Megtaláltad már, amit az életben keresel?

El is odázhatod, de egyszer szembe kell nézned Önmagaddal. Úgy érzed, hogy valami hiányzik a életedből? Hiába keresed a külvilágban? Legyen az munka/karrier/vállalkozás, okos könyv/előadás, meditáció/ima, különféle szerek, szex, hobbi, programok, emberi kapcsolatok, műalkotás/tudomány/sport okozta különleges élmény megtapasztalása, vagy pénz/hatalom, szülői és egyéb szerepek, nevelés/idomítás, diploma megszerzése és így tovább?

Hiába vannak tárgyaid, valójában tudatosan/tudattalanul mindig kerestél valamit, amióta létezel és a felsorolt dolgokkal csak megpróbáltad elfedni az óriási hiányt. Már tudod, hogy:

• Mindenki saját magáról alkotott képét erősíti/védi meg a kedves szomszédtól a diktátorig (az eszközeit használva ezt kiterjeszti a külvilágra)
• Minden ember azt hiszi, hogy igaza van és mindent jól csinál (különben megváltozna)
• Nem sok embert érdekel, ha “szétesik” a Föld, de ha 3 Ft-tal emelkedik a benzin ára, akkor azonnal kikel magából (mert ezt saját bőrén tapasztalja meg)
• Csak azt fogadjuk el, ami énképünkkel rezonál (ha ide most valami olyat írok, ami nem tetszik Neked, akkor én leszek Mr. Genya)

Már tele a padlás elméletekkel, tanfolyamokkal… Már mindenki mindent tud, mégis sok a szenvedés a világban. De, Te már nem akarsz a Magadról alkotott képpel foglalkozni, hanem inkább:

• Elfelejteni mindent és megkönnyebbülni
• Nem kijavítani, megerősíteni, megváltoztatni a környezetet (arrogancia jele lenne)
• A szubjektív önmagadról (és mások Rólad) alkotott képnek szívesen búcsút intenél
• Nyitott vagy arra, hogy ahelyett, hogy újabb elmélettel/technikával/okossággal erősítenéd meg énképedet, inkább lebontanád azt intelligens vizsgálódással
• Objektíven mindenféle vallástól, szektától függetlenül
• Egészséges pszichével rendelkezve, nélkülözve a pszichológiát és orvostudományt
• Támaszkodva egy valamire, az igazságra, a valóságra, mert csak egy valami igaz: ez a pillanat

Most, hogy az emberek 99,99%-át elriasztottam… Ha még itt vagy. Mit mondhatnék, hogy jó úton jársz? Mi szükség lenne rám vagy bárkire? Nem akarok semmit eladni Neked. Maradok objektív, független… De, Neked azt javaslom, hogy hagyd abba a keresést és vizsgáld meg intelligensen azt mindenféle hiedelemtől mentesen, hogy ki keres pontosan? Ahelyett, hogy a megoldások iránt kutakodnál. Légy őszinte magadhoz és nézz szembe azzal, ami most itt van. Szenvedés? El akarsz menekülni előle? Kell a fájdalomcsillapító?

És most mondd meg nekem ki vagy Te a gondolatok, érzelmek nélkül? Létezel? Ha mindent, ami felmerül (mert ez maga a valóság) engeded lenni, mi történik Veled?

Veled és nem a magadról alkotott képpel… Isten hozott a valóságban…

Keresztes Attila