Egy csodálatos világ vár rád Dr. Joe Dispenzával

 

Ebből a cikkből megtudhatod:

– Tudományos vizsgálatokkal alátámasztva, hogyan tudunk a saját testünkre eszközök és pirulák nélkül hatni bármikor, „díjmentesen”.
– Hogyan csökkenthető a test öregedése.
– Mi dönti el, hogy szárnyalunk vagy szenvedünk.
– Hogyan tudod fejleszteni önismeretedet.
– Mik okozzák általában a betegségeket?
– Ezek az igazságok a Bibliában is megtalálhatóak.

– Hogyan juthatunk hozzá tudattalanunk programjához, mely az életünk nagy részét tudattalanul irányítja (hiedelmek, automatikus cselekvések, érzések, gondolatok) stb.
– Miért csapda azt mondani, hogy te már túl vagy mindenen, a világon (ilyenkor általában kiüresedik szó szerint minden az életedben).
– Hogyan lehet hatékonyan, örömmel, játékosan és intelligensen megoldani egy problémát a ráfeszülés és kontrollmánia helyett, ami a bizalmatlanságból fakad?

– Hogyan alakulnak ki az érzelmek és a gondolatok?
– Mivel fokozható ennek az ereje?
– Szó lesz az őssejtek, hipnózis, önszuggesztió hatékonyságáról.
– Miért alakulnak ki a megszokott, berögződött gondolataink, érzéseink, melyek rabszolgává tesznek minket és hogyan lehet ebből kilépni.

– Mi az oka, hogy téves, rákos diagnózis által meghalnak emberek és valaki, aki öngyilkos akart lenni: gyógyszernek hitt több tucat placebo cukorkapszulától (aminek semmilyen kémiai hatása sincsen jóformán) valóban ezeket a tüneteket produkálta?
– Hol tart a Descartes (mechanisztikus modell, anyag és elme elválasztása), Newton és Einstein felfedezése óta a tudomány (kvantumfizika és hatása, lásd információs és energiamezők).
– Hogyan működik a valódi megbocsátás és öngyógyítás.
– Tudatállapotok, tudattalanra történő ráhatás.

– Hogyan gyógyítják meg egyszerűen magukat az emberek, akár a gyógyíthatatlan betegségből.
– Mi az a meditáció, amivel azonnal egy emelkedett állapotba kerülsz és minden percét élvezed, megélve amit csak szeretnél az életben.
– Ez hogyan hat a valóságodra, megteremtve életedben is azt, amit már előre elképzeltél.

– Hogyan tudsz szárnyalni, örömteli életet élni úgy, hogy az elkülönülés, egoizmus helyett inkább a kapcsolódás, mások segítése lesz az alapállapotod, miközben átfolyik rajtad az áldás és hála, ezért vigyorogsz mint a tejbetök.
– Hogyan lesz egy belső gyökered, ahelyett, hogy másoknak próbálsz megfelelni (szeretetkoldusként), ami nem is működik.

– Miért nem működik sokszor a pozitív állítások, pozitív dolgok elképzelése melyek hiányból fakadnak.
– Hogyan lépj túl emberi formádon egy magasabb intelligenciába, mely ismeretlen módon nyilvánul meg.
– Miért kell a kontroll helyett a bizalmat választanod az életben és beleugrani az izgalmas ismeretlenbe.

– Hogyan működik az agy, a test pontosan?
– Tisztázzuk a téves elképzeléseket a jobb és bal agyfélteke kapcsán.
– Miért csak te lehetsz önmagad akadálya – ha bármi másban hiszel, ami korlátoz és nem méltó hozzád, ismételve ugyanazt az életet -, továbbá emiatt ki sem próbálod a szárnyalást, ami itt vár rád.
– Hogyan működik és miért a hatékony emlékezés, tanulás és hogyan léphetsz ki egyszerűen a „begyepesedett” életmódból fejlesztve az agyadat.

 

A kezdetek

 

Hozd ki magadból a legtöbbet és felejtsd el a múltat. Az élet sosem ismétli önmagát, folyamatosan változik. Dr. Joe Dispenza orvosnak korábban komoly sportolóként súlyos gerinc sérülése volt egy baleset folytán 1986-ban (többszörös kompressziós 6 csigolyatörés) mikor kiropraktőrként dolgozott.

23 évesen, éppen 6 hónapos volt saját rendelője (lásd, kiropraktőrként itt végzett: Life University) mellette a Rutgers Egyetemen, biokémiai tanulmányokat és idegtudományokat pedig az olympiai Evergreen állami főiskolán folytatott). Napi 3 órát jógázott (jógastúdiót is vezetett) és harcművészetekben is jeleskedett. Holisztikus gondolkodással abban hitt, hogy ami létrehozta a testet, meg is tudja gyógyítani azt és átadta magát egy magasabb intelligenciának a korlátolt megoldások helyett. Megváltoztatta az étkezését (kis adagokban nyers ételt evett) és elkezdett energiát gyűjteni tudván, hogy a legtöbb energiát a szex és a stressz viszi el. Napi háromszor 1-1 órát meditált reggel, délben és este. Több száz gerinc röntgent átnézett és képzeletben beállította magának a tökéleteset és erre fókuszált.

 

Valódi gerincszakértő volt már ekkor és klinikai hipnoterapeuta képesítéssel is rendelkezett. Az orvosok azt jósolták neki, hogy le fog bénulni, ha nem műtteti meg magát 4 napon belül (rudat akartak a gerincéhez beültetni, lásd laminotómia, Harrington-műtéti eljárás). Óriási akaraterővel elkezdett testén dolgozni (vizualizálva a felépülését). A kalcium beépülése miatt elkezdte fokról fokra terhelni a gerincet és vízben úszni, szép lassan. 10 hét alatt meggyógyult és már fogadott pácienseket, a neuroplaszticitás, az epigenetika és a pszicho-neuro-immunológia irányában kezdett kutakodni posztgraduális képzésen.

Emellett a Ramatha iskolában tanult 17 évig (7 évet tanítóként eltöltve) miután meggyógyult. Ennek az iskolának a lényege, hogy megfeledkeztünk isteni, kreatív oldalunkról (gnosztikus ezotéria, mint New Age mozgalom), sokféle gyakorlattal segít ezt felidézni. A gyakorlat alapja a „C&E” (tudatosság és energia), a kundalini jóga egyik formája, bővebben erről, hogy hogyan találkozott ezzel, lásd a cikk végén.

Dr. Joe Dispenza tudományos felfedezései

 

Elkezdte kutatni a gyógyíthatatlan gyógyulások lefolyását, másokat meginterjúvolva világszerte és számos spontán remissziót talált. Tulajdonképpen a spiritualitást ötvözi a tudománnyal. Amikor az ember érez dolgokat, de utána ezt a tudomány is visszaigazolja, akkor csak a balgák kételkednek. A szív és agy kapcsolatát, erejét, csodálatos énünkkel történő kapcsolódását vizsgálja Dr. Joe Dispenza átültetve az elméletet a gyakorlatba.

Gyakorlatilag ötvözte többek között a neurológia, a neuro-endokrinológia, az epigenetika, a sejtbiológia, az agyhullámkutatás, az energiapszichológia és a pszicho-neuro-immunológia legújabb felfedezéseit többek között.

Nagyon fontos, hogy „belsőnkkel” folyamatosan kapcsolatban legyünk (telefonunk helyett vagy mellett) és ne csupán szakértőktől, mesterséges intelligenciától várjuk a választ, megoldásokat, mert szellemi lények vagyunk. Ez olyan, mintha csak a kisujjunkat használnánk az egész testünk helyett és más mondaná meg, mit tegyünk, de milyen alapon?

Ami a témát illeti, erősen magasra emeli a lécet, hogy Prof. Dr. Amit Goswami, az Oregoni Egyetem fizikaprofesszora írta Dr. Joe Dispenza egyik könyvéhez az előszót, a másikhoz pedig Gregg Braden.

 

Tudomány + spiritualitás integrálása?

Az igazság mindig is érdekelt. Nyitottan mindenre, ami megnyilvánul. Nem jó azonban kizárni azt, ami nem mérhető, mert attól az még létezhet. A tudomány sokszor kicsit „le van maradva a valósághoz képest”, de ebben a cikkben összeszedtem mindent, ami bizonyítja a „természetfeletti” létezését, ha egy korlátolt természettudományi kategóriába akarunk mindent belepasszírozni, megtagadva a létezés nagy részét a tudomány nevében. Félre értés ne essék, a tudomány nagyon hasznos dolog, de ez is csak részigazság egy végtelen térben… Íme a fejlődés paradigmaváltás, mely egy csodálatos világba kalauzol el minket, eldobva a régi láncokat, korlátokat, amikben eddig hittünk… Mindenben van igazság, ha nem is az képviseli az abszolút igazságot. És a másik oldalról sem érdemes átesni a ló túloldalára és azt mondani, hogy „én már túl vagyok mindenen”, elvonulva kizárva az életet.

Az élet maga a vágy és ezzel nincs semmi gond. És szerintem a dolgok semlegesek, lehet bölcsen élni és balgán is, ilyen nagy a szabadság, még ebbe sem szól bele senki. De nem a dolgok tehetnek erről és nem kell semmit sem megtagadni. A végtelen tér tele van meglepetésekkel, lehetőségekkel, ismeretlen, így nem kell túllépni rajta…

Nem hiszem, hogy az a megvilágosodás, hogy megtagadunk magunktól mindent. Kinek van joga eldönteni, hogy ki és mi mennyit ér? Aki örül egy ízletes ételnek, az esőcsepp koppanásának a macskakövön az művész, költő vagy bolond? Aki megborzong a hidegben és ettől függetlenül hálás az életnek vagy engedi, hogy egy macska játékossága megtöltse a szívét pozitív érzésekkel, az melyik kategóriába sorolható? Tökmindegy. A költészet, a zene stb. ugyanúgy a csoda része, mint minden, ami itt megnyilvánul. Ki mondta, hogy egy bölcs egy széken ül, mint egy szobor és kizár (megítél) embereket, helyezeteket és összehasonlítja azokat, ahelyett, hogy mindent szentnek látna a végtelen térben, önmagával együtt?

Az agy és tudat szerepe

Ha nem a kisujjunk irányít, hanem az agyunk, akkor nem mindegy, hogy hol keressük a válaszokat, mozgatórugót. A tudat vagy az agy irányít? A keleti tanok is egyértelműen leírják, hogy a világ képlékeny, csupán a tudat visszatükröződése. A tükörképünket vagy a valódi testünket érdemes megvizsgálni, ha valódi eredményt szeretnénk? A tudat felülmúlja az agyat, így azzal kell dolgozunk és az érzelmek, gondolatok nem ragaszkodnak hozzánk, mi tesszük ezt panaszként ismételve a nem kívánt helyezeteket.

Neurológiai értelemben azzá válunk, amire folyamatosan gondolunk, és ahová fókuszálunk a figyelmünkkel. Ha valamire gondolsz vagy megéled, az idegpályák ugyanúgy reagálnak. Idővel automatikus lesz egy először nehezen megtanult mozdulatsor. Ki teszi mindezt? Honnan jön a gondolat? Hol van a határ közted és a magától megnyilvánuló mozdulat között?

A homlokunknál lévő legkésőbb kifejlődött agyi terület, a homloklebeny irányítja viselkedésünket, vezet végig az életen, álmodja meg az új lehetőségeket. Ez a terület nagyon jól tud alkalmazkodni. Érdemes vele foglalkoznunk és átvenni az irányítást, hogy kilépjünk a megszokás, az ismert, korlátozott komfortzónánkból.

„Az elme a legjobb barátja lesz annak, aki legyőzi őt, ám annak, aki nem képes felülkerekedni rajta, a legnagyobb ellenségévé válik.”

Bhagavad Gíta (VI/6.)

 

Fókuszváltás meditációban

Először a fókusz segítségével a test egyes részeire figyelünk. Ezután kinyílik a fókusz és koherens állapotba kerül az agy. A végtelen térre történő laza fókusszal ugyanis az erős fókuszáltság megszűnik és divergens, azaz széttartó fókuszra váltunk, ami nagyon pihentető. A hullámra (energiára) kezdünk ráhangolódni a részecske (anyag) helyett. Ezzel tudatállapotot váltunk, bétából a kreatív, relaxált alfába jutunk (dr. Les Fehmi, a New Jersey-i Princeton Biofeedbackközpont vezetőjének felfedezése). Átlépünk a neokortexen (kritikus elmén).

Mi dönti el, hogy szenvedünk vagy boldogok vagyunk?

Életünk során megmondják mit szabad és mit nem. Ezáltal kezelhetőek vagyunk. Ez beivódik és létrehozza az automatikus test-elme késztetést és idővel meg sem kérdőjelezzük. Ugyanaz ismétlődik. Megjelenik az unalom, keserűség, bosszúság, idegeskedés, aztán azt ki akarjuk adni magunkból, így lesz a bosszúvágy, mások hibáztatása stb.

Biztonságot szeretnénk, uralni a dolgokat, embereket, látni, hogy mi fog történni. De az élet kiszámíthatatlan, különben mitől lenne izgalmas? Nem tudni mi fog történni. Ezért a kontroll helyett úgy döntünk, hogy bízunk az életben.

Többé nem mondjuk meg neki arrogánsan, hogy mi történjen és mások hogyan viselkedjenek, azért, hogy nekem jó legyen. A test uralmát pedig megtörjük azáltal, hogy elképzeljük, hogy mit szeretnénk. Kimondhatjuk, leírhatjuk, de a legfontosabb, hogy úgy éljük meg, mintha már megtörtént volna.

Érezzük ezt a csodálatos érzést. Ezáltal az agyunk megérti, hogy ezt szeretnénk megvalósítani. Ezután nem tudjuk, hogy hogyan és mikor, de megjelenik a válasz. Nem úgy, ahogy kontrollálva elképzeljük és azonnal meg akarjuk kaparintani. Egyszer csak csörren a telefon, valaki elhív egy találkozóra. Esetleg meglátunk egy izgalmas hirdetést stb. Mindig csak a következő lépést látjuk, de érezzük az áramlást, könnyedséget…

Miért működik?

Mert ez az igazság. Egy végtelen, örök térként bármikor visszahúzódhatunk egy semleges térbe a meditáció segítségével. Ahogy éjszaka is megtörténik, mikor alszunk. De bármikor játszhatunk és teremthetünk. Miért ne? Minden egy gondolattal indul el.

Ki mondta, hogy nem élhetjük ezt meg ragaszkodás, elvárás nélkül? Ahogyan az állatok is élvezik az életet, játszanak. Mi értelme lenne a bűntudatnak, szenvedésnek? Azzal csak ártunk önmagunknak és környezetünknek is.

Vedd észre, hogy a test sokszor egy stressz üzemmódban van, a légzés lelassításával azonban az agy frekvenciája csökken és ellazul és paraszimpatikus módba kapcsol. Ez a normális, egészséges üzemmód, nem pedig a stresszes állapot. A béke, a boldogság az alap állapotunk. És bármikor gyakorolhatjuk azt, hogy ebbe az állapotba lépünk. Az ellenállás a megszokott múlt élményeiből táplálkozva megjelenhet az elején, nem kell elfojtani, észrevesszük, de finoman válasszuk azt, ami felemel minket.

Néha stresszt élünk meg, azzal nincs probléma, de napokon, hónapokon keresztül ebben az állapotba lenni nagyon káros.

A hit ereje óriási. Millió placebo műtét és gyógyszer kísérlet van, amikor emberek meggyógyultak. Volt arra is példa, hogy valaki placebo gyógyszert vett be és azt hitte meghal és tényleg azokat a tüneteket produkálta. Láthattunk olyan embert, akit tévesen, daganatos megbetegedéssel diagnosztizáltak és pár hónap alatt elment és a boncoláson derült ki, hogy nem is volt rákos. USA-ban katonáknak morfium helyett desztillált vizet adtak és megszűnt a fájdalmuk.

 

A Lourdes világhírű zarándokhely is sok embert gyógyított meg a saját hitüknek köszönhetően. Csoda az is, mikor a tűzönjárás nem égeti meg az emberek lábát vagy a jávai táncosok csodája, akik üveget rágnak meg és nyelnek le és nem lesz semmi bajuk…

Ha minden nap, ahogy a fogmosást is elvégzed, legalább 5 percig átéled, mintha már rendelkeznél azzal, ami örömet ad, vagy csak békében, boldogságban vagy, akkor varázslatos dolgok történnek az életedben.

Érdekes, de a placebo akkor is működhet, ha tudjuk, hogy placebo (dr. Ted Kaptchuk, Harvard Egyetem, 2010).

A sport „placebo hatása”: akik tisztában voltak vele, hogy mennyi kalóriát égetnek el szobalányként és bőven, eleget mozognak, azok fogytak, ellenben azokkal, akik ugyanannyit mozogtak, de nem voltak a számokkal tisztában (dr. Alia Crum és dr. Ellen Langer, a Harvard Egyetem, 2007).

Egyébként még a tabletta színe is meghatározó a gyógyítás tekintetében (régebbi, Cincinnati Egyetem kísérlete alapján).

Emellett érdekes az is, hogy az optimista emberek közel 10 évvel élnek tovább pesszimista társaiknál függetlenül attól, hogy esetleg kevesebbet mozognak és akár el vannak hízva. A pesszimisták tudattalanul olyan anyagokat hoznak létre, hogy alapból rosszul érzik magukat, mert eleve arra számítanak (Toledói Egyetem). 3 szóval, ahogy a Biblia mondja: „Legyen hited szerint.”

Összefoglalva, ha értjük, hogy mit és miért csinálunk, választ kapunk a hogyan kérdésre.

 

Neville Goddard nyomán a Bibliai utalásokkal, a lényeg megfogalmazása

Konkrétan már Neville Goddard megfogalmazta, hogy hogyan működik a tudattalan és irányít minket, melyet Freud-hoz kötünk eredendően (pszichoanalitika, majd lánya Anna Freud és Jung a neoanalitikában újította meg az észrevételeket).

A gondolatok érzés révén fixálódnak a tudattalanban, így az érzés az egyetlen közvetítőközeg, amin keresztül a tudattalanra hatunk. Amit nem akarunk megélni, azt az érzést ne éljük meg. Minden érzés lenyomatot hagy a tudattalanban.

Az érzés, hangulat és a látható világ között kapcsolat van és a test a szűrő. A betegségeket elfojtott érzelmek okozzák. Még az együttérzés is hat rád.

 

Az érzés megváltoztatása a sorsod megváltoztatásával jár. Nincs szerencse, balszerencse, elrendeltetett minden. A tudattalan nem törődik a hamissal, igazsággal, személytelen… Bármit igaznak hiszünk, azt a tudattalan szubjektíven megteremti.

A tudattalanban lévő lenyomat megjelenik a külvilágban. Előbb meg kell élni az érzést, mielőtt testesül. A hogyannal és a nehézséggel ne foglalkozzunk, különben ennek ad formát a tudattalan.

A tudattalan nem hallgat a parancsra. Pál apostol ezt fejezte ki a Bibliában.

Ami vagy azt vonzod magadhoz, nem amit szeretnél. A külső tükrözi a belsőt. Érezd a meghallgatott ima gyümölcsét. Nem a „leszek” a „vagyok” az élő. Nem azt kapjuk amit akarunk, hanem azt amik vagyunk.

Önkontroll előtt az alvás és ima segít, mert ezzel tudsz belépni a tudattalanba. Bármi van a tudatosan elalvás előtt az erősen hat rád, a hangulatod meghatározza a tudatállapotodat. Tartsd fenn a sikeresség érzését és így aludj el.

,,Akit az Úr szeret, álmában is ad eleget.”

 

Az alvás egy ajtó, nem alvásra való. Salamon éneke is erről szól…

Először a legjobbat elképzeled, aztán valóra váltod. Mindig a legjobbra számíts és a világ megjeleníti a belsődet. Csak önmagunkat kell megváltoztatnunk, nincsenek ellenségek.

 

Éberséged befolyásolja a tudattalanodat. A cselekvés szabad akaratának illúziója azért van, mert nem tudjuk mi vezetett az adott gondolathoz…

A megbánással a rossz érzéseket kelted életre. ,,Hagyd a holtakra, hadd temessék el a holtakat.”

Egy állapot előidézése előidézi az állapotot.

Imában nem kényszeríted, átadod magad a vágynak. És az érzés győz mindig. Félálomban képzeld el, amit szeretnél.

A hit maga az érzés. „Mert akinek van, annak adatik, akinek nincs, attól az is elvétetik ami nincs.”

Maradj hűséges a víziódhoz mielőtt elalszol, amíg meg nem valósul. Minden érzékszerveddel éld át előre, amit szeretnél.

Az ige, a gondolat, az elképzelés, ebből ered minden teremtés.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mikor a Bibliában azt olvassuk, hogy zárd be az ajtót, az az érzékszervekre utal. Gyakorlatilag megfelelő tudással olvasva a Biblia valóban egy szent könyv.

Szűz Mária, azért szűz, mert bevonzotta fizikai kontaktus nélkül Isten fiát. A tudat erejét megtestesítve, hiszen a Mennyország bennünk van. Mindenestre figyelemreméltó Osho gondolata is, hogy ezzel próbáljuk a szexualitás valótlan bűnét elleplezni és nem szabadna bűntudatra építeni semmit sem.

 

Ha a „hogyan-ra” figyelsz és nem bízol az életben (Isten útjai kifürkészhetetlenek), akkor a magot, amit elültettél lelkesen képzeleted segítségével, kiásod.

A „Vagyok” a lényünk központja, az alap szellem, szubsztancia. Ez ad mindennek életet, ezen nyugszik minden (Kivonulás 3:14). Nem véletlen, hogy a végtelen térben feloldódva érzékeljük ezt, mely kapcsán Dr. Joe Dispenza is tart meditációt. Ebből a vagyok-ból (Vagyok, aki vagyok) ered minden. Enélkül semmi nem lenne, ez a formátlan…

Ezt mutatta meg az indiai bölcs Nisargadatta Maharaj a bombayi (Mumbai) padlásszobában, ahova a világ minden tájáról elmentek az emberek, őt kérdezni.

Hogyan tette ezt meg? 3 évig szakadtalan a vagyok-ra figyelt és arra, hogy már Az. A mestere. És azzá vált, illetve felfedezte, hogy mindig is ez az örök, halhatatlan tudat volt…

 

Nem a helyzet, az önmagunk megváltozása legyen a cél és az egész világ megváltozik, mely mindig minket tükröz vissza. Te és a világ egyek vagytok. Nem elég rágondolni, azzá kell válni.

 

Képzelet az eszköz ebben a folyamatban. Ezáltal hiszel abban, amit szeretnél. Az önmagad átalakítása az egyetlen dolgod. Ha a vágyad (amit szeretnél) elsöpör mindent, megelőlegezve mindezt, akkor megkapod.

 

„Mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűneitekben.”

 

(János 8:24)

 

 

A képzeleterő és kitartás segít és a képmássá alakulsz. Nem rá, hanem belőle gondolkodsz. Ezt hívták az Úrban való megpihenésnek. Az egy pontra való fókusz a legnagyobb erő. A kirekesztett dolgok semmivé válnak. Csak arra az egyre figyelj, amit szeretnél. A szentek csak Istenre figyeltek és feloldódtak benne. Nem foglalkoztak a tapasztalatokkal, életükkel…

 

A képzeleted a sorsod ura és a fizikai világ csupán a feltételezéseid összessége. Isten keze, azt teremti meg, amit elképzeltél, mekkora szabadság ez?! Semmi sem tisztátalan, csak azért az, mert annak látjuk.

(Rómaiak 14:14)

 

Előfeltételezések, elvárások alkotják a világ tükrét és ha szembe szállsz a gonosszal, csak erőt adsz annak az elképzelésnek és életre kelted.

 

 

 

 

 

Már megvan, amit szeretnél, csak az előfeltételezés miatt még nem látod.

 

Nem mi hozzuk létre a mágnest, hanem ennek törvénye alá rendeljük magunkat.

 

Az ige cselekvői is legyünk ne csak hallgatói.

(Jakab 1:22)

 

 

Csendesedj el, hogy megtudd én vagyok Isten.

 

(Zsoltárak 46:10)

 

Ne csak megfigyeld, hanem irányítsd a képzeletedet meditatív állapotban, ne csak fantáziálj (irányított képzeletre van szükség a fókusz mellett).

 

A siker receptek: vágy, fizikai mozdulatlanság, beteljesült állapot megélése (előfeltételezés) éber figyelemmel az elalvás tudatállapotában.

 

Élvezd, éld át a célt, mintha már megtörtént volna és nem kell vallásosnak lenned, de az alantas céloknak hibás következményei lesznek.

 

Először Isten igazságát keresd és utána minden megadatik.

 

Valójában minden automatikusan megtörténik, nincs szabad akarat. Előfeltételezés váltja valóra a dolgokat. Minden előre elrendeltetett…

 

Nem a saját akaratomat keresem, hanem azét aki elküldött engem. Istenre utal a Biblia.

(János 5:30)

 

Már minden adott, ezért Vagyok és nem leszek… Legyen meg a te akaratod…

 

Az előfeltételezés az, amit előre elképzelsz.

 

 

A „kérjetek és adatik” is erről szól. Hiába érzékszervek tagadják a jelenlegi tapasztalatot, nem kell erre figyelni.

 

Imádkozni kell és nem szabad feladni.

(Lukács 18:1)

 

 

Fenn kell tartani minden nap ezt az állapotot, ami örömmel tölt el, mert ez a természetünk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A mérhető kisugárzás

3 m terjedelemben is mérhető az emelkedett emberi kisugárzás Dr. Joe Dispenza szerint. A koherens agyi hullámokkal létrejön a rezonancia és megjelenik a pozitív kisugárzás.

Mikor a végtelen térben vagyunk, nem szűkítjük be a fókuszt egy pontra. Ezután elkezdték napközben is élni ezt a tudatállapotot, melyhez közel áll a Vipassana buddhista meditáció.

 

 

Az érzelem és a gondolat hogyan alakul ki?

A gondolatok szülik az érzelmet, az pedig a cselekedetünket. Ezek mind tudatosíthatók és így épül fel a személyiségünk.

Az esemény, amikor pl. fájdalmat érzünk, akkor valami rajtunk kívül álló dolog változást gyakorol a belsőre (asszociatív memória) és ha ez a folyamat újra megismétlődik, abban az esetben az asszociáció révén a külső inger kicserélhető más megoldásra is és ugyanúgy működni fog (lecserélhető pl. a fájdalomcsillapító). Ebbe a folyamatba behelyettesíthetjük a szobalányokkal kapcsolatos példát, akiknek új értelmet nyert a munkájuk, mert ismertették velük, hogy ezáltal a mozgás által kalóriát égetnek, mozognak, mely új perspektívát, változást eredményezett bennük. Ahogyan az is változást idéz elő mikor az orvos halálos diagnózissal aláírja halálos ítéletünket (dr. Geerd Ryke Hamer részletesen kifejti a germán gyógytudományban).

Minél jobban hiszünk abban, hogy egy étel tápláló számunkra, annál jobban felszívódik és az ellenkezője is igaz (Szendi Gábor). Apropó, hogy klinikai szakpszichológusként ő is abban hisz, hogy ha már elképzeljük, hogy milyenek akarunk lenni, akkor előbb-utóbb ez beépül a személyiségünkbe.

Úgy gondolom nem a gondolat a lényeg, a pozitív állítások, vizualizáció, hanem, hogy hiszünk benne. Meg sem kérdőjelezzük azt, hogy nem fog működni, hanem teljesen egyértelmű és érezzük, hogy ez a valóság. Közben remekül érezzük magunkat és ez nem keverendő össze a sóvárgással. Ha valamiért még sem történne meg, akkor is csak nyertesek lehetünk, mert folyamatos a lelkesedés, öröm, béke, boldogság.

 

A gondolataink 90%-a ismétlés, 95%-a pedig tudattalan. Ugyanaz ismétlődik, napi kb. 60.000-70.000 gondolatunk támad. Megszokott döntés, viselkedés és cselekvés, valamint személyiség és valóság… Benne vagyunk a komfortzónában.

Ma már az idegpályán lévő új kapcsolatok kialakulása sem újdonság és a 90-es években ezért Nobel-díjat osztottak ki. Azaz az idegpályák regenerálódhatnak!  Az új gondolkodással, szokásokkal pedig új pályák alakulnak ki.

Maga az érzelem pedig nagyon meghatározó, mert ez a feedback a valóság tekintetében. Ez mutatja meg, hogy milyen gondolataink voltak és hogy ellenállunk a valóságnak – ilyenkor negatív érzések támadnak -, vagy sem.

A tanulással új szinaptikus kapcsolatok jönnek létre, a memória pedig ennek megőrzéséért felel (hosszú távú kapcsolat két idegsejt között).

Az agyi változások különféle vegyi anyagot (neurotranszmittert) állítanak elő (szerotonin, dopamin, acetilkolin) és már maga a mosolygás is dopamint termel (dr. Göncz Dániel).

Az agy ellenőrzi a testet és bizonyos érzésekre reagálva, az agy olyan gondolatokat hoz létre, melyek hírvivő vegyületeket alkotnak, azaz elkezdünk úgy gondolkodni, ahogyan érzünk. A gondolatok érzést hoznak létre és vice versa. Így hozzuk létre saját létállapotunk szintjét. Ha ezt megértjük, akkor magasabbra emelkedhetünk és egyre nagyobb boldogságot élhetünk át. A felbukkanó gondolataink az egészséget, boldogságot szolgálják, vagy csupán megszokásból figyelünk rájuk? Mi lenne, ha többé nem aggódnál, nem lennél énközpontú, változtatnál a napi rutinon?

A csoda fiziológiája és egy kis agykutatás

 

Az ismétléssel tartod életben, amit szeretnél. Az új emlékek keletkezésekor a stimulált szenzoros neuronokban található szinaptikus kapcsolatok

száma a duplájára nő (Nobel-díjas orvos, dr. Eric Kandel kísérlete alapján). Ez a 2600-as érték a felére csökken, ha a 3 hétig a tanulási élményt nem ismételjük újra és újra. Ezt már Szent-Györgyi Albert is megmondta, aki 2 hétre tette ezt az időszakot a felejtés kapcsán.

 

Einsteintől is tudjuk, hogy nem az anyag hat a mezőre, hanem fordítva. Talán ezért van az, hogy máshogy viselkedik a kísérletekben az anyag, azáltal, hogy hogyan figyeljük meg azt. Ergo, ha naponta 5 percet (kb. egy napi fogmosás ideje) gyakoroljuk a testen túllépve a semmi-minden állapotában átélve az érzést, akkor nem kell túl nagy árat fizetnünk azért, hogy boldog életet élhessünk. Ez az igazi metamorfózis. Ha ezt nem tesszünk meg, a szinaptikus kapcsolatok hamarosan eltűnnek, a memória pedig törlődik. Azt mondhatjuk, hogy az agy a gondolat nyelve, a testérzeté pedig a szív. Az agyunk nemcsak neurotranszmittereket választ ki, hanem neuropeptidet is (fehérje vegyület), mely üzenetet szállít a testnek. Erre pedig a test egy érzéssel válaszol. Ezután, az agy érzékeli, hogy a test érez valamit, ezért újabb gondolatot hoz létre. Maguk az érzelmek pedig olyan gondolatokat hoznak létre, amelyek összhangban vannak ezekkel az érzésekkel. Tehát ez egy ördögi kör. Ezen kívül léteznek a hírvivők, melyek egyfajta „vonalkódot” szállítanak. Ezek rákapcsolódva átadják a sejteknek a kémiai üzenetet, ez alapján létrehozva vagy módosítva egy fehérjét. Ez fogja aktiválni a sejtmagban lévő DNS-t, mely felnyílva kitekeredik és maga a génállomány leolvasásra kerül a sejten kívüli üzenetnek köszönhetően. Létrehozza a sejt az új fehérjét a DNS-ből, ami lehet egy hormon, példának okáért.

Érdekesség, hogy a hegedűművészek bal ujjainak használata révén (amely ujjaikkal játszanak, miközben jobb kezükben a vonót tartják) a szomatoszenzoros kéregben nagy kifinomultság mutatható ki, mely a tapintásért felelős. Ha azonban képzeletben játszunk, akkor is stimuláljuk az agyunk ehhez kapcsolódó részét. Emellett óriási tévhit, hogy az idegsejtek nem tudnak osztódni, sőt új agysejtet is képesek vagyunk létrehozni. Gondoljunk a zsonglőr kísérletekre (szürkeállomány megnagyobbodására), ami 3 hónapon belül lecsökkent, ha abbahagyták az alanyok ezt a tevékenyéget.

A meditáció segítségével is megnövelhető az agysejtek száma, a belső, tudatos figyelem eredményeképpen, emellett a frontális kéreg elvékonyodását is lelassítja. A vipassana buddhista meditáció a szürkeállományra szintén pozitív hatást gyakorolt.

Pszichológia, elme, agy, Forrás meghatározása és a meditáció pozitív hatása

 

Dr. Joe Dispenza problémája a pszichológiával az volt, hogy az elmét létrehozó szerv tanulmányozása nélkül tanulmányozni az elmét, puszta találgatás. Osho úgy fogalmazta meg ezt korábban, hogy paradicsomok tanulmányoznak paradicsomokat, amiért az elméből nem kilépve, az elmével azonosulva nem látható rá az elmére.

 

Az agy vizsgálata az elme nélkül olyan, mint egy kikapcsolt számítógép tanulmányozása. Az elme maga a működő agy (biokomputer) és ez az elme fizikai apparátusa. Tehát az elme az agy terméke, az idegtudományok szerint.

Buddhista szerzeteseken mért eredmények a meditáció terén erős homloklebenyi aktivitást és magas gamma állapotot tükröztek, azaz konkrétan hatni tudtak saját agyukra. Nem a tehetségen van a hangsúly, hanem a sok gyakorláson. Ez az élet szinte minden területére igaz. A bal homloklebeny például az örömhöz kapcsolható terület (Wisconsini Egyetemről dr. Richard Davidson).

Ha az elme az agy terméke (ezért az elme nem tud hatni az elmére), de nem tudja megváltoztatni az agyat sem emiatt, ráadásul az agy csak a merevlemez és önmagában élettelen az elme nélkül, így nem képes az sem önmagán vagy az elmén változást létrehozni. De akkor mi hat az elmére és az agyra? A tudat maga.

Ahol sok az idegsejt a testünkben, ott van az intelligencia székhelye is. A neokortexben található meg a tudatos figyelem (szabad akarat székhelye). Itt tárolódik amit megtanultunk, megtapasztaltunk és itt történik az információfeldolgozás, megkülönböztetés is. 40-50 ezer további idegsejthez van lehetősége kapcsolódni (agykérgi idegsejtek) a neokortexnek. Az önreflexió, önmagadra figyelés, gondolkodás, véleményed kifejezése határozzák meg szubjektív véleményedet. Az, hogy öntudatunknál vagyunk, szintén a neokortexnek köszönhető. A kisagy pedig akár egymillió idegsejthez tud közvetlenül kapcsolódni (Purkinje sejtek, lásd neurofiziológia). Nagyjából az agy 100 milliárd idegsejtből áll. Amikor valami újat tapasztalunk vagy tanulunk, akkor új hálózatokat hoznak létre az idegsejtek.

A szubjektív éntudatunk nem a testünk, csak használja azt. Ez az identitásunk. Létezik egy objektív tudat is, amit hívhatunk tudattalannak is.

Kollektív, kozmikus tudattalan, „tudatalatti”; használata, befolyásolása, átprogramozása, tudatfeletti, tudatelőttes

Ez az objektív tudat tudattalanul működve rendezi a testünk működését (emésztés, kardiovaszkuláris rendszer stb.). Ez egy óriási tudat, mely túlnyúl a személyiségen. Ez mindenkiben megtalálható és ez ad mindennek életet és független a formától: életkortól, test alakjától stb. Objektív és állandó. Ez az életerő, a Forrás, mely a fizikai formát létrehozza.

Az elme tulajdonképpen az agy finom és sokféle idegi szöveteit manipuláló tudat eredménye. Az elme az agy terméke és létrehozza a tudatot, melynek része a Forrás (tudattalan) és a szubjektív tudat (tudatos én). A kérdés az, hogy a testen kívül mi az a végtelen tér, amik valójában vagyunk?

Mindenestre a szubjektív és objektív tudaton egyszerre kell változtatnunk, hogy a hardware-t megváltoztathassuk. Valahogy létrehoztuk a mostani személyiséget, elmét, akkor miért ne tudnánk még jobbat létrehozni túllépve a régin, amit öntudatlanul, környezetünk hatása alapján hagytunk szárba szökkeni?

 

 

Nincsenek agysejtek és a neuronok nem érve egymáshoz kommunikálnak egymással

Az agy 75%-a víz, mely az agyi információcsere elektromos kivitelezése miatt fontos, mely terjedését (lásd divergens folyamat), a víz segíti elő. A nagy részét a támasztó glia sejtek adják. A gerincvelő pedig gyakorlatilag az agyunk meghosszabbított része. Eddig agysejteknek hívtuk az agyban található idegsejteket. Ezek a neuronok építik fel a biológiai rendszerünk érzékeny szövettípusát és emellett információt fogadnak és továbbítanak. Ez az egyetlen sejttípus, ami közvetlen kommunikációra képes egymás között és legnagyobb számban az agyban találhatóak meg. Többféle, akár egy méter hosszú idegsejtek is vannak. Nemcsak a hőmérséklet, éhség, szomjúság stb. információt továbbítják, hanem a motoros idegsejtek egyéb infókat is kezelnek, továbbítanak a többi sejt felé.

A sejt a gén létrehozása esetén egyfajta fehérjét gyárt le. Az idegsejt abban különleges, hogy például az izomban nem az izomsejthez hasonló módon gyártja le a DNS-t és szerkezete is más felépítésű.

A neuronok között szinapszis elnevezésű rés van, de nem érnek egymáshoz, mégis egymással kommunikálnak.

 

Ionok (töltéssel rendelkező atomok) elektromos jeleket generálnak és így kommunikálnak egymással a neuronok. Az idegsejt sejthártyája egyes ionokat megszűr (például pozitív elektromos töltéssel rendelkező nátrium). Semleges állapotban kevesebb a neuronban lévő pozitív töltés, így kevesebb a pozitív ion száma a neuronban a környezethez képest. Amikor azonban aktiválódik, akkor nő a pozitív töltés, mert beáramlik a pozitív töltésű ion (akciós potenciál az axonon öt milliszekundum idő alatt). Az ingerület végigfut a neuronon (idegsejt tüzelése megtörténik, lásd neuroncsoport akciós potenciálja, azaz ioncsere révén) akár 400 km/h-nál is gyorsabban. EEG-vel mérhető elektromos mezőt hoz létre.

 

A neurotranszmitterek, azaz kémiai hírvivő anyagok a szinaptikus résen keresztül, fontos információt adnak át és a hangulatunkat is befolyásolják, lásd dopamin, szerotonin). Egyéb neurotranszmitter: glutamát, GABA (gammaamino-vajsav), acetilkolin, melatonin, nitrogén-monoxid és különböző endorfinok. Ezért valamikor vidáman hajtjuk végre ugyanazt a tevékenységet, amit máskor szomorúan teszünk meg. Ezek a neurotranszmitterek alkotják egyébként a folyadékot. Minden elektromos impulzus más töltéssel, frekvenciával rendelkezik. Az idegingerületek pedig kezdetben elektromosak, majd kémiaiak lesznek majd megint elektromosak.

 

Átfordítva ezt, ha le vagy hangolva, akkor egy esemény ami lázba hoz, elindítja a sejtekben is a folyamatot, mert ha az idegsejt izgatott állapotba kerül, akkor a posztszinaptikus végződésen, információfogadóból információküldővé alakul át.

A nitrogén-monoxid kapcsán pedig az jut eszembe, hogy ha nem megfelelően működik (arginin aminosav), akkor az erek nem tudnak megfelelően megnyílni és ez a porcképzősédre is kihat és ha orrlégzünk, szájlégzés helyett, akkor több nitrogén-monoxid keletkezik, ami fertőtlenítő hatással is bír.
Léteznek gátló (például GABA) és serkentő neuronok (glutamát). Mindkettőre szükség van, mert a túl sok kisülés károkat okozna. Érdekesség, hogy a többi élőlényhez képest (kivéve a delfin), nagyjából hatszor akkora agyunk van, mint az állatoknak. Nagyjából testsúlyunk 2%-át teszi ki súlyban, mégis pihenő állapotban 20%-át igényli az energiáknak. Ennek oka van. Az evolúció során 20%-os szürkeállomány növekedés rejtélyére utal Dr. Joe Dispenza, de elképzelhető, hogy ez a Paleomedicina kutató orvosai munkájának köszönhetően megoldott rejtély: amikor rájöttünk arra réges régen, hogy nem kell viaskodnunk a vadállatokkal, elég megvárnunk, hogy otthagyják a növényevő állatok csontját (ami már nem kelti fel a többi állat érdeklődését), akkor a csontot feltörve velővel és egyéb belsőséggel tudtunk táplálkozni. Ez óriási fejlődést indított el az agyunk növekedése terén, mely omega-3-ból és koleszterinből áll.

Az agy felépítése és működése

 

Az agy diószerű alakzatának köszönhetően „több anyagot is lehet” egy helyre berakni (agy redőzöttsége), mert nyilván a medence korlátozott mérete miatt nem nőhetett az agyunk túl nagyra, mert akkor a szülésnél gondok lettek volna (a nagyobb medence újra négylábra kényszerített volna).

Három részre osztott agy: 1. hüllőagy vagy kisagy az agytörzzsel együtt, 2. középagy (emlősagy, az autonóm idegrendszer székhelye) és a 3. neokortex (szabad akarat, gondolkodás, tanulás központja). Ez utóbbiban találhatóak az idegsejtek (szürkeállomány) és glia sejtek (fehérállomány).

Az agytörzs területe többek között a pulzus, légzés, nyelés szabályozása, éberség szintjét is kontrollálja, de ebbe kisebb részt a neokortex is beleszól. A kisagy a hüllőagy része. Ez a legaktívabb, az egyensúlyért, koordinációért, mozdulatokért felel többek között. Egyes mozdulatok tárolása is itt történik meg. A berögzött cselekvések is itt rögzülnek. A középagyban beszélünk a limbikus rendszerről, a kémiai folyamatokról. Ez az érzelmi agy, mely az agy ötödét teszi ki. Vércukorszint, testhőmérséklet, hormonrendszer irányítása, fenntartja a környezettel az egyensúlyi állapotot stb.

A küzdelem, menekülés, párzás és táplálkozás területe a középagy (szimpatikus stressz reakció). A talamusz kontrollálja a bejövő szenzoros információkat (szagokat kivéve).

A középagy részei: talamusz (relé: agy részeit, testet és agyat köti össze, ide jön be először minden infó, melyeket továbbít), hipotalamusz (termosztát: belső környezetet szabályzó vegyi gyár, kémiai hírvivő anyagok létrehozója, lásd neuropeptidek), agyalapi mirigy, tobozmirigy, hippokampusz, amygdala és a törzsdúcok vagy bazális ganglionok (fizikai testtel integrálják az érzéseket, gondolatokat).

A Tourette-szindróma esetén a bazális ganglionok nem megfelelően működnek és például testrángások jelenhetnek meg, de a lefagyás, akár egy ijedtség alkalmával szintén a törzsdúcokkal van összefüggésben. Ha pedig túl aktív (például akár egy előadáson folyton jár a lába ülő helyzetben), de emellett szorongást vagy idegességet is kiválthat annak ellenére, hogy az adott élethelyzet teljesen nyugodt, stresszmentes.

A hippokampusz felel a tapasztalások kialakításáért, ide tartoznak az érzelmi emlékek, a létfontosságú információk feldolgozása a tanulással, beleértve a hosszú távú emlékek kódolását is. A hippokampusz (emlékkódolása az asszociatív emlékezés vagy tanulás) hozza létre a tartós emlékeket. Az amygdala pedig a hippokampusszal együtt hozza létre az elsődleges érzelmeket és a riasztásért felel vészhelyzet esetén. A tobozmirigy kémiailag hat az alvás szintjeire és a szaporodás szabályozására.

A kéregtest rostjai kötik össze a két agyféltekét. A kreativitás, emlékezet, tanulás, akaratlagos viselkedés az agykéreghez köthető. Evés során a paraszimpatikus, párzás során a szimpatikus (szexuális izgalom) és paraszimpatikus is működik (orgazmus).

Ha például meglátsz egy oroszlánt, akkor a talamusz jelzi ezt a hipotalamusznak, hogy a megfelelő vegyi anyagok készen álljanak az „üss vagy fuss” reakcióra, az emésztés álljon le (vérre most máshol van szükség), mert másra kell az energia. Neokortexnek a magasabb tudatosság részére jelzi a veszélyt, hogy az vészkijáratokat keressen.

 

Az agyalapi mirigy (mestermirigy) feladata, hogy olyan vegyületeket válasszon ki, melyek aktiválják a hormonokat. A szem érzékeli a fényt, így szerotonin termelésre készteti a tobozmirigyet nappal, éjszaka a sötétben pedig melatonin termelésre. Ezért fontos a cirkadián ritmus, amiről már írtam, illetve annak beállításáról a jó, pihentető és egészséges alvás érdekében.

Egy negatív élmény a hippokampusz segítségével a neokortexben tárolódhat, így legközelebb elkerüljük azt. Az amygdala hamarabb reagál, minthogy bennünk tudatosulna (prekognitív vagy tudatelőtti reakció), például autónk elé fut valaki, akkor automatikusan a fékre taposunk, még mielőtt tudatosulna mindez számunkra. Érzelmi emlékek is társíthatók az amygdalához. A neokortex pedig a kreativitás, tudatosság székhelye.

Az agyi vegyületek hozzák létre az érzéseket és minden tapasztalás végterméke maga az érzés megjelenése (érzésen keresztüli tapasztalat rögzítése a szenzoros áramkörön). Emlékezve az akkori érzésre (ez lehet pozitív vagy negatív) hívjuk elő az emlékeket. Ez keveredik a tapasztalattal, így létrehozva a tartós emléket. Az emlék felidézésekor neurokémiailag az agy újra megéli az érzést. Az érzékelési tapasztalásainkkal kapcsolatos emlékek szubjektívebbek, mint a szemantikus emlékek. Emellett az új tapasztalatokat a régiekhez méri az agyunk, például egy új ember megismerésekor emlékeztethet másik emberre az illető.

Tárgyilagosan figyelve az eseményeket kevesebb dologra emlékszünk, mint amikor érzelmileg be vagyunk vonódva. Patkányok, melyek változatos környezetben voltak, agyméretük nagyobbá vált (tovább éltek, testzsírszintjük csökkent). Az új élmények új szinaptikus kapcsolatokat hoznak létre (vastagabb agykéreggel a fejlődési potenciál megnő, az idegi pálya jobban módosul).

Az elmélet és gyakorlat egyaránt szükséges a tanuláskor

A tapasztalat nélküli tudás filozófia és a tudás nélküli tapasztalat tudatlanság. Mindkettőre szükség van. Meg is kell értenünk, amit megtapasztalunk ez a bölcsesség útja. Így tanulunk az iskolában is. Elmélet után jön a gyakorlat.

A társítás törvénye segítségével úgy tanulunk könnyen, ha az új ismeretet egy régihez hasonlítjuk, segítve az új neurológiai áramkör létrejöttét. Például a neuron alakzatát hasonlíthatjuk lehullott levelekkel rendelkező fához, mert azt már ismerjük. Ez felerősíti a neuronok tüzelését.

A társítás révén tanulunk és az ismétléssel emlékezünk (lásd neurotróf vegyületek). Amikor odafigyelünk arra, amit csinálunk, akkor az agykéregben létrejönnek az új kapcsolódások, de ha nem arra figyelünk, akkor ez nem annyira hatékony.

A neurokortexnek két féltekéje van. A baloldali nyakszirtlebeny szélesebb a jobb oldalinál (Harvard Egyetem, dr. Paul I. Yakovlev nyomán). Baloldalon például dopaminből, jobboldalon noradrenalin neurotranszmitterből található meg több. Kémiája és ezáltal funkcionalitása is eltér egymástól.

dr. Elkhonon Goldberg neuropszichológus kutatásai nagyon érdekesek. Gyerekkorban kritikus a jobb agyfélteke kapcsán a beavatkozás (tanulási terület), felnőtt korban pedig fordítva a bal agyfélteke (rutinszerű ismétlés) beavatkozása tekinthető ennek. Ennek az lehet az oka, hogy mikor gyerekként tanulunk, akkor a jobb agyfélteke működik aktívabban és ezután a bal agyfélteke használata lesz az irányadó és emiatt hisszük azt, hogy a nyelv gyakorlása ide köthető ehhez a területhez, pedig az a rutinszerű gyakorlás miatt társítható a bal agyféltekéhez (dr. Alex Martin és kutatócsoportja). Új helyzetben egy probléma megoldása során a jobb agyféltekénket kezdjük el használni és a probléma megoldásával a hangsúly átkerül a bal agyféltekébe.

Tehát a zenehallgatás csak azok körében társul a jobb agyféltekéhez, akiknek nincs a zenében képzettségük, de a zenészek a bal oldalukat használva hallgatnak zenét.

A válaszok bemagolása és visszamondása alkalmával a magolásnál használjuk csak a homloklebenyünket. Sokkal előnyösebb lenne, ha a Szókratész elveit alapul véve hipotéziseket gyártanánk, jobban kihasználva a homloklebenyünket.

Sokkal jobban megértjük a dolgokat, ha esszét írunk róla, átgondolva az összes információt, mintsem tesztek kitöltése. Kérdéseket kell feltennünk és meg kell magyaráznunk azokat.

 

A homloklebeny felelős többek között az örömért, felelősségteljes döntésekért, proaktivitásért, ez adja az egyéniségünket, az összpontosítást, alkalmazkodóképességet, az álom és célok valóságba történő átültetés lehetőségét stb.

 

Ha gyakorlunk valamit, abból implicit memória lesz, lásd például fogmosás, táncolás stb., ami eredetileg explicit tevékenység volt, de idővel automatikussá vált. Ezek tudattalan programokká válnak. Az explicit emlékeket implicit emlékké alakítjuk, ahogyan a tudatos gondolatokat tudattalanná és önmagától működnek majd a különféle szokásokat kialakítva.

Az implicit memóriát a kisagy kezeli, melynek nincs tudatos központja, de van memóriatárja.

Ha nem jut eszünkbe egy telefonszám, de az adott illetőre gondolunk, lehet, hogy azonnal beugrik, mert a neokortex impulzust küldött a kisagynak, hogy keresse elő a számot (procedurális tudat emléke átvette az irányítást).

A test magától reagál a kisagyat felhasználva, automatikusan megtörténnek dolgok, amik rutinból mennek. Ha gondolkodnod kell rajta, akkor a neokortexet kell használnod, hogy megértsd ösztönösen, magától hogyan működik a test.

 

Ha szeretnél szert tenni egy tulajdonságra az önismeret fejlesztésével

Ha például türelmesebb szeretnél lenni, akkor olyan embereket kell tanulmányoznod, akik toleránsak, megengedők. Utána meg kell figyelned, hogy te hogyan építetted fel saját személyiségedet és az hogyan működik éppen.

 

Begyepesedés ellen, igazi izgalmakkal élve az életet és a hatékonyság ismérve

Ha a genetikai ismétlés alól fel akarunk szabadulni és nem akarunk begyepesedni (ugyanazokat az áramköröket megerősítve) akkor tanuljunk vagy tapasztaljunk folyamatosan új dolgokat. Éljünk az ismeretlenben (nem irányítva az életet, hogy hogyan bontja ki magát), ne ugyanazt ismételjük rutinszerűen. Ha azonban információt gyűjtünk valamiről az még nem a mi tapasztalatunk, mert nem mi éltük meg, csupán szemantikus emlék lesz belőle a neokortexben (rövid távú memóriaként, ha nem ismételjük meg a felidézését). Az emlékezés kognitív (gondolatbeli) tevékenység, mintsem intuitív (Floridai Állami Egyetem, Prof. Dr. Anders Ericsson), de a szemantikus tanulás erőfeszítésével, gyakorlással egyre ügyesebb lesz az ember.

Ha nem figyelünk oda arra, amit csinálunk, akkor nem jönnek létre hosszútávú szinaptikus kapcsolatok. Minél jobban koncentrálunk, annál erősebben tüzelnek a neutronok, tehát oda kell figyelnünk arra, amit tanulunk éppen (Prof. Dr. Michael Merzenich). Ha odafigyelünk arra, amit tanulunk, akkor hosszú távú emléket hozunk létre.

 

Szinaptikus áramköröket nemcsak tanulással, hanem új tapasztalatokkal is kialakíthatunk (epizódikus emlékezet, Torontói Egyetem, Endel Tulving). Az élmények hatása erősebb a tanuláshoz képest a hosszú távú memória kapcsán. Talán ezért hatékonyabb nyelvet tanulni könyvek helyett az adott országban.

Az idegrendszer irányítása

 

Az autonóm (értsd automatikus tudattalan működés) idegrendszer felel a homeosztázisért mely a limbikus rendszernél (középagy) található meg. Ezen belül van szimpatikus és paraszimpatikus működés. A szimpatikus a vészhelyzetre készít fel. A paraszimpatikus a nyugalmi állapot, mikor az emésztés megfelelően szabályzott és beindulhat az öngyógyítás. Szabad akaratunkkal (neokortex) ezt irányítani tudjuk tudatosan.

 

Őszinte légy, ne kedves

Dr. Joe Dispenza bölcsen felhívja a figyelmet arra, hogy ha megtagadva természetedet manipulatív szándékkal vagy kedves, hogy mások elismerését kivívd, akkor önmagadat csapod be és pont az ellenkezőjét éred el annak, mint amit szerettél volna. Nem tiszteled magad, nem hiszel magadban, félsz, így a külvilág is ezt tükrözi vissza (mások sem fognak tisztelni). A patak sem kér elnézést azért, mert helyet foglal el és nem kér engedélyt sem, hogy lefolyhasson a földön. Ez a természete. A valódi hatalom nem manipulál, nem uralkodik, az erő természetes módon megnyilvánul, ahogyan az oroszlán (nem kedvesen) éli az életét és pont ezért tisztelik. Természetesen nem arról van szó, hogy legyél bunkó, de mindig figyelj önmagadra és légy tudatos.

 

 

Az öregedés ideje lecsökkenthető

A gének 98,5%-áról nem tudja még a tudomány, hogy mire való, a többi a fehérje előállításában segédkezik szervezetünkben. A sejtekben lévő telomeráz ereje pedig óriási. Aki ilyen enzimet termel az például a homár, mely akár több száz évig is képes élni. Elizabeth Blackburn molekuláris biológus 2009-ben fiziológiai Nobel-díjat, mert felfedezte a kromoszómák végeit védő telomereket megújító telomeráz enzimet.

 

Ezek meghosszabbítják az életünket, ugyanis a sejtjeinkben ezek folyamatos kopása határozza meg azt, hogy valójában milyen idősek vagyunk. Erről írtam korábban a fogyás összefüggéseivel összevetve mindezt: A hosszú és minőségi élet (nem) titka

 

A stressz hormonok (kortizol, adrenalin), rossz hangulat, érzés felgyorsítja a kopását a telomereknek és a megfelelő fehérjék így nem tudnak a testben létrejönni. A jelenben gyakorlatilag nem öregszünk és a másik megdöbbentő dolog, hogy a sejtekre nem a vegyületek, kémiai anyagok hatnak igazán, hanem a frekvencia, a  rezgés.

Egy 60 napos kísérlet során hetente egy meditációval körülbelül 10-15 nappal hosszabbították meg életüket a résztvevők a mérések alapján, ugyanis a telomerek hossza bármikor lemérhető. Elizabeth Blackburn szerint telomerázt kivülről is be lehet vinni tabletták formájában a szervezetbe, ami valóban csökkentheti a betegségeket, de fennáll a daganatos betegségek kialakulásának veszélye is. Ez sokszor felmerül nem természetes táplálékkiegészítők fogyasztása alkalmával (antioxidáns). Célszerűbb úgy táplálkozni, hogy ne legyen túl sok antioxidáns: A Betegeség és elhízásmentes, egészséges élet egyik útja

 

 

A daganatos sejtek nem pusztulnak el könnyen a normál sejtekhez képest, hanem inkább elburjánzanak, a fenti linken olvasható egy orvos csapatról, akik speciális táplálkozás segítségével gyógyítanak cukorbetegeket, rákosokat stb.

 

 

 

Az öngyógyítás menete

A lassú légzéssel lelassítható az agyhullám. Így természetes, optimális állapotba kerülünk: A túllégzés okozhat alvás, fog, gerinc kiégés stb. problémát? És mit mondanak az indiai bölcsek? Az emelkedett pozitív érzés pedig azt eredményezi, hogy a szívünkben vagyunk, amit a figyelmünkkel felerősítünk. Olyan ez, mint egy pozitív értelemben vett pánik. Nem az anyagra próbálunk hatni, hanem a gyökerére, a tudatra, ami az anyagot is irányítja. Amúgy is kétséges mi az atom: energia, hullám, részecske? Az anyagban minimális az infó, ellentétben a végtelen térrel, amiben bármi megtörténhet. Dr. Joe Dispenza minden reggel 4-től 6-ig meditál, de még most is talál újdonságot. Nagyjából egy óra alatt elmerül a térben és utána egy órán keresztül tud teremteni.

Immár nem erőszakkal, sok munkával az anyagból próbálsz teremteni, hanem a forrással azonosulva, kiszolgál téged minden és magától megtörténik. A dolgok jönnek hozzád és nem fordítva. Alapvetően az agy a legrosszabbra készül, amit a test lereagál és utána megszokássá válnak a negatív érzelmek ismételgetései. Ezt bárki felülírhatja, ha elkezd meditálni. Emellett belső gombjainkat is szeretjük nyomkodni (endogén reakciók).

Hogyan alakul ki a rossz érzés, szorongás?

Megjelenik a negatív gondolat, ami figyelmet kap, így létrejön az érzés. Aztán ezt megerősítjük a figyelmünkkel. Állandósul. Először érdemes csukott szemmel gyakorolni. Úgy könnyebb. Az pedig, hogy a különféle testi reakciók is kiváltanak érzelmeket már régóta tudjuk. A tapsolás például lelkesít, a görnyedt tartás szomorúbb érzelmek skáláját jeleníti meg a számunkra (lásd NLP). A különféle lelkesítő MLM csoportoknál sem véletlenül alkalmazzák ezt a lelkesítő módszert.

A meditáció gyakorlása során természetes, hogy a test lázadni fog és nem akarja csinálni. Erről szól Dávid és Góliát története is. Nem szeretné a test, hogy átvedd a hatalmat felette. Ez bármikor előfordulhat, de nem kell vele foglalkozni. Azon dolgozunk, hogy új magatartásformákat vegyünk fel, melyek a jövőben be is következnek. A régi énünknek pedig búcsút intünk. Tulajdonképpen erről szól Dr. Joe Dispenza egyik kedvenc könyve Szepes Máriától, A Vörös Oroszlán. A tibeti gyakorlónak egy szobrot kell ugyanígy a figyelmével életre keltenie. Ez sikerül is, de az megpróbálja megtámadni őt, aki ellen minél jobban küzd, annál rosszabbul érzi magát és annál nagyobb energiával fizet. Spoiler: végül rájön, hogy az a régi negatív énje, akin túllépett és nem kell erre a negatív érzésre figyelnie többet, amivel csak magnifikálja (felnagyítja) azt. Már nem hat rá a szidalmazás és egyéb erőszak…

 

Az érzelem a testtel, amíg a gondolat az elmével van kapcsolatban, de ez nem a pozitív gondolkodásról szól, hanem hogy valódi önmagunkkal kapcsolatba kerüljünk és feloldódjunk benne. Ezért érdemes kérés helyett úgy imádkozni, mintha azt már megkaptuk volna. Ez az érzés a testben elindítja a kémiai reakciókat, amik ezt az állapotot hozzák létre. A hiányra való figyelem pont az ellenkezőjét eredményezi, azt erősíti fel, amit nem szeretnénk. Gyakorlatilag a régi személyiséggel együtt a betegségünknek is búcsút intünk és már nem is zavar a betegség, már eszünkbe sem jut, már a teljességben élünk és akkor történik meg a csoda.

 

 

A szándék, megadás ereje

 

Ez tulajdonképpen a fej és a szív egyensúlya. Mind a kettőre szükség van (emelkedett pozitív érzelemre és szándékkal irányítani), mert ez hat erőteljesen a DNS-re. Ebben a csodálatos állapotban feloldódva, a szeretetben időzve, nem vágyunk másra, nincs hiány, nem keresünk semmit, a testtel nem azonosulva feloldódunk a térben…

 

 

Megbocsátás

 

Berögzött idegpályák alkotják a sérelmeket. Az áramkör rögzül. Nem tudsz aludni, haragból újra futtatjuk a folyamatokat, gondolatokat. Automatikussá válnak, a sok ismétlés (panaszkodás) miatt. Az energetika összeköt minket a másik haragos féllel és ezt mindketten megerősítjük, ezért marad életben. Magasabb érzelmi szinten ez felülírható. Csak vedd le a figyelmed erről és szeretetet átélve (oxitocinban fürdőzve, mely szeretethormon), azt nem fogod haragra cserélni.

Az egyikre hat, a másikra nem?

Érdekes, hogy amikor 2 munkás ugyanabba a gyárba dolgozik hosszú évekig, ahol rákkeltő anyagok vannak, csak az egyik lesz rákos. Mi lehet az oka? Az biztos, hogy a stresszvegyületek kémiai szubsztrátok szintjére húzzák le a nagyobb dolgokban gondolkodó agyat. Miért nem lépünk ki egy pusztító kapcsolatból, helyzetből? Azért, mert megszoktuk (ugyanazok a vegyületek keringenek a testben) még, ha szenvedünk is és a változás nehézséggel jár. A fejlődés egyenlő a változással. A neuroplaszticitás azt jelenti, hogy az agy képes újrahuzalozni az áramköröket, új idegi pályákat kialakítva. Képesek vagyunk önmagunkon, gondolkodásunkon változtatni.

A fejlődés nem kényelmes, de ez az evolúció lényege. Kockázatos az ismeretlenben időzni. Az alkalmazkodó képesség maga a változás. Tehát a neurorigiditás rugalmatlan, szokásszerű viselkedésmintákban tükröződik.

 

 

 

Két eshetőség az elcsúszásra

 

Amikor a sejt új receptorokat alkot, a test vágyakozni fog ezek iránt a vegyületek iránt. Az agy nem gyárt belőle eleget, ezért az érzelmek határozzák meg a gondolkodásunkat (test átveszi az irányítást). Az emlékezetbe véssük az érzelmeket. A test az elme tükörképe lesz. A pszichológia alapfelfogása szerint egyébként mindig érzelem alapján döntünk.

 

 

A másik esetben pedig a sejtet érő vegyületek miatt érzéketlenné válnak a receptorok. Több vegyületre van szükség, hogy bekapcsoljuk a sejtet és ingerületbe kerüljön. Ezt úgy érjük el, hogy dühösebbek, zavarodottabbak vagyunk, nagyobb bűntudatot stb. kell átélnünk mint az utolsó alkalommal. Ilyenkor például ok nélkül ráripakodunk másra, rögeszmésen aggódni kezdünk stb. Ebben az esetben is a test uralkodik az elme felett (függőségi viszony). És természetesen a táplálkozásunk, sport, életmód szintén hatással van minderre.

 

 

Az élmények gazdagítják az agyi áramköröket

 

 

Az érzések és érzelmek tulajdonképpen a múltból származó élmények végtermékei. Ha nem egy berögzült dolog ismétlődik, akkor új kihívást kap az agy, nem rutinból, automata üzemmódból működve és ez megváltoztatja az idegpályákat. Minél többször gyakorlunk valamit, annál jobban megerősödnek a kapcsolatok egymással.

A megfigyelés nagyítója így működik, mely befolyásolja érzéseidet, gondolataidat

 

Amit megfigyelsz az felerősödik. Ezért úgy tűnik nem elég például sok esetben Eckhart Tolle intelmeit alapul venni, mert az unalom megfigyelése például csak több unalmat szül. Természetesen nem mindegy milyen módon történik ez, ha közben változásra vágyunk, várunk, ellenőrizve a folyamatot, akkor az nem valódi, objektív introspekció vagy retrospekció, mikor utólag figyeljük meg a dolgokat.

 

Nem szabad elfojtani sem dolgokat, és nem egy álomvilágban akarunk élni, csak nem a negatív dolgokban pacsmagolunk, mert azt még Belmondo is megmondta, hogy a panaszkodás csak nyomottá tesz. Aki például sok pénzre szeretne szert tenni, az ne a hiányra fókuszáljon, hanem tanulmányozza azokat, akik gazdagok (Napoleon Hill, Andrew Carnegie irányításával kutatta a legsikeresebb embereket, lásd Gondolkodj és gazdagodj). Akiknél a pénz megjelenése csak mellékhatás. Valójában nem foglalkoznak vele, hanem önmagukban hisznek és ha mindent elveszítenek, akkor is képesek újra megteremteni mindezt…

A vizualizáció, pozitív állítások ismétlése nem elég?

 

Esther Hicks könyvei tartalmaznak szintén gyakorlati, játékos útmutatást és biztos, hogy ezek nagyon hatékonyak, mert a lényeg, hogy jól érezzük magunkat. Számtalan ilyen könyv létezik, melyek általában a pozitív megerősítés és vizualizáció mellett tovább mennek és részletes tervet is készítenek (Napoleon Hill, Brian Tracy). Ez főleg üzleti vonalon működik. Tehát nemcsak elképzelik, hisznek minden sejtjükkel abban, hogy meg fog valósulni (különben miért hinne benne más?) és minden nap erre fókuszálnak, tesznek azért, hogy ez bekövetkezzen. Úgymond, nemcsak álmodoznak. Ez is egy nagyszerű út. Azonban könnyen elvárást szülhet, mely csalódással szolgál. Pont ez a lényeg, hogy egyrészt nem az elképzelés vagy pozitív mondatok ismétlése a lényeg, hanem, hogy minél erősebb érzelmi erővel (aktiválva a limbikus rendszert) úgy éljük meg, mintha már megtörtént volna az adott dolog. És ezután ne ellenőrizzük, szabjuk meg az útját, elfelejtve a mikor és hogyan kérdéskörét. Hiszen ez megint a bizalmatlanságra, kontrollra utal, ami egós működésű. Dr. Joe Dispenza meditációi azért fantasztikusak, mert segítenek feloldódni a végtelen térben és ezután egy mély tudatállapotban játszhatunk ezzel, ha egyáltalán szükségünk van rá egy mély békében, boldogságban.

Minél jobban ellazul a szív, annál éberebb az agyunk. A racionális elme a szűrő a tudattalan előtt van, emiatt nem mindig működik, ha csak pozitív dolgokat ismétlünk.

 

 

 

A társaság ereje

 

Hetes kurzusokat tartott Dr. Joe Dispenza és egy hét után teljes változás jött létre az emberekben, amikor a fiatalokat az idősebb emberekkel kapcsolták össze és együtt gyakorolták a szellemi gyakorlatokat. Ilyenkor mérik a szív és az agy működését, vért vesznek stb. Megdöbbentő, de akár a gyógyszer erejét is megelőzi a hatás, ami egy hét alatt jelentkezik és nem kell hónapokig várni rá. Még a mikrobiom is megváltozott, alfa állapotba kerültek az emberek és gyönyörű gamma állapotokban tündököltek. Az idősek nyitottabbak lettek a fiatalok bölcsebbek.

70-80-an éves emberek társaságát kértek meg arra, hogy 20 évvel fiatalabbnak képzeljék magukat és ezen az elvonuláson úgy rendezték be a környezetet, mintha tényleg 20 évvel vissza lett volna tekerve az idő kereke. Új célokat fogalmaztak meg, elvetették a képet, hogy idős önmagukkal azonosuljanak. Elkezdtek úgy élni, mintha tényleg fiatalok, fiatalabbak lennének. Új gondolati pályák, szekvenciák alakultak ki, amik akár több mint 20 éve el voltak hanyagolva. Az érdekessége a dolognak, hogy tényleg egy picit fizikailag is megfiatalodtak a kontroll csoporthoz képest. Kihúzták magukat, így magasabbak lettek, látásuk, hallásuk javult, ízületi fájdalmaik csökkentek, megerősödtek, volt aki még a botját is eldobta (1981, dr. Ellen Langer, Harvard Egyetem).

Minek tudható be ez a kémiai csoda?

Ez mind a gének erejének tudható be. Ugyanis ez a sejtekben megtalálható és utasításokat tartalmaz, ezekben a nukleinsavban lévő hosszú szekvenciákat géneknek hívjuk. Ha ezt kihúznánk egyetlen sejtből akkor 2 méter hosszúra nyúlna a mérete. A DNS a szekvenciák utasítása alapján fehérjéket tud előállítani. A testünk fehérje előállító gépezet. Ezek mind fehérjék: izomsejtek által termelt aktin és mozin, a bőrsejtek jóvoltából létrejövő kollagén és elasztin, és az immunsejtek hozzák létre az antitesteket, a pajzsmirigysejtek pedig a tiroxint, a szem egyes sejtjei pedig a keratint, a csontvelősejteknek köszönhetjük a hemoglobint, a hasnyálmirigysejteknek pedig többek között a proteáz, a lipáz és az amiláz enzimeket.

Ettől függetlenül sokan tévesen még azt hiszik, hogy öröklik a különféle betegségre hajlamosító tényezőket gének formájában (Dr. James Watson és dr. Francis Crick, „centrális-dogma”, 1970). Erre a média sokszor rátesz egy lapáttal. A cukorbetegség például nem öröklés útján terjed, hanem téves életmódnak tudható be. Ráadásul a hajlamosító gének nem minden esetben aktiválódnak és ismétlik meg a betegséget az utódban.

 

A teljes genom (DNS-lánc) tisztában van vele, hogy a többi sejt éppen mit csinál, összhangban működnek. Képesek vagyunk egészséges irányba befolyásolni a génkészleteinket (dr. Ernest Rossi, The Psychobiology of Gene Expression). A viszonylag friss tudomány a gének feletti epigenetika nagyon szépen leírja a különféle érdekes jelenségeket kihangsúlyozva, hogy a sorsunk nincs előre megírva a génjeinkben.

 

 

Hiedelmeink, percepciónk hatással van sejtjeinkre, melyek számára ezek külső körülménynek tekinthetőek.

 

A stressznek rövid ideig kellene tartania

 

Az élőlények számára a stressz a fejlődés lehetőségét teremti meg számukra. Kortizol és adrenalin termelődik és felkészülünk az „üss vagy fuss” reakcióra. Létezik pszichológiai és kémiai stresszhatás is. Ám folyamatosan ebben az állapotban lenni, nem túl szerencsés.

 

Ha folyton túlélő stressz üzemmódban vagyunk, nem marad lehetőség és idő a sejtek regenerációjára. A hosszú távú stressz magas vérnyomást, álmatlanságot, depressziót és betegségeket okoz. Nem erre tervezték a testünket. Stresszben, vészhelyzetben a gyógyulást segítő epigenetikai utasítások leállnak.

Egy órányi komikus film nézése 39 különféle gén működését szabadítja fel, melyből 14 az immunrendszerrel van összefüggésben. Sőt a bolygóideg aktivitása is fokozódik, mely a vegetatív idegrendszerrel és homeosztázissal van összefüggésben (Chapel Hill-i EszakKarolinai Egyetem kutatásai).

 

 

A tudat székhelye és ereje

 

A kísérlet melyben a tesztalanyok képzeletben feszítették meg a bicepszüket 13,5%-kal nőtt az izmuk pár hét alatt. Halottunk olyan tévesen elítélt emberről, aki a börtönben mentális munkát végzett és utána ezt a fizikai síkban is azonnal meg tudta élni kiszabadulása után. Volt aki golfozni tanult, mások zongorázni, vagy sakkoztak. Mentálisan ugyanúgy kifejlesztették magukban ezeket a képességeket. A frontális lebeny a tudat központja, a „főnök”, mely a kreativitás, ellenőrzés székhelye. Ha jobban tudatosul a gondolat, akkor jobban tudjuk irányítani. Az idő és a tér percepciója csökken mikor koncentrálunk, mert a frontális lebeny „lejjebb tekeri ezeket” az észleléseket. Konkrétan a test, idő, környezet kikapcsolására nincs szükség, mert nem a túlélés a cél. Így lépünk be a tiszta tudat állapotába.

A teremtés fiziológiája

 

Mikor elképzelünk valamit, mintha már megtörtént volna, akkor az agyunk létrehoz egy kémiai hírvivőt (neuropeptid), ami útra kel. A neuropeptid a sejtekben megkeresi a megfelelő receptorokat (kapcsolódási pontok a sejteken), így átadásra kerül az üzenetet a test hormonális központjainak és ezután a sejt DNS-ének. Így értesülnek a sejtek arról, hogy egy adott esemény bekövetkezett.

A sejt DNS-állománya megkapja az új információt a neuropeptidtől, mely ennek köszönhetően egyes géneket bekapcsol (felfokoz), másokat pedig kikapcsol (lenyom), ezzel segítve az új létállapot kialakulását. Amikor bekapcsol a gén, proteint állít elő.

A pozitív, a növekedést ösztönző érzelmek, például kedvesség és együttérzés neuropeptid (oxitocin) választódik ki, mely kikapcsolja a receptorokat az amigdalában, a félelemért és szorongásért felelős agyterületen.

 

 

 

 

 

 

Az őssejtek csodája

 

Ezek a sejtek bármivé tudnak, válni például csontsejtté, izomsejtté, igazi jolly jokerek. Példának okért egy bőrsérülés során bőrsejtté fog válni az őssejt, hogy a seb begyógyulhasson. Ha azonban negatív állapotban vagyunk, akkor zavaros lesz a jel, interferencia lép fel. Ilyenkor vészhelyzet van és nem a regenerálódás időszaka.

 

 

Hipnózis és önszuggesztió

Egy erkölcsös embert hipnotizáltak, hogy lőjön le egy másik embert (poszthipnotikus sugalmazás), de természetesen ezt kaszkadőrökkel és vaktölténnyel játszották el, de a kísérlet sikeres volt (dr. Cynthia Meyersburg, a Harvard egykori kísérleti pszichopatológiára szakosodott posztdoktori kutatója, dr. Mark Stokes oxfordi neurológus, dr. Jetfrey Kieliszewski, és a michigani Grand Rapids Emberi Erőforrások Szövetségének kriminálpszichológusa hajtotta végre a kísérletet).

A tudattalan elmére hat a hipnózis is, mikor pár celsius fokos vízben a kísérleti alany lazán eltöltött 2 percet, mintha kellemes meleg vízben lenne. Ilyen esetben a mellkasig érő víz automatikusan vészreakciót fújna. A hipnózisban érdekes transzlogika érvényesül, például nem okoz gondot, hogy átsétálj egy asztalon (Prof. Mérő László).

 

 

A placebóhatás hasonló a hipnózishoz és hatást gyakorol a vegetatív idegrendszerre, összeolvadva a tudattalannal. Ezáltal új sejteket, fehérjéket állít elő a szervezet. A szuggesztióra való hajlamot az elfogadás, hit és megadás hozza létre.

 

Nem elég intellektuális síkon elképzelni a dolgokat, érzelmileg is meg kell élnünk, mert így hatunk a vegetatív idegrendszerre és a tudattalanra. A vegetatív rendszer a limbikus agy ellenőrzése alatt áll, melyet nem véletlenül hívunk „kémiai vagy érzelmi agynak”. A hála érzése hat legjobban a szuggesztió fogékonyságának mértékére.

 

Amire tudatosan vagy tudattalanul fogékonyak vagyunk, azok képezhetik a hiedelmeinket. Ezek fokozott érzelmi reakcióval megváltoztathatók, mert ezzel energiaszintünk megváltozik. A mikorral nem kell foglalkozni, csak hagynunk, hogy az új élményre a testünk reagáljon.

Hihetetlen történetnek tűnik mikor a Long Beach-en élő kambodzsai nők megvakultak, pedig a szemükkel nem volt semmi probléma. Kiderült, hogy azért történt mindez, mert szemük láttára ölték meg családtagjaikat megkínozva Pol Pot vérengzése idején és az elme így zárta le a kaput, hogy ne kelljen többé ilyet látniuk (1984, dr. Gretchen van Boemel, a Los Angeles-i Doheny Szemklinika orvosa vizsgálta, a pszichoszomatikus vakságról beszámolt Dr. van Boemel és dr. Rozée 1986-ban).

Pol Pot 1 millió szemüveges ember ölt meg tévedésből. A bűnről, ítélkezésről, bűntényekről és a bűntudatról

 

 

 

Az érzelmek és tanulás, személyiség és ismerkedés neurokémiája

 

 

Az agyban és vérben lévő vegyületek hozzák létre az érzelmeket. Az egyéni agysejtek is vegyületeket bocsátanak ki a kialakult kapcsolatok behuzalozására és a kémiai szinaptikus erősítő neve: idegi növekedési faktor. A neuronok erre várnak, de csak akkor kapják meg, ha elég idegsejt tüzel (lásd akciós potenciál) együtt (lásd, preszinaptikus végződés áramlatrobbanása). Néha ismétlésre van szükség egy tanulmányban, hogy beindulhasson a folyamat az idegsejtek részéről, melyek felfalják az idegi növekedési faktort az új szinapszis kialakulása reményében. Ha rákapnak az ízére, vágyat éreznek iránta és megerősítik a folyamatot. Tehát az érzelmek felerősödnek, ha beindult a folyamat és átlépett a küszöb értéken.

A finom mozgású sebészeknek pedig több neuron található a motoros kéregben (neurotróf vegyületnek köszönhető), melynek köszönhetően a magányos neutronok is be tudnak kapcsolódni. A neuronok működése kapcsán eszembe jut  Csíkszentmihályi Mihály flow élmény megélése kapcsán az egyik kritérium: ne legyen túl egyszerű vagy nehéz az, amit éppen végzünk. Minél többet gondolunk valamire annál erősebb lesz az idegpálya és annál könnyebb lesz felidézni és annál többet fogunk arra gondolni. A rutin gondolataink ezért alkotják meg a személyiségünket.

 

A környezet késztet gondolkodásra, mely újabb múltbeli asszociációk miatt bekapacsolja az agyunkat. Ha pedig találkozol valakivel először, akkor az elején a korábbi múlt alapján kezded el társítani az illetőt, hogy letapogasd őt. Keressük a múltban a közös pontokat (egyező idegi hálózatokat), hogy ezek együtt tüzelhessenek egymással. Ha hiányra fókuszálunk, akkor azáltal tüzelnek a neuronok, azt az állapotot megerősítve.

A test és az agy feleslegesen nem pazarolja az energiát. Ezért könnyebb a bejáratott, könnyen elérhető mintákat, hangulatokat, gondolkodást megismételnie. Ki kell jönnünk a saját dobozunkból, komfortzónánkból az ismeretlenbe.

 

A neokortex mintafelismeréssel a múltban keresi a hasonló mintákat az új ingerek befogadásakor és a testünk is azonnal lereagálja a változást például mikor sötét szobába lépünk megváltozik a pupillánk (orientációs válasz). A neokortex eldönti, hogy valódi veszéllyel van-e dolgunk és ez alapján vagy engedi ellazulni a testet vagy a középagyat aktiválva felkészít a stresszreakcióra. A túlélés érzelmi alapú, mert minden emlékhez egy-egy érzés társul.

 

Az ismeretlentől való félelem oka

 

 

Ha nem ismerős egy szituáció, a testünk a veszélyre készül fel a túlélés miatt. Megjelenik a félelem és az agresszió. A testre, környezetre és időre fókuszálunk automatikusan. Általában úgy éljük az életünket, hogy fontos a szenvedés elkerülése, a szexualitás és a környezet uralása, melytől elvárjuk, hogy úgy változzon meg, ahogy mi akarjuk, ahelyett, hogy saját magunkat tennénk rugalmassá.

A stressz formái: fizikai (például baleset), kémiai (toxikus anyagok az ételben, környezetszennyezés) és érzelmi (pénzhiánytól való félelem). A sport is hatékonyabb, ha nem stresszes állapotban hajtjuk végre, jóllehet maga a sport is lehet eu, azaz pozitív stressz a distressz helyett (Selye János). Az anticipált (várható) stresszel az állatok nem foglalkoznak csak az emberek.

A homloklebeny (prefrontális kéreg) a neokortex része és ez teszi lehetővé, hogy változtassunk életünkön és kilépjünk például a megszokott élethelyzetből, félelemből. Ez a terület felelős a szándék megszületéséért. Ha ez megsérül, énközpontúság, önzőség, nemtörődömség és rosszindulat is megjelenhet a gátlástalansággal együtt. A lobotomizált betegeken pedig a lustaság, teljes beletörődömség, rutinhoz való ragaszkodás és döntésképtelenség kerül előtérbe.

 

Ha emlék alapján döntünk, akkor nemigen használjuk a homloklebenyünket, de mikor döntéseket kell meghoznunk, akkor annál inkább használatba vesszük.

 

 

 

Transzállapot előidézése

Az alfa állapotba meditációval egy változó paraméterrel is beléphetünk. Például tűz figyelése vagy egy akvárium, amiben vannak kisebb változások.

 

 

 

 

 

Így hatunk a tudattalanra, mely a tudatunk nagy részét irányítja

Ha közben mások azt mondják, legyél reális és ne álmodozz, akkor csak a rólad alkotott képhez akarnak szabni (egy kép sosem változik az élettel ellentétben). Ez nem rólad, hanem róluk szól. Te úgyis azokkal fogsz összerezegni, akik hozzád hasonlóak. Már nincs szükséged külső megerősítésre. Ez a csoda mindig is benned volt csak másra fókuszáltál, így abban éltél. Ez a valódi végtelen forrás a valódi éned. Tehát az érzelmi rész a tudatos szférán túl van.

A limbikus rendszer hat az érzelmek megélése révén a vegetatív idegrendszerre. Nemcsak a negatív érzelmek gátolják a gyógyulást és kapcsolnak át túlélő, stressz üzemmódba, hanem az is mikor valamit erőszakosan próbálunk létrehozni, ahelyett, hogy a sorsra bíznánk, hogy milyen meglepetéssel bontakoztatja ki a jelen pillanatot. Nem biztos, hogy pont úgy, ahogy elképzeltük és nem kell uralnunk az életet a biztonságra vágyva, mely nem létezik a valóságban, így újra a bizalomra válthatunk át.

 

A tudatos én (neocortex) racionalizál, elemez, összehasonlít, érvel, reagál stb. Erre szükség van a „külvilág” működéséhez. Egóként véd bennünket. Minél nagyobb a stressz, az analitikus elménk annál inkább elemzi azt a múlt sémái alapján, de valójában egy helyben topog és a tudattalantól (ahol a valódi irányítás történik) egyre távolabb kerülünk. Ezek megszokott érzelmeket hoznak létre az ördögi körrel együtt és kibillenünk az egyensúlyból. Emellett a racionális elme működésével a szuggesztióra való hajlam is csökken. Bizalmatlanná válunk és beszűkülünk. Ha a racionális elme elnémul akkor működik a placebo hatás is.

 

Az attitűd, percepció, hiedelem, szokás, készség, érzelmi reakció, asszociatív emlék, rutinszerű gondolatok, viselkedésminták mind a tudattalanban találhatóak meg. A procedurális (implicit) emlékek automatikusan működnek például biciklizés a nem deklaratív (explicit) emlékekhez képest. Egy bizonyos eseményre gondolunk és neurokémiailag máris átkerülünk egy másik tudatállapotba.

Erős akár traumatikus érzelmek (implicit) bevésődhetnek a tudattalanba azonnal. Ha pedig az érzésünket meg tudjuk változtatni, akkor fogékonnyá válunk az új gondolatok felé. A pozitív érzelmekkel az elemzés helyett, hagyjuk, hogy magától beálljon az egyensúly, nyitottan az újra. A racionális elme vastagabb, ha stresszben vagyunk, vagy így nevelkedtünk és a reál dolgok érdekeltek minket. Általában sokat elemzünk és a bizalmat háttrébb soroljuk, inkább bebiztosítjuk magunkat előre, de ezen felül lehet kerekedni.

 

Ha elismerünk, elhiszünk egy szuggesztiót, akkor a tudatos és tudattalan térben meglesz az átjáró. Nem szabad túl hiszékenynek lennünk, de túlelemzésre sincs szükség. Az egyensúly a kettő között van. A fizikai és mentális fáradtság, érzékszervi ingerek csökkentése, éhezés, fizikai trauma is növeli a szuggesztióra való hajlamot.

 

 

A meditáció is segít kikapcsolni a racionális, tudatos énünket. Megszűnünk létezni, valakik lenni. Túlélő, stressz üzemmódban túlságosan a külvilágra fókuszálunk a belső helyett. Nem azt kapjuk, amit akarunk, hanem amit érdemlünk, de ez befolyásolható, így mégiscsak azt kapjuk, amit szeretnénk.

 

A test megpróbálja az elmén keresztül szabotálni a meditációt és ellenállás, rossz érzés és egyéb gondolatok jelenhetnek meg főleg a kezdeti időszakban, de ne adjuk fel. A testre állatként gondolva idomítani kell azt. Egy neves jógi jutott eszembe, aki saját testére csapott és rendre utasította egy alkalommal. Sokan sokszor inkább megijedve a test reakciójától azzal azonosulva aggodalomba temetkeznek…

 

 

A környezet hatása meghatározó, ezért a placebo hatás is sokszor elmúlik mikor a kórházból hazatérünk, ahol előtte betegen éltünk. A kondicionált reakció miatt az asszociatív emlékek előtörnek. Minél erősebb a függésünk egy érzelem kapcsán, annál erősebb, a környezeti ingerre adott kondicionált válaszreakciót fogunk adni. Ráadásul, a tudatos tartományt kikerüli a tudattalan és egyszer csak nagyon szeretnénk azt a valamit. Érdekes kísérlet erre, mikor azt mondták a diákoknak, hogy vodka-tonikot kapnak, de valójában csak tonikot kaptak azok mégis becsicssentettek. Ez azért van, mert az asszociatív memóriának köszönhetően azt a jelzést adta az agyuk, hogy részegek és a múlt alapján ezt meg is élték. A meggyőződés, hit így tud neurokémiai változásokat létrehozni.

 

 

Egy kis kvantumfizika, mely ugyanezt támasztja alá

Ha mikro szinten az atomokat vizsgáljuk a fizikusok szerint a 99,9%-a üres tér. Valójában energia, ami maga a lehetőség. Az atom egy rezgő energiamező. Minél gyorsabban rezeg annál több energiát, ill. magasabb frekevenciát bocsát ki. Minél alacsonyabban mozog annál jobban látható a fizikai térben a formája. Így részecskeként fizikai anyagnak látszik. Azonban az atomok hullámhosszal, fénnyel és frekvenciával is rendelkeznek. Ezért a fizikai síkon túl információs mező is létezik (kvantummező).

 

Amikor megváltoztatjuk energiánkat, hogy változás történjen, akkor tulajdonképpen magasabb rezgésbe kerülünk. Inspiráció, tetterő, hála hatására a fizikai részecskénk gyorsabban kezd el forogni. Erről többek között Rászputyin és a cián jut eszembe, mely más embert azonnal megölt volna. Ez magyarázatot ad arra a csodára, mikor az 50 kg-os hölgy felemeli a fél tonnás autót, mert a gyereke alászorult.

Ahogyan az atomok molekulákat hoznak létre, osztozva az információban, a sejteket alkotó vegyületek is osztoznak az információs mezőt illetően. Egy közös információs mezőből származik az anyag, ezért tudnak ezek együttműködni harmóniában. A betegség tehát az alacsony frekvenciás működést jelenti.

 

 

A megjelenés (emergencia), a kisugárzás és az irány óriási erejű, ahogyan egy halraj is egy irányba megy vezető nélkül. Összekapcsolódnak egy egészet alkotva… Nincsenek elkülönült egyének.

 

 

Hozzáférés a tudattalanhoz

A nem deklaratív emlékekhez úgy tudunk hozzáférni, hogy miközben a test ellazul, éberek maradunk. Ezt meditáció segítségével tudjuk gyakorolni. A tudattalanban van életünk irányításának fő mozgatórugója a sok meggyőződés, ami tudattalanul irányít minket. Hozzáférünk az implicit rendszerhez.

 

A tudatállapotok ereje

Alapból béta tudatállapotban vagyunk, de ennek is vannak szintjei (magasabb és alacsonyabb frekvenciájú tartományok).

Rövid hullámhosszú béta-szint (nyugodt, érdeklődő figyelem, amikor olvassuk ezt a cikket), a középhullámhosszú béta-szint (koncentráltabb figyelmet jelent egy most zajló, testen kívüli ingerre, amikor mondjuk, tanulmányaink során felidézünk valamit), és létezik a magas hullámhosszú béta-szint (feszült figyelem stresszhelyzetben).

Tehát béta állapotot takar a feszültség, idegeskedés, akár fókuszáltsággal. Ha kicsit izgalomba kerülünk, mert például új embereket ismerünk meg, akkor kicsit lelkesebbek leszünk (új inger ér minket), mely szintén béta állapotot tükrözhet. Amikor koherens és rendeződnek az agyhullámok, akkor átkerülünk egy mélyebb alfa állapotban. Ilyenkor már nem hangsúlyosabb a külvilág, már nem a logikus gondolkodás a jellemző, a fókuszáltság, hanem inkább egy ellazultság (nem egy dologra fókuszálva) képekben történő asszociációval. Kitágul minden, a tér végtelensége… Ebben lehet jól programozni, lásd enionika tudománya. Ennél mélyebb a théta állapot. Ezt pedig a delta váltja le, ami a katatón, tudattalan állapot és éjszaka minden éjjel ebben az állapotban létezve töltekezünk a mobiljainkhoz hasonlóan, amiket töltőre helyezünk.

 

Létezik gamma állapot is (felfokozott állapot), ami a szupertudatosság. Az agyhullámok együtt interferálva pedig még nagyobb hullámot hoznak létre, így a szív és agy összehangolódik egymással. Fontos megjegyezni, hogy a kvantumfizikában nincs határ tudat és anyag között, csak elméletben különítjük el, de nem szabad egy elnevezést valóságosabbnak tartani, mint magát a valóságot, melyről az elnevezés született. Descartes (Gondolkodom, tehát vagyok) gondolata elvitte a tudományos aspektust pár száz évig.

Alfában a figyelmet befelé visszük, ilyenkor jól lehet imaginációt alkalmazni.

 

 

Béta stressz állapotban szuperéber leszel, felkészülve a veszélyre („Üss vagy Fuss” reakció, Selye János) a fókusz itt is beszűkül, önzővé válunk, csak saját magunk védelme a cél. Leszabályozódik a (magától működő) vegetatív idegrendszer és ez a genetikát is befolyásolja. Azáltal, hogy nem tudatosítjuk ezeket a folyamatokat, saját börtönünkben élve öntudatlanul, ugyanazokat a reakciókat ismételjük nap, mint nap. Ráadásul a stresszhormonok negatív érzelmeket indukálnak, ide tartozik a bűntudat is.

 

Ha azonban alfa, théta szinten (test alszik, elme éber, ez a tudattalan kapuja) a végtelen térben töltődsz fantasztikus érzelemben, eltűnve testi mivoltodban, vagy elképzelsz pozitív dolgokat, mintha már megtörtént volna, egy csodálatos érzésbe burkolózva rendszeresen minden nap, akkor a test „legyártja” számodra mindezt.  Ez nem egy önző állapot, mert többé nem akarsz megfelelni a külvilágnak, mert nem ahhoz méred magad, hanem önmagadhoz, amiből csak egy van. Vége a versenynek, inkább segíteni szeretnél másoknak akár beszámolva minderről. A túlélő üzemmódból átkapcsolsz egy pozitív kisugárzású emberré, amit mások is megéreznek körülötted.

A szívben ellazulva az agy kreatívan, tudatosan készenáll a teremtésre, mely túlmutat a lineáris idő és tapasztalás birodalmán. Ezért, ha erősebb érzelmi mintákat élünk meg, mint ami például egy traumát okozott, akkor felülírjuk azt. Az agy ugyanis ilyenkor bevés mindent és ezt hosszú távú memóriaként hivatkozva sokszor felidézzük, panaszkodva megerősítve. Ahogy dr. Ryke Geerd Hamer mondta lefényképez mindent az agy: hőmérséklet, látott tárgyak, egyéb paraméterek és az belénk ég. És hogy újra ne kelljen ezt megélnünk, elkerüljük az ilyen helyzeteket és akár egy allergiás megbetegedést létrehozhat egy trauma a parlagfűvel, ami miatt tévesen azt hisszük, hogy a parlagfűre vagyunk allergiások, pedig valójában a traumatikus élményen van a hangsúly, mely éppen ezzel a körülménnyel találkozott…

 

Minél erősebb az érzelem, annál hatásosabb a teremtés. Dr. Joe Dispenza workshopjain egy hét után, felgyorsítva az időt, eljutva mély állapotokba, kerekesszékes emberek álltak fel, vakok kezdtek el újra látni és ugyan az ő számára is hihetetlen, de pajzsmirigy is visszanőtt, mely orvosilag diagnosztizált, dokumentált eset. A kérdés az, hogy akkor hol a határ? Természetesen vannak betegségek, amiket mérgek, toxinok vagy balesetek, veleszületett hibás gének okoznak, de valószínűleg erre is tudunk hatni pozitív értelemben.

 

 

 

 

 

Összefoglalás

 

 

Az érzelem nem más, mint az energia a mozgásban. Az agy az elektromosság és a szív a mágnes. A figyelem energia és a gondolat a frekvencia. Ha nincs összhangban a gondolat és az érzés, a jel zavaros és gyenge. Nem koherens a kvantum mezőben, a végtelen térben. Ahogyan a gyenge WiFi jel is lellasítja a weblap betöltődését. A zavaros jel magas entrópiát (rendezetlenséget) hoz létre, ami a fizikai testben betegségként manifesztálódhat. Ezt izomból fenntartani óriási energia, mert nem természetes. Egyfajta ellenállás a valósággal szemben.

Ha azonban a pozitív érzésekkel (hála, öröm stb.) magasabb szintre, rezgésre emelkedünk, mint ahol a problémát létrehoztuk, akkor meg is tudjuk oldani, mert rálátunk. Ha azonban csak a múlt berögződött dolgait ismételjük panaszkodva, megerősítjük ezt a rezgést és azt üzenjük a kvantumtérben, hogy ugyanebből kérünk még. Úgy kell megélnünk a pozitív dolgokat, mintha már megtörténtek volna és nem nekünk kell meghatároznunk azt, hogy ez mikor és hogyan teljesül. Sőt, ez akkor működik, ha már olyan meggyőződéssel éljük meg meditációban, vagy imában, hogy az sem gond, ha nem válik valóra. Már most jól érezzük magunkat és nem a hiányra fókuszálunk.

 

Gyógyítani is így lehet másokat, hogy magasabb szintre rezgünk fel ítélkezésmentesen. De a valódi gyógyulás akkor lehetséges, ha a másik hisz benne. Minél erősebb az érzés annál jobban figyelsz rá és megerősíted azt, de nem azért mert nincs megoldás, hanem mert ugyanazt ismételjük újra és újra a régi meggyőződéseink alapján. Félelemben irányítani akarjuk a dolgokat, mert nincs bennünk bizalom az ismeretlen iránt az életet illetően (erre utalt Osho, az indiai bölcs is, lásd Rajneesh filozófia professzor). Szabad akaratunkkal egy dolgunk van: eldönteni, hogy szenvedni szeretnénk vagy boldogok és sikeresek lenni.

 

A mezőben mintát hoz létre minden gondolat. A kvantummezőben mindig fogsz találni megoldást, mert tele van infóval a korlátozott racionális elméhez képest. A negatív gondolatokat, érzéseket pedig tudatosítva átalakulsz. Nem a körülmények megváltozása a lényeg, hanem hogy te kihozod magadból a legjobbat, azzá válsz, aki mindig is szerettél volna lenni és ehhez idomul a külvilág is és nem pedig fordítva harccal erőszakoljuk magunkra azt, amit szeretnénk. Ehhez minden nap be kell lépnünk a saját világunkba, elképzelve a legcsodálatosabb dolgokat, amire csak vágyunk.

 

 

 

 

 

Ködszurkáló

 

23 évesen, a magyar kultúrában csontkovácsnak megfelelő terapeuta volt (de USA-ban a képzés nem egy hétvégés, hanem évekig tart, komoly anatómiai tanulmányokkal). A magyar nyelvű könyvben a fordítás emiatt szakmailag kifogásolható (apropó „vörösvérsejt” helyett a vörösvértest megjelölés a helyes, mert nincs sejtmagja. Ez fontos, mert könyvében több száz oldalon ecseteli a sejtben létrejövő folyamatokat, a DNS működését, ami felülírható meditációban. A „tudatalatti” helyett a tudattalan szóhasználat is kedvezőbb volna. Arra is érdemes figyelni, hogy az egyik fordításban (vezetett) meditációban a tobozmirigyet tévesen a homlokra asszociálják, ami valójában a középagyban van (Dr. Joe Dispenza ezt le is írja könyvében, hogy tévesen spirituális iskolákban itt dolgoznak vele).

Egyetlen látszólag ellentmondást találtam. Dr. Joe Dispenza, Fejleszd ​a gondolkodásod könyvében kifejti, hogy felgyógyulása alatt egy könyv került a kezébe (Ramtha égi üzenetei I.), ami sokat segített neki és ezután hosszú évekig tanult ebben az iskolában: Ramtha School of Enlightenment. Elmondása szerint hitt a test öngyógyító erejében jóga tanárként, kiropraktőrként, de nem volt mély spirituális felfogású. Azonban ezt a könyvet a polcon 1986-ban találta meg véletlenül és elhatározta a könyv elolvasása után, hogy elvégzi az iskolát, melyet 2 évvel később 1988-ban J. Z. Knight alapította meg (más források szerint 1987-ben). Valószínűleg félreértés, mert a fenti hölgy 1977-ben találkozott a megvilágosodott spirituális lénnyel, aki Ramthának hívnak és ezután elkezdte tolmácsolni üzeneteit, amiből születhetett egy könyv. A felépülése után Dr. Joe Dispenza 17 évig tanult ebben az iskolában és 7 évig tanított is itt.

 

 

Irodalom

 

Dr. Joe Dispenza, A placebo te magad légy

Dr. Joe Dispenza, válj természetfelettivé!

Dr. Joe Dispenza angol nyelvű videók

Dr. Joe Dispenza, Fejleszd ​a gondolkodásod – Változtasd meg a gondolkodásod a tudomány segítségével

Neville Goddard, Az érzés a titok

Neville Goddard, Parancsodra

Neville Goddard, A tudatosság hatalma

 

Nisargadatta Maharaj, Én Az Vagyok

Csíkszentmihályi Mihály, Flow – Az áramlat

Selye János, Életünk és a stressz

Osho (Rajneesh prof.) – Szabadság

Freud, Pszichoanalízis
Osho (Rajneesh prof.) – Meditáció

Esther Hicks · Jerry Hicks, Kérd és megadatik

Napoleon Hill, Gondolkodj és gazdagodj

Rhonda Byrne, A titok

Eckhart Tolle, A most hatalma a gyakorlatban

Brian Tracy Főnix Szeminárium

Dr. Mérő László, Észjárások