Emberek, akik alig várják, hogy megszabadulhassanak egyik végtagjuktól – testi integritás identitás zavara, BIID

Forrás: National Geographic Channel, Taboo, prof. Vilayanur Ramachandran (neuroscientist UC San Diego), Dr. Chris Ryan (psychiatrist, Univ. of Sydney)

A testi integritás identitás zavara (BIID)

Vannak emberek, akiket kirekesztenek a társadalomból csak azért mert a megszokott „szabályokhoz” képest bizarr módon csinálnak valamit. Különböznek. Például létezik a testi integritás identitás zavara kínzó kórképe, mely során az emberek általában 4-5 éves koruktól kezdve folyamatosan úgy érzik, mintha az egyik végtagjuk nem az övéké lenne. Tudják, hogy ez butaság, hogy az övéké valójában és, hogy abnormális ez a képzet, de ennek ellenére mégis megmarad ez az érzés. Mindig abban reménykednek, hogy leesik majd pl. a jobb lábuk vagy egyik kezük. Egy ausztrál férfi konkrétan a úgy érezte, hogy emiatt egyedül van a világon és nem merte senkinek sem elmondani, nehogy kirekesszék őt a társadalomból. Kamaszként szándékosan sebet hozott létre jobb lábán, hogy elszennyeződjön és amputálják a lábát, de ezt nem sikerült elérnie.

Mentálisan és fizikailag is ép az illető, de testi integritás identitás zavara van, amit angolul BIID-nek hívnak. Tehát gyerek kora óta erős vágyat érez, hogy megszabaduljon az egyik karjától, vagy lábától. Hasonló ahhoz mikor úgy érezzük, hogy rossz testben születtünk, azaz transzszexualitásban (nemi identitás zavar) szenvedünk. Ebből a kórképből nevezték el a BIID-t. Ezt nem mi hozzuk létre, tehát nem önkéntes módon jön létre, azaz bárkivel megtörténhet. Ilyenkor állandó szorongás és depresszió kíséri életünket emiatt. Úgy érezzük mindig – és ez feszültséggel tölt el minket –, hogy valami nincs rendben. De ez nem a freudi szexuális parafília egyik fajtája vagy nem a figyelem felhívás miatt csinálják az emberek, hanem valószínűleg agyi eredetű a probléma. A testi integritás identitás zavarában szenvedők pontosan meg tudják rajzolni azt a vonalat, hogy kellene amputálni testrészüket, amit idegennek éreznek.

Ha egy sebész amputálná az egészséges lábat vagy kezet, akkor bűnvádi eljárás alá kerülne. Ezért a betegek inkább meglövik magukat, vagy a sínre feküdnek, hogy utána az orvosok amputálják lábukat vagy kezüket. És ezután nem bánják ezt meg és boldogabbak lesznek miután ez megtörtént. Nagyon rossz érzés játszódhat le ezekben az emberekben, ha hajlandóak arra is, hogy ezeket a tetteket végrehajtsák. És érzelmileg egészségesek, mentálisan épek, normál intelligenciával rendelkeznek. Olyan, mintha mi úgy éreznénk, hogy három kezünk van és ezt amputálni akarnánk, mert nincs rá szükségünk. Ez az ausztrál férfi záraz jéggel elérte, hogy amputálják a lábát, és utána műlábat kapott és azóta boldog életet él, elmondása szerint.

A Kalifornia Egyetem egy kutatócsoportja megállapította, hogy a fali lebenyből, testképből „hiányzik egy láb” képe, mert mikor megérintették az ausztrál férfi lábát, akkor a fali lebenye semmilyen választ nem generált az agyban. De a kontrollszemély (egészséges személy) bőringerre adott válaszánál azonban a szenzorok megadták a választ mikor ugyanott megérintették a lábát. Tehát neurológiai teste hiányos, és agya arról informálja ezt a férfit, hogy a lába hiányzik. Így úgy tűnik idegrendszeri eredetű ez a kórkép, de ezek csak részeredmények. Sajnos nem lehet tudni hányan szenvednek ebben a kórképben, de ha megfelelő szakemberhez fordulnának, akkor nem kellene attól félniük, hogy a társadalom kirekeszti őket és kitudódik mindez. És talán a meditáció segítségével el lehet érni olyan tudatváltást mikor már nem a nemünkkel, testünkkel, érzéseinkkel, gondolatainkkal azonosulunk, hanem felfedezzük valódi énünket, mely túl van mindezeken, lásd pl. ezen a módon.