Így éljünk a külvilágban, ha az örök boldogságot, szabadságot keressük – igazság, a célok elérése, az út

 In Filozófiai cikkek, önismeret, önmegvalósítás

Forrás: Szvámí Ráma: A spirituális élet lényege, Útmutató társ a keresőknek

 

A szabadság, igazság és boldogság felfedezése a külvilágban

Swami Rama azt mondja, hogy élhetünk a világban és mégis lehetünk spirituálisak, ha betartjuk a következő szabályokat (szabadság, igazság, célok elérése, az út, boldogság):

– Figyelembe vesszük, hogy minden amit kapunk Istentől származik a világban, amit nyugodtan használhatunk, de nem birtokolhatunk, mert nem a miénk. Mindent megkapunk mindig időben, ha birtoklás helyett így állunk a dolgokhoz. Így nem félünk attól, hogy elveszítjük, ami a miénk, vagy, hogy elromlik idővel. Szent Bernát ezt így mondta: ,,Egyedül az Urat szeresd! Használd a világ dolgait eszközeidként!”

 

 

– Emellett tetteinket önzetlenül, szeretetteljesen és hozzáértően kell végrehajtanunk.

Ezeket a szabályokat vonatkoztatja Swami Rama a külvilágra. Ami a belsőt illeti Isten mindenben benne van, így mi a szentélyei vagyunk őneki. Tartsuk hát tisztán azt (testünket, elménket). A bölcs számára a belső és külső eggyé válik. A legnagyobb rendű boldogságot a világ nem tudja megadni. Imára, meditációra és kontemplációra van szükségünk. Ezért nem elégít ki minket a világ, ez csak pillanatnyi öröm (visaja ánanda). Az örök boldogságra kell törekednünk (paramánanda). A szellemi gyakorlás (szádhana) segít eljutni ide. Az egész élet szádhana. Patanjali nem véletlenül mondta: ,,Ó, törekvő, tanuld meg, hogy életed utolsó lélegzetéig gyakorolnod kell!”

 

Túl a vallásokon – Az igazság, a mindenség egy Istennel

Az Istenben való hit jelzi, hogy az igazságot keressük. Világosan látni, gondolkodni, szemlélődni azonban csak megtisztított elmével tudunk. Swami Rama szerint meg kell haladnunk a vallást, hiszen eggyé kell válnunk a teremtővel. Különben olyanná válhatunk, mint a moly, amelyik kasmíri gyapjút eszik és közben győzködi a többi molyt, hogy Kasmír létezik. Isten nem hipotézis, melyről vitatkozni lehet. A mindenek felett álló Isten a tárgy nélküli szeretet. Ha mindenkiben Istent látjuk és másokért dolgozunk az is lehet egy út. Ha az Univerzum urától azt gondoljuk külön létezünk (hiszen félelmeink vannak), akkor tagadjuk az Urat, igaz?

 

 

A célok elérése

A türelem és az elszántság elvezethet céljainkhoz. A cél az, hogy találkozzunk Istennel (személyes élményünk legyen) és utána a külvilágban tevékenykedve érinthetetlenek maradjunk. Kiléphetünk a lét körforgásából, a szamszárából Swami Rama szerint, a megkülönböztetés, az akaraterő és isteni inspiráció segítségével, melyet az érzékszervek fölé kell helyeznünk. Először fel kell fedeznünk a tárgyak múlandóságát. Vegyük észre milyen hamar elmúlik az öröm, ha valamit megkaparintottunk, amire vágytunk, hiszen az elme azonnal más felé orientálódik és kezdődik minden elölről. Magasabb perspektívából kell megközelítenünk az életet. Meg kell tisztítanunk gondolatainkat, beszédünket és cselekedeteinket.

 

Az út

Ha spirituális dolgokkal foglalkozunk tapasztalhatjuk a segítséget, mely az ismeretlentől származik. Ő mindig velünk van, benne kell bíznunk (az ismert ugyanis csak ideiglenesen van velünk). Tanulásunknál fogva sok utat találunk, de egy mellett kell kitartanunk, ha eredményt akarunk elérni, teljes szívvel részt vállalva benne. A bölcsektől sokat tanulhatunk, akik megörökítették tapasztalataikat.

Észre vesszük a bennünk lévő Istent, teljesen bízva önmagunkban. Egy vágy van bennünk, hogy Istennel egyesüljünk, amíg ezt nem töltjük be, nem lehetünk igazán boldogok.
Nem értjük önmagunkat mégis kapcsolatokat alakítunk ki másokkal. Idegenek vagyunk önmagunk számára, ennek ellenére megházasodunk, gyerekeink lesznek stb. Hol tanulhatjuk meg azt, hogy hogyan nézzünk önmagunkba, hogyan erősítsük meg önmagunkat? A külvilágot megismerjük, de mi lesz a belsővel?

 

A külvilágban sikeresek lehetünk, ha elvégezzük az iskolákat, de a belbecs parlagon hever mindeközben. A jógatudomány szerint a legdurvább anyagtól kell közelítenünk a szubtilis finomabb felé és nem kell sehová sem mennünk, hogy megismerjük valódi önmagunkat. A vallások elmondják mit tegyünk és mit ne, de azt nem tudjuk meg hogyan kell élnünk. Önmagunkban kell megtalálnunk az utat és ez „magányos sport”.

Ha gyakorlunk, egyhegyűvé vélik elménk, mellyel igazi békére és boldogságra tehetünk szert. Amikor valaki teljesen megszabadult a kötődéseitől, akkor felismeri, hogy tágabb és mélyebb kapcsolatban áll az Egyetemes Létezővel – vallja Swami Rama. Amikor az ego tudatossá válik valamire, ami nála nagyobb, akkor a szellem felvirrad. Ezzel párhuzamosan az individuális elenyészik…

Az emberi lény nem tökéletlen, hanem befejezetlen. Bennünk van a teljesség. A filozófia kevés, képessé kell válnunk elménk csapongásain úrrá lennünk. Ehhez keményen kell gyakorolnunk. Aki felébredésre vágyik feloldódik az Istenen való meditációban. A folyamatos bepillantások megerősítik a hitünket.

Ami az igazságot illeti, az elme tudatos tartománya képtelen felfogni azt, ami az idő, a tér okozatiságán kívül esik. A láthatatlan világ magasabb rendű, mint a látható világ. Ahogyan a gondolkodásunk formálja a személyiségünket, úgy a belső világ teremti meg a külsőt. A külső világ szétszórja az energiát…

Swami Rama szerint a belső világ meghódítása nehezebb, mint királlyá válni a külső világban… Meg kell tanulnunk saját magunkra hallgatva, saját utunkat járni. Így lesz egyensúly a belső és külső világ között. A fegyelem a híd alapja a külső és belső világ között. Rossz szokás, ha mástól várjuk a megoldást, ha más mondja meg, hogy mit tegyünk és mit ne tegyünk. Felelősséget kell vállalnunk magunk után. Ha függővé válunk valakitől akkor átengedjük az irányítást, ergo olyanok vagyunk, mint az állatok, nem igaz? Így sosem bontakozunk ki.

 

Meg kell vizsgálnunk a tudatos és tudattalan elménk tartományait. Meg kell figyelnünk folyamatosan önmagunkat, mert lehet, hogy idővel lecsendesedik az elménk, de egy újabb gondolat ismét felbukkan a tudattalanból, melyet újfent meg kell figyelnünk, hogy ne boruljunk be, azonosuljunk ismét. Ha megmarad az önfegyelem, a lehangolt időszakasz is feloldódik, mert megjön a segítség. Maga a kudarc is a siker része.

 

Attila Cross

Keresztes Attila, a cikkek írója


A cikkeimben integrálom a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával. Orvosi szaklapokban publikálok és 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keletei-nyugati medicina). 2005 óta dolgozom emberekkel és 350+ a nyilvános ajánlások (sikertörténetek száma) a honlapon.

 

Cikk kategória (angol, magyar)

AJÁNLOTT CIKKEK
spiritualitás tudományatürelem