Hogyan kezeljük a spirituális mesterünket, hogy a legnagyobb eredményt érhessük el vele – spirituális felemelkedés

Spirituális mesterek és a spirituális felemelkedés

Hogy ki a jó spirituális mester arról már írtam korábban – spirituális felemelkedés, spirituális mesterek.

Lásd, Hogyan találunk spirituális mestert magunknak és mit kezdjünk a saját vagy mások spirituális élményeivel? – spirituális fejlődés, spirituális valóság, spirituális dolgok, spirituális felemelkedésA mi mesterünk elindít bennünk valamit, és érezni fogunk egy pozitív kapcsolódást. Innen tudjuk, hogy ő a mi mesterünk. De ez valójában bennünk zajlódik le, hiszen hogyan lehetne bármit is érezni, megtapasztalni, ha nem mibennünk lenne? Ezért mindenki másmilyennek látja a spirituális mesterét. Mert önmagunkat vetítjük ki rá. De ő valójában a mi belső mesterünk.

Na, de ne menjünk ennyire előre. Szóval, a mesternél nem a szavakon van a hangsúly (mikor találkozunk vele). És a legjobb, ha a személyisége hasonló mint a miénk, ha nem vált ki antipatikus érzéseket. Vagy, ha kiváltva rögtön nyakon csípjük ezt és tudjuk, hogy nem a másikat kell megváltoztatni, hanem önmagunkat. Ez a tüköreffektus. Így megtaláljuk az esetleges elcsúszást önmagunkban. A spirituális mester felszabadít minket és nem függővé tesz. És nem féltékeny, ha elindul bennünk az intenzív spirituális felemelkedés, sőt! Örömtáncot lejt velünk, ha ez bekövetkezik.:) Hiszen ő emiatt van itt.

Online Tv – Suma Ching Hai (közvetlen kapcsolat Istennel) – mesterek meditációi

Sri Vasudeva egy inspiráló mentor, aki az elmén túlról szól hozzánk

A spirituális mester kiválaszt-e minket?

Őt nem kell megkérdezned, hogy követheted, hiszen ő folyamatosan ad. Rá van csatlakozva a forrásra. És bárki csatlakozhat rá. Ahogyan a napot sem kell megkérdezned, hogy megengedi-e, hogy felmelegedj általa, de attól még érezhetünk hálát iránta.
Nem arra használ fel minket a spirituális mesterünk, hogy önmagát sztárolja, így nélkülünk is teljes.

Tulajdonképpen létezik egy magasabb intelligencia, és a formák szintjén ez megjelenik. Amiket mi felosztunk, de valójában egy „nagy masszáról” van szó. Egységről. És mindannyian ennek az energiának vagyunk a bábjai. A mester is az! De ő feloldódott ebben a forrásban, nem áll ellen, nem ő irányit (lásd ego). És nagyszerű, hogy külső személyként megjelenik, mert így könnyebb ráhangolódnunk a forrásra. De ő valójában már nem létezik, tehát már a személyiségén túli világban él, jóllehet használja a személyiségét, mint a ruháját és a testét is, de már nem azonosul vele. A legjobb, ha már voltunk a közelében (satsang), vagy felemelő csoportokban, mert akkor egyre nagyobb oldhatatlan vágyat érzünk, hogy belsőnkben elmerüljünk.

Meditáljunk. Már nem húz vissza a sok negatív gondolat és érzés. Már a kintinek tűnő dolgok nem lesznek olyan fontosak. Nem ott keressük a megoldást, hanem önmagunkban. És mikor ő rá gondolunk, nézzük a fényképét, kapcsolódunk hozzá. Már a fénykép sem kell, mert amit belül érzünk az már a belső gurunk. Őt követjük, a szívünket. Mindegy, hogy él-e vagy sem a guru, mert a szívünkben mindig ott van. Hiszen valahol egyek vagyunk vele is. Valószínűleg erre utal a Mahabharatában Eklavya kisfiú története, aki nagyon szeretett volna a királyfiak íjász mesterétől tanulni, amire nem volt lehetősége. Emiatt agyagból elkészítette a tanár, a mester szobrát és addig meditált, hódolt előtte, amíg energiái megelevenedettek számára. Megtanult tőle mindent ezáltal, pedig nem is találkozott vele fizikailag. Ugye milyen csodálatos, hogy minden tudás bennünk van és kapcsolódhatunk hozzá?
.