Engedjünk el mindent és maradjunk a Self ürességében – pszichológia, boldogság, öröm, tudat, tudatosság, harag

 In Coaching, pszichológia, keleti filozófia és egyéb (cikkek), tapasztalatokról - a létezés öröme

Angol verzió: Let everything go and stay only in the emptiness of Self – psychology, happiness, joy, consciousness, awareness, anger

Boldogság és öröm

A valódi boldogság, öröm felülmúlja az anyanyelveket és intellektust… Egyszerűen csak ne érintsünk semmilyen ideát a folyamatról, jövőről, önértékelésről és ne legyen semmilyen elvárásunk… Mi marad akkor? Üresség és boldogság. Láthatjuk, hogy ebben nincs semmilyen erőfeszítés… Ez a természetes állapot. Hány mérföldet vagy kilométert utazunk? Adjuk fel az effajta gondolatokat. A boldogság, öröm itt van… Mindig. Van különbség a szexuális öröm, a politikai győzelem öröme, vagy a meditációban előtörő öröm között? Nincs, az öröm és boldogság, az öröm és boldogság, mely időtlen. Tehát, ne töltsük fel az elménket instrukciókkal. Minden céllal kapcsolatos attitűd félrevezető – engedjünk el mindent, pszichológia, boldogság, öröm, tudat, tudatosság, harag

[adrotate group=”4″]

Engedjünk el mindent, engedjük el a pszichológiát is

Élvezzük a mindenre kiterjedő „élet” címet viselő filmet könnyekkel, nevetéssel. A vágyakkal, álmokkal együtt… Maradjunk nyitottak és önmagunk, annyira csendesek amennyire csak lehetséges. Ne próbáljunk elengedni valamit, és emlékezzünk mi vagyunk a szemtanú, aki mindent felülmúl. A dolgok ezáltal egyre spontánabbá válnak. Ami pedig nem tudja önmagát felfogni, az már egységet alkot mindezzel. Minden figyelmünket, energiánkat és erőfeszítéseinket arra szánjuk, hogy a legjobb „valakivé” váljunk, akik csak lehetünk. De ez nem szabadság. Ehelyett inkább kövessük a szívünk sugalmazásait. Örömmel élvezzük életünket, a kozmosz táncaként, miközben mindenütt formanélküli megfigyelőként vagyunk jelen. Mikor az elkülönültség képzete megérint minket, szinte spontán jelenik meg az érzés, hogy valami hiányzik – hiányzik a teljesség, állandóság érzete. Ezeket különböző módon érezhetjük, pl. élni akarunk a korrigálás vagy kijavítás szándékával, esetleg gyógyulásra van szükségünk… Ez mélyen gyökerezik az emberi pszichében. Ezután az ugrik be, hogy „mindent el kell engednem, mert egy másik dologra van szükségem.” Tehát, „valami mindig hiányzik.” De ez csak egy gondolat és ezzel azonosulunk. Ez a probléma. Csak hagyjuk el a gondolatokat.

 

A tudatról, tudatosságról

Miért csavarodik az elménk mindig össze-vissza oly módon, hogy elmeneküljön a nyilvánvalótól? Meg kell értenünk, hogy ez a hárítás is a tudatosság játéka. A tudatosság mindennel játszik, és minden szerep, megnyilvánulás a teljesség játéka. A tudatosság áthat minden megnyilvánulást. Mi vagyunk azok, akik észlelik az észlelés folyamatát, mely a kimondhatatlanból nyilvánul meg. Érinthetetlenek vagyunk. Magunk mögött kell hagynunk az elképzelést, hogy valamire várnunk kell, hogy megtörténjen. Ne cipeljünk semmit se magunkkal. Minden, amit le tudunk írni, az összes ideát, gondolatokat, hagyjunk hátra. Maradjunk azzal, ami megmarad. Lássuk igaz önmagunkat a pillanatban, próbáljuk meg elkapni az „én”-t és egy jó pillanatban tekintsünk befelé és nézzük meg, hogy miből van valójában. Azt keressük, ahonnan keresünk. Semmi nem képes megállítani minket, kivéve azt az elképzelést, hogy valami képes megállítani minket. Ez valóra fog válni…

[adrotate group=”6″]

Le kell építenünk minden mentális és pszichológiai stratégiánkat. Az elme tökéletesen működik mikor nem ragaszkodik az identitáshoz. Ez a legkedvezőbb lehetőség, a legnagyobb alkalom, hogy mindent lássunk és tisztázzuk azt, ami felbukkan, de az ellenállás gyakran felmerül és a középpontba kerül. Maradjunk cselekvés nélküliek. Lazuljunk el itt és most a valódi tudatosság forrásában, csendjében, teljességében, ürességében. Semmi sem marad hátra, ami megértésre került.

 

A haragról

Ez egyfajta érzés. Nem kellene úgy léteznünk, hogy azt mondjuk „Nem akarok haragot érezni”, hanem engedjünk teret a haragnak, hogy megnyilvánuljon. De maradjunk egyedül a szemtanúval, aki látja mindezt. Így nem lesz olyan szörnyű. Nincs szükség arra, hogy bármit menedzseljünk.

A Self-ünk nincs benne a haragban, a harag bennünk van. Van elég hely, hogy minden megnyilvánulhasson és mi még ezelőtt létezünk. Néha a reaktív tudatosságból működünk közre. Mélyebb rétegeit kell felismerni a Self-nek, és ott maradni. Nem kellene ítélkeznünk, csak figyelnünk. Az egoisztikus elme hajlama következtében jelenik meg a gondolat, hogy valami szörnyű dolog fog történni. És ne forduljunk vissza. Mi vagyunk a láthatatlan létezők a láthatóban. A látható csak ideiglenes nézőpont.

 

[adrotate group=”4″]

 

Keresztes Attila

Keresztes Attila, a cikkek írója

2005 óta foglalkozom emberekkel, ötvözve a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával, orvosi szaklapokban publikálok, 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keleti és nyugati medicina). 350+ a nyilvános ajánlások száma a honlapon. Egészséges embereknek tartok egyéni konzultációt és ezen kívül különleges masszázst.  

 

Cikk kategória (angol, magyar)

Attention

I’m not a psychologist or a doctor, I do not have a degree in science, what I do have is an individual attitude to life I have given interviews and published articles … So this is not a psychological treatment and not a cure! Please turn to your doctor with any psychological problems and for treatments. User’s and customer’s conditions and privacy policy valid for all visitors of our pages

AJÁNLOTT CIKKEK
boldogsag, öröm, ego, szenvedéselmeműködés