meg az, amiről írni fogok, köszönő levelüket el is helyeztem honlapomon és megtiszteltetés számomra, hogy az embereket szolgálhatom. Konkrét módszert is ismertetni fogok ebben a cikkemben.

Miben más ez a megközelítés?

Röviden abban különbözik, hogy nem a személyiség (önmagunkról alkotott „image-et”, képet) fejleszti, hanem ennek figyelmen kívül hagyásával önmagunk valódi felismerése a cél (amiről a kép, mint leírás megszületett). Gondoljunk csak bele: mindenki egy szűrőn keresztül látja a valóságot, mert más közegben, máshogyan nevelve, más lelki, fizikai adottságokat örökölve, más élményeket megélve stb. élte életét. Így egyik embernek kevés a fél pohár víz, a másik örül annak is, pedig mindkettő ugyanazt a valóságot látja.

E szűrő segítségével önmagunkról is egy elfogult képet hozunk létre, mely maga a személyiség és ezzel azonosulunk. A kép kialakításában szerepet játszanak a szülők, tanárok, szomszédok, főnökeink, ismerősök, az ország normái, mely szintén eltérő lehet stb. Mindegyikből egy picit hozzá teszünk. De vajon tényleg ez a valódi énünk? Egy leírás, szubjektív vélemény azonos lehet azzal, amiről a leírás született?

Valódi lényünk ugyanis – ha akarjuk, ha nem -, folyamatosan létezik, így azt nem kell elemzéssel, lelki gyakorlatokkal fenntartanunk, létrehoznunk, kijavítanunk és ennek felismerése gyökeresen megváltoztatja életünket. Ez kelet valódi üzenete…

 

A valódi tudás saját tapasztalaton és nemcsak információk elsajátításán alapszik

Sok elmélet áll rendelkezésre, hogy mit kellene tennünk, mégis sok-sok betegség, stressz, depresszió, pánik stb. jelenhet meg életünk során. Ha megfigyeljük egy valami általában közös a megoldást, a pszichológiában kialakított megküzdési stratégiát (coping) illetően.

A pszichológiai és spirituális megközelítés gyökere az, hogy a múlt, szülők és viselkedés, tudattalan, hajlamok stb. elemzés segítségével az önmagunkról alkotott képpel és nem valódi önmagunkkal foglalkozik. Ez olyan a keleti pszichológia szemszögén keresztül vizsgálva, mintha a ruhánkon és nem rajtunk lenne a hangsúly.
Ettől függetlenül a pszichológiai konzultáció bárkinek segíthet levenni a terhet a hátáról, de mélyebb terápiák segítségével is sokat tanulhatunk a személyiségünkről. A rólunk alkotott „kép”-ről, mely megváltoztatható.

Ez nagy segítség, hiszen kinek az életében ne lett volna szomorúság, stressz vagy traumatikus élmény? És ki ne szeretne boldogan, egészségesen élni? A pszichiáter szakorvos többnyire farmakoterápiás (gyógyszeres) kezelést alkalmaz, a tünetet igyekszik kezelni, de sok esetben ők is tartanak pszichoterápiát.

Az emberek más megoldásokra is nyitottak, így spirituális és vallási megközelítéseket is preferálnak. Valaki a filozófiában mélyed el, de azt szokták mondani, hogy bizonyos értelemben, mielőtt 100-200 éve nem alakult ki a pszichológia tudománya, a teológia, filozófia töltötte be ugyanezt a szerepet. Tehát az emberek érthető módon mindig is keresték a megoldást.

A pszichológia azt mondja, hogy hozzávetőlegesen 3-4 éves korunkban alakul ki a személyiségünk. Így jön létre a rólunk alkotott kép és ezzel foglalkozik a klasszikus pszichológia, hiszen a transzperszonális, transzcendens pszichológia már igyekszik meghaladni a személyiség fogalmát gyakorlati módszerek segítségével.

Nyilvánvaló, hogy ha nincs személyiségünk, akkor is létezünk, már a születés előtti prenatális időszakban is, tehát mi nemcsak maga a személyiség vagyunk, különben hogyan tudnánk azt megfigyelni?

A megfelelő személyiség kialakítása fontos a szocializáció, társadalmi interakciók miatt, ám nem állíthatjuk azt, hogy ez a valódi énünk, de ettől függetlenül szükségünk van rá, ahogyan a ruhánkra is. De, ha feltenném a kedves olvasónak azt a kérdést, hogy kicsoda Ön, akkor mit felelne?
Érdemes elgondolkodni ezen egy pár percre.

Lehet, hogy felmerül a neve, amit a szüleik adtak Önnek, de elképzelhető, hogy mást is neveznek így. Tehát ez nem a valódi önmaga, ahogyan a „újság” szó sem egyezik meg a kezében tartott újsággal. Felsorolhat tulajdonságokat is, de ezek megváltozhatnak és szintén csak egy leírás, „étlap” és nem a valódi étel, melyre kíváncsiak vagyunk.

Sajnos az „én” válasz sem megfelelő, mert nem fejezi ki a lényeget. Keressük a megfelelő választ, de nem a válasz, hanem maga a felismerés a fontos. A felismerés, hogy sokkal többek vagyunk annál, mintsem szavakkal leírható lenne.

Amikor az ember saját énképét javítja ki, erősíti meg, akkor elképzelhető, hogy büszke lesz az elért eredményre és másokhoz viszonyítva többnek fogja magát tartani, mert neki ez fontos, így az arroganciával társulhat. Az igazán ártatlan, alázatos ember nem tartja magát annak. Így nincs szerep sem…

Gyakran mondjuk, hogy a (spirituális) ego a legrosszabb. Ezért kelet üzenete az, hogy ne a személyiséget javítsuk ki, hanem tekintsünk mögé felfedezve valódi önmagunkat. Ez nem filozófia, hanem megtapasztalható felismerés.

Egy folyamatosan jelenlévő tudatnak a felismerése, melyben maga a személyiség (önmagunkról alkotott kép) is felbukkan, ám az csak elenyésző része ennek.
Ha tudjuk, hogy a mikulás nem létezik, vajon kell-e erre emlékeztetnünk magunkat minden évben? A paradox a dologban, hogy valódi énünket nem kell létrehoznunk, vagy megtartanunk. Csak ráébrednünk létezésére. Így nyugodtan eljátszhatjuk akár a mikulás szerepét, nem azonosulva vele.

Ám sajnos mi egy állapotot szeretnénk fenntartani, legyen szó például a boldogságról. Mintha jóllakottak szeretnénk lenni folyamatosan evés nélkül. A valódi megoldás a személyiségnek inkább a leépítése, mint megerősítése.

Akik a pszichológiában ezt veszélyesnek és értelmetlennek tartják, azoknak általában nincs valódi tapasztalatuk erről. Hiszen hogyan lehetne veszélyes felismerni valódi önmagunkat? Sokkal veszélyesebb egy szerepkörrel azonosulva csupán személyiségként létezni.

Keleten ezért nem végeznek el pszichológiai iskolákat különféle tanítók, akik éveken keresztül tanulnak, gyakorolnak, hogy valódi megtapasztalásuk legyen erről és utána rengeteg embernek tudnak segíteni a felismerésben.

Olyan ez, mint a harcművészet oktatása. Nincs egyetemi képzés, de lehet az ember bármilyen, ha szorgalmasan gyakorol, akkor igazi tudásra tesz szert és utána ezt tovább tudja adni, persze manapság már ehhez is kiegészítésként edzői szakon kell tanulni oktatóként. Ám a különféle címektől függetlenül a környezetében mindenki tudni fogja, hogy valódi-e a tudása vagy sem, mert saját tapasztalaton alapszik és nemcsak elméletek megtanulásán.

 

A szenvedés valódi oka, hogy nem jó az, ami van

A gondolatokat illetően általában csak azt hisszük el, arra vagyunk nyitottak, amivel egyetértünk, amit már ismerünk, tudunk, mert nem szeretünk kijönni a komfortzónánkból. Ezzel sokszor megöljük a tanulás, változás lehetőségét, mely alól természetesen a kedves olvasó kivétel:).

Tehát mindig felmerül a valóságról egy elképzelés, mely sokszor szöges ellentétben áll a valósággal és csak fantáziálás.
Az alap hozzáállás megkérdőjelezésének hiánya okozza a valódi problémát, lásd a szűrő, melyről a cikk elején tettem említést. Ráadásul bonyolult megoldásra vágyunk, az elme az ilyen dolgokkal tud leginkább azonosulni. Pedig a dolog roppant egyszerű, a gyerekek még könnyebben megérthetik, hiszen nincs tele az elméjük túl sok információval.
Boldogok szeretnénk lenni, így abból indulunk ki, ha lesz több pénzünk, tudásunk, szeretőnk, egészségünk, barátunk, házunk, gyerekünk, kutyánk stb. akkor boldogok leszünk. Ám, ha őszintén végig gondoljuk, akkor miután ezt, akár részben megszereztük tényleg tartósan boldogokká váltunk?

 

A megoldás és a technika, melyet bármikor gyakorolhatunk

Ha a valóságra a gondolatok szűrőjén keresztül tekintünk, akkor láthatjuk a valódi valóságot? Azonnali megoldás áll rendelkezésünkre a szenvedés orvoslása terén, de ha ragaszkodunk a szenvedésünkhöz, akkor ez hatástalan. Pedig az is csak egy gondolat, elképzelés, hogy mi lesz akkor, ha kilépünk a komfort zónánkból, melyet csak akkor fogunk biztosan tudni, ha megtesszük.

Kik vagyunk mi a gondolataink nélkül? Hogy ezt megtudjuk, tegyük szokásunkká, hogy nem vesszük túl komolyan a saját pozitív és negatív gondolatainkat, érzéseinket, hangulatunkat, hanem csak figyeljük meg őket gondolkodás, minősítés nélkül (introspekció).

Ne gondolkozzunk róla, mert akkor ugyanott vagyunk, ahol a part szakad, ne is állítsuk meg, vagy csökkentsük, engedjük hadd merüljenek fel maguktól. És ne ellenőrizzük, minősítsük ezt a gyakorlást. Inkább figyelmünket szegezzük arra, ami mindig állandó, magára a tudatra, melyben minden felbukkan.

Jelentkezzen az online vagy személyes (Bp. 3. ker. mellett) konzultációra

Személyre szabott megoldás már első alkalommal: kérem a konzultációt

Keresztes Attila

Keresztes Attila, a cikkek írója

 

AJÁNLOTT CIKKEK

A KERESENDŐ SZÖVEGET ITT KELL BEGÉPELNI ÉS UTÁNA ENTER-T NYOMNI

Privacy Policy Settings

google-analytics
vitatkozás művészete, vitatkozás tudománya, vitatkozás szabályaimikrobák jelentése, mikrobák világa, mikroorganizmusok jellemzése, mikroorganizmusok hasznos tevékenységei