Az önmagunkról kivetített képet akarjuk megváltoztatni, aminek sosincs vége – önmegvalósítás, önismeret

 In advaita, Pszichológia, medicina és egyéb (cikkek)

Néhány szemelvény és megoldás az önismeret, önmegvalósítás témájában

Akkor járunk közel a valósághoz és szabadsághoz, ha nem önmagunkról gyűjtünk infót, hanem megismerjük, felismerjük önmagunkat, azt akit nem kell létrehoznunk, kijavítanunk.

A tudatosság fontosabb, mint az egész világ, ugyanis nem tudnánk azt érzékelni, ha nem lenne tudatosság.

A tudatosságba vagyunk szerelmesek nem pedig a személybe és a különféle tárgyakba, ami általa létrehozunk.

A tudatosság korlátozza önmagát, hogy a testtel azonosul, és így keresésbe kezd. Ez a nagy tévedés, mert a tudatossággal mindenki rendelkezik. Sőt, mindenki maga a tudatosság.

Minden, amire szükségünk van, már velünk van. Sőt, mi magunk vagyunk azok, a béke… Nincs kint semmi, csak a téves elképzeléseink hozzák létre ezt az illúziót, lásd projekció, mint elhárító mechanizmus.

Az igazság igaz marad. Mindig. Nem új információra van szükségünk minden nap, hanem ennek felismerésére. Ha az étellel teljesen jóllaktunk, szükségünk van második fogásra, vagy csak azt hisszük, hogy szükségünk van rá?

Nincsenek nagy bölcs szavak… Csak egyszerű létezés. Béke és ennek a felfoghatatlan mélysége.

Az elme az erejét a figyelmünkből, hitünkből, érdeklődésünkből nyeri… Ha figyelmünket a Mindenségen, a békén tartjuk, ami a valódi lényünk, akkor ez feloldódik és minden a helyére kerül. Véget ér a szenvedés.

Mindegy milyen (pszichológiai) problémánk van, mindegyik a tudatosság útján való megrekedésünkről szól valójában.

A fájdalomcsillapítóval mi a gond? Ki szereti a fájdalmat? Nem kell elleneznünk, a fájdalomcsillapítót, mert fájdalomcsillapítónak jó. És butaság azt hinni, hogy ez aláássa a tudatosságunkat.

Vagyok (ami mindenkiben ott van): amit nem kötünk össze sem hittel, sem emlékekkel, vággyal vagy szándékkal. Ne menjünk játszani ezekkel. Előjöhet sok múltbeli akadály. Ne törődjünk vele. A jelenlét fel fog erősödni, ha nem adjuk fel. Megjelenik a béke, a gondtalanság érzete. És minden ugyanúgy történik, de ez mindig ott marad a háttérben.

Milyen furcsa játék, hogy az elképzelt fejben megélt valóság eltakarhatja a valóságot és mi ezt észre sem vesszük.

Mikor arra törekszünk, hogy legyőzzük a kondicionáltságunkat, újakat hozunk létre és lemaradunk a létezésről.

Az önmagunkról és egymásról alkotott képek harcot szülnek közöttünk…

Aki elkezd vizsgálódni az általában sosem tudja ezt abbahagyni, de a vizsgáló idővel eltűnhet és akkor csak maga az Igazság marad hátra.

Nem az elme, vagy mi vagyunk fáradtak, csak a Létezés fáradt el az elmétől… Ne birtokoljuk az elménket.

Nem mi ébredünk fel a szabadságra, hanem az Univerzális Tudatosság ebben a formában, amit mi önmagunknak hiszünk. De ezt csak utólag vesszük észre, előtte az egóhoz kötjük ezt a törekvésünket.

Ha mástól függ a boldogságunk, akkor el fogjuk azt veszíteni, mert a másik meg fog változni…

Az elme élettelen. Mi hiszünk valamiben, nem az elme, ahogyan a kocsi sem megy magától.

Amiben hiszünk, az válik a tapasztalatunkká.

Az igazi barát nem hozzánk, hanem az igazsághoz hű.

Mi a szemlélője és nem az áldozatai vagyunk az időnek.

A tiszta létezés és nem az idő létezői vagyunk.

A világ ősidők óta létezik, de a gondolatainkkal minden pillanatban létrehozunk egy képzeletbeli világot.

Ha kialakul az ÉN, akkor az egyén is, aki elkezd gondoskodni önmagáról. De ez csak a tudatosság egy része, és a teljes tudatosság jobban tud önmagáról gondoskodni, melyben nincs ÉN tudat.

Mikor már nem tud igazán semmi megérinteni minket, úgy mozgunk ebben a világban, mint a szél. Ki parancsolhat a szélnek?

Az elmének van egy fegyvere, amit a fejünkre szegez. De csak azért, mert elhisszük, hogy van egy fejünk, amire egy fegyvert szegeztek…

Az állandóság sosem hagy el minket, csak mi őt, azzal hogy a múltunkra és jövőnkre gondolunk és a folyton változó dolgainkra, érzéseinkre.

Amikor a cselekvő hiányzik, akkor a cselekedet és kegyelem eggyé válnak…

Ne csatlakozzunk semmilyen gondolathoz, ami a jövővel vagy múlttal kapcsolatos…

Ahogyan egy apró gyertya meggyújtva a valódi fényben ég – picivel sem halványabban, mint a nagy tűz -, ugyanígy lobban fel bennünk a fény.

Nincs szükség arra, hogy a félelmünktől megszabaduljunk, csak ne figyeljünk rá, hogy magától kikophasson. Tartsuk figyelmünket a Békén. A félelmeket, érzelmeket pedig így kezeljük: Nem veszíthetjük el valódi lényünket, legfeljebb csak a róla alkotott képeket – érzelmek, gondolatok, pánik, fóbia, félelem, szorongás „leküzdése” kezelése. Megoldás a cikkben

Ha a tárgyal azonosulunk, akkor az érzelmek, gondolatok rabjai vagyunk. Ha a testtel, akkor pedig az érzeteké. Ha figyelmünket a Mindenségre helyezzük, akkor pedig mi vagyunk az örök Béke. Hogyan tehetjük ezt meg? Itt minden részletesen megtalálható: Mindenki készen van… Nem kell semmit jobbé tennünk, fejlesztenünk, csak a téves elképzeléseinktől kell megválnunk, hogy láthassuk a valóságot – megoldás a cikkben – harmónia elérése, elméletek, gondtalanság, boldogság elérése, elégedettség

 

Attila Cross

Keresztes Attila, a cikkek írója


A cikkeimben integrálom a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával. Orvosi szaklapokban publikálok és 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keletei-nyugati medicina). 2005 óta dolgozom emberekkel és 350+ a nyilvános ajánlások (sikertörténetek száma) a honlapon.

 

20 év munka, több, mint 800 cikk (köztük van több 30 oldalas írás is), mely letesztelt, gyakorlati megoldásokon alapszik. Segítesz egy nemes ügyben, hogy minél több embernek segíthessünk megtartva az objektivitást?

Cikk kategória (angol, magyar)

keresés

AJÁNLOTT CIKKEK
valódi lényünkmeditáció