Hogyan születnek meg a kutatási eredmények? És a paleolit táplálkozásról néhány mondat

A tudósok kutatási eredményei és a valóság különbözőségei

Napjainkban rengeteg egymással ellentétes elmélet lát napvilágot. Tudnunk kell, hogy egy kutatást ki lehet így is és úgy is hozni. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden kutatás hamis lenne. De ahogyan van jó autószerelő is és rossz is, ugyanúgy vagy hitelt érdemlő kutatási eredmény is és kevésbé hitelt érdemlő is. Ha pl. azt akarom kihozni, hogy ebben az utcában sok piros kabátot viselő ember jár, akkor bevárom azokat és akkor készítek fényképet, mikor a feltételezésem helytálló. Picit persze most leegyszerűsítettem a dolgot.
Visszatérve, ez egyébként nem feltétlen azért van, mert rosszak a szándékaink, de ha pl. doktori disszertációt írunk a reinkarnációról, akkor már eleve máshogyan közelíti meg tudattalanul a dolgot egy indiai és egy európai doktorandusz… – paleolit táplálkozás, kutatási eredmények.

És hogyan lehet elhinni pl. azt, hogy egy étel megölt mondjuk 220 embert? Egyrészt hány ember közül ölte meg? 220 vagy 2.200.000? Nem mindegy. És honnan tudjuk, hogy az, az étel ölte meg? Mindenkit megvizsgáltak előtte és ugyanazt az ételt ette mindenki? Lehet, hogy valakinek hajlama volt rá stb.

A kutatás egy statisztika – tisztelet a kivételnek. Általában van egy téma, ami érdekli a kutatót, aztán talán egy céget, aki szintén szeretne valami után érdeklődni, illetve valamit bebizonyítani pl. saját termékének hitelességét egy kutató és a tudomány segítségével. Ez lesz a főkutatás témája. És alkutatásként ott fog szerepelni az is, ami ténylegesen érdekelte a kutatót…

 A paleolit táplálkozásról néhány mondat

Véleményem frissítése: nagyon sok embernek segített már a paleolit táplálkozás és Szendi Gábor nagyon alapos kutatómunkája biztosan hozzájárult mindehhez. Sajnos megváltozott az életmódunk és többek között a sok glutén túlterhelheti szervezetünket. A vegetarianizmus pedig sokszor hiánybetegségeket szülhet.

Sok elmélet és életmód van. Ki így, ki úgy… Kinek a pap és kinek a papné stb. Hiszek az élni és élni hagyni elvben… Nem kell pl. a húsevőnek támadnia a vegát és fordítva! Egy csónakban evezünk… Ráadásul testalkat függő és akár egyes időszaktól is függhet, hogy éppen milyen táplálékra van szükségünk. Jézus szerint nem az a lényeg, hogy mi megy be a szánkon, hanem, hogy mi jön ki belőle.:)

Vannak, akik a vegetarianizmust választják. A fenti linken összeírtam a legfontosabb dolgot és a bevezetőt ezzel kezdtem:

A Szent Biblia, a Korán, a hinduk, Szókratész, Diogenész, Platón, Horatius, Virgilius, Ovidius, Petrarcha, Pythagorasz, Shakespeare, Voltaire, Newton, Leonardo Da Vinci, Darwin, Zola, Bertrand Russel, Einstein, Rabindranath Tagore, George Bernard Shaw, Gandhi, Albert Schweitzer, Shakyamuni Buddha (lásd Ahimsza), Lev Tolsztoj, Osho, Jézus (lásd esszénus vallás) és az Egészségügyi Világszervezet (WHO), valamint prof. Irving Fisher (Yale Egyetem) és Dr. G. S. Huntingen (összehasonlító anatómia), Dr. Miller (egérkísérletek) ajánlásával…

És akkor most nézzük néhány dolgot a paleolit táplálkozás kapcsán. Az ősember paleolit táplálkozási formájáról van szó. Eleve a homo sapiens átlagéletkora 25 év volt. És azt szokták javasolni, hogy húst hússal együnk. És, hogy ennek semmi köze a köszvényhez. Pedig ezt a gazdagok betegségének is hívták anno domini, akiknek régen volt pénzük és így tudtak húst venni… Halottam persze olyan kutatásról, mely szerint a köszvény nem áll összefüggésben pl. a húsfogyasztással és Dr. Hamer is másra vezeti vissza ezt a fajta megbetegedést. Állítólag a nap nem okoz bőrrákot, hanem a gabonák okozzák azt, amit csak pár száz éve fogyasztunk. Kérdés, hogy a suméroknak miért volt 2500 évvel ezelőtt ötszáz szavuk a gabonaféleségekre? Jóllehet az biztosan bio minőségű volt…

Abban sem vagyok biztos, hogy a kukoricát egyáltalán nem emésztjük meg, még akkor is, ha sokan azt állítják, hogy erre nincs enzim, ami ezt lebontaná. Elképzelhető, hogy csak a keményítő részét emésztjük meg, de egyes részeit egészen biztosan megemésztjük. Ezen kívül állítólag a tejterméket sem tudjuk egyáltalán megemészteni és húst hússal kellene enni. Érdekes lehet egy kísérlet, ahol 3 hétig valaki csak húst enne, miközben másikunk csak tejterméket fogyasztana.

További gondolatok, csak nagy vonalakban. Szerintem sok hormon termelődés azért áll le, mert megzavarjuk a testünket más hormonokkal – tisztelet a kivételnek -, és emiatt alkalmazkodik a testünk és “azt mondja nekünk”, hogy minek termeljem ezt, vagy azt, ha úgyis megkapom gyógyszer formájában? Szóval, érdemes orvossal konzultálni és alaposan végig gondolni mire van a testünknek pontosan szüksége. És nem utolsó sorban szkeptikusan végig gondolni és megtapasztalnia  dolgokat. Nagyon komplex megoldás lehet akár az ayurvédikus gyógyászat és a személyre szabott táplálkozás ősi tudományát alkalmazni.