Ebben tényleg minden benne van. Még az előző évezred végén történt. Ifj. Szabó Lőrinccel nagy öröm volt találkozni. Idősebb korában is egyfajta jóértelemben vett lazaságot közvetített puszta megjelenésével is: kék farmert és fehér inget hordott.
A fenti idézet 6 éves korában született meg benne, és Szabó Lőrinc Lóci verset ír címmel foglalta versbe.
Nemrég eszembe jutott ez az egy sor. Színjátszónak tanulva sok verset megtanultam régen.
Miközben tévesen egy elkülönült éntudatban kezdünk el hinni, ami nagyjából 1-3 éves korunkra megszilárdul, próbáljuk a szenvedést elkerülni és boldogságot állandóvá tenni. Ez teljesen abszurd. Fenntartani egy állapotot? Olyat keresni, ami nincs? Félve a valóságtól, amiben minden benne van? Istenségekről álmodunk, akik majd megvédenek minket, különféle önfejlesztésbe fogunk, vallásokat követünk stb. Nincs baj, csak kérdem én, mi a valódi szándék?
Mindig keresünk. Mindig nyughatatlanok vagyunk. Mindig más kell. Egy-két pillanatot leszámítva. A nyugalmat, békét is le akarjuk venni a polcról és kilóra megvenni.
És mi van akkor, ha olyat keresünk, ami nincs? Ha a teljesség, a végtelen tér vagyunk valójában? Ahogy a non-dualisztikus bölcsek tapasztalják…
Ha a karakter állandó, de csak egy szerep… Sosem fog öntudatra ébredni, mert nem is létezik. Egy gondolat és érzelemcsomag, emlék, egy változó test. Ahogy Lóci mondta mikor apja meghalt: „Szénhidrátok, víz, cukor, só és nem tudom még mi minden, valami furcsa rendszerbe fogott rendezetlenség: holt anyag.”
Shakespeare már megmondta, hogy színház az egész világ. És Juhász Gyula Béke című verse is a kitágulásra, végtelen térre utal számomra. Ezt a verset fiatalon nagyanyám temetésén mondtam el. A halál megvilágosít, óriási felszabadulás… No, nem a résztvevőknek, ők sírhatnak. Magukra gondolva.
Mi van, akkor ha „ez van”, ami éppen megjelenik és slussz. Ideologizálhatjuk jobbról, balról, de ez mind csak egy szubjektív szemszögből történő csacsogás.
Ez az élet, úgy ahogy van. És nem kérdezi meg, kedves Attila te mi a ló pikulát akarsz? Nincs Attila, az csak egy újabb felmerülő forma. Karakter. De mi van azon túl?
A jó és rossz címke feloldódik, az élet folyamatosan megy tovább, és mindenki azt gondol, amit csak akar (pontosabban magától felmerülnek a gondolatok), mert ez az élet, ebben már minden benne van…
Keresztes Attila
A tünet mögött mindig egy téves önkép áll
Kezelheted a fizikai tüneteket vagy elemezheted a pszichológiai problémáidat évekig – de amíg nem látod be, hogy ki az, aki valójában szenved, a probléma vissza fog térni. Nem módszerekre vagy újabb technikákra van szükséged, hanem a tévedések azonnali, logikus átlátására.
2005 óta ötvözöm a nyugati logikát a keleti szemlélettel. Nem vagyok sem orvos, sem pszichológus (bár 3 egészségügyi szakvizsgám van és orvosi lapokban publikálok), és nem kínálok újabb spirituális taposómalmot.
Ha készen állsz a sablonos megoldások mögé nézni, kezdd itt egy 2 perces, objektív vizsgálattal: