Bölcsesség? Tudatosság? – bölcs ember, mondások, gondolatok, bölcsességek, tudatos, lét, önismeret

A bölcsességet értékeljük vagy csak szükség van valami szórakozásra, ha unatkozunk?

Ahogy haladunk az úton (tudatállapotok), sokszor azt tartjuk fejlődésünk zálogának, ha olyan érdekes, szórakoztató előadáson tartózkodunk, ami a spiritualitásról, igazságról, önismeretről szól – bölcs ember, mondások, gondolatok, bölcsességek, tudatos, lét, önismeret. Pedig lehet, hogy közvetett módon találkozva a bölcsességgel (nem beszélve róla, hanem megtapasztalva) pl. egy színházi előadás alkalmával sokkal erőteljesebb számunkra. Vajon, ha megtaláltuk a belül a mesterünket (ami mindenkiben benne van), akkor szükség van még effajta szórakozásra? Hiszen mi értelme meghallgatni, ha életünk semmit sem változik meg, igaz? Vagy a bölcs ember gondolatai inkább csak étvágygerjesztőek? És mikor már lényünkkel kapcsolatban vagyunk, a gondolatmentes csendben is jól szórakozunk, nincs szükség elmés bukfencekre, bölcs mondásokra, bölcs gondolatokra.

Nem kell, hogy szórakoztató legyen, lefoglalva elménket az adott cselekménysor, mert már órákig tudjuk nézni a semmit, melyben feloldódunk. Persze, a bölcs gondolatokból ráérzünk a tudatosságra és valójában ez vonz minket mikor egy sokatmondó gondolatot elolvasunk. Melyet akkor tudunk meghallani, ha már bennünk is megvan a tudatos lét és önismeret. Akiben ott a bölcsesség az észre veszi ezt a másikban, a természetben, mindenben. Mert értheti valaki a szanszkrit nyelvet, aki nem beszél szanszkritül? Annak csak zagyvaság ez a csodálatos nyelv… Van, aki nem érti, de érzi és ez is elég, sőt…

Bölcsességek, avagy gondolatok a tudatosság jegyében (bölcs mondások, bölcs gondolatok, lét és önismeret)?

Vajon az a lényeg, hogy komoly keresők legyünk, vagy, hogy felszabaduljunk?

Tanító vagy mester? Tanítvánnyá tesz vagy felszabadít?

Megszabadulás = összehasonlítás = elme (eddig a szabadságban voltam, most meg felszabadultam)

Ha a megszabadulás = jelenben levés, akkor nem ezt kéne a lehető legintenzívebben keresnünk (hogyan tudunk a jelenben lenni) az élmények és a megvilágosodás helyett (illetve az arról alkotott elképzelések helyett)?

Te nem lehetsz bölcs (azaz bölcsebb nálam), mert akkor én butább leszek (hozzád képest). Ne már!:) Különben is alkottam már rólad egy képet, abban jobban hiszek, mint a valóságban, ami megváltozhat bármikor.

Létezik én, ha nem térsz többé vissza a múltba?

Akarással eredményt elérni csak látszat. Akarattal lefeküdhetek aludni, de ki küldi az álmosságot? Kifaggathatok valakit erőszakkal, de ki küldi el a bizalmat? Szerezhetek ételt magamnak, de ki küldi az étvágyat? Vajon kinek vagy minek köszönhető, hogy elkezdtél keresni?

Megszólít Keresztes Attila könyve: további részletek