Hogyan élnek e folyó vízével az emberek? A halál, mint képzelt veszély? – hit, félelem, India, Varanas, élet, elmúlás utáni élmény 2/2.

 In Coaching, pszichológia, keleti filozófia és egyéb (cikkek), halálközeli élmény


1. oldal

A lélek lecseréli a testet

A lélek lecseréli a testet, vallják az indiaiak. És, ha elég közel vagyunk Istenhez a fájdalomtól sem félünk többé. És, ha belegondol a kedves olvasó a halálra valóban érdemes készülni és maga a haldoklás a születéssel kezdődik el (a testünk szempontjából). Érdekes megfigyelés lehet az, ahogy a test megöregszik úgy egyre kevésbé szeretnénk benne „tartózkodni”, ha hiszünk a lélek erejében és halhatatlanságában. Így öreg testben könnyebb elfogadni a halált, mint fiatal fizikai testben. Az indiaiak csak egy járműnek tekintik testüket nem azonosulva vele túlságosan. Emellett a szent emberek évente 4 hónapot böjtölnek (augusztustól novemberig). Szerintük a tudomány álláspontja szerint 40 napig lehet böjtölni, de a jóga szerint akár 400 napig is lehet folytatni ezt a tevékenységet.

 

Temetési szertartás indiai módra

A szent emberekre haláluk után követ kötnek rájuk és bedobják a Gangeszbe. A többi embert elégetik. Ahogy a fa hamuvá változik több óra alatt, úgy lesz hamu az emberi testből is. Érdekes analógia. Hozzávetőlegesen 50 millió fát vágnak ki évente erre a célra Indiában, ez kb. annyi, mint ahány fenyőfát kivágnak az európaiak karácsonykor. A több órás szertartás után a hamut edényekbe teszik és 14 napig csinálnak szertartásokat miután az edényeket hazavitték. Ezután a hamut szintén a Gangeszba szorják. Ha nincs pénzük ezt a sok fát megvásárolni, akkor ugyanúgy követ kötnek a halott személyre, mint a szentek esetében és utána bedobják a Gangeszbe, mely az Anyaisten reprezentánsa.

 

Varanas a halál és a hit városa, ahol boldogan várják a halált (elmúlás, halál utáni élmény)

Ez a város több tízezer éves lehet, és hihetetlen, hogy Indiában a közlekedés szinte semmit sem változik, látszólagos káoszban azonban nemigen vannak balesetek. Megközelítőleg Indiában 1 milliárd ember él átlag napi 2 euróból. És úgy tartják, hogy nagyon fontos az, hogy hol, milyen tudatállapotban halunk meg a reinkarnáció miatt. Varanas-t a Mennyország kapujának tartják, aki itt hal meg az kilép a szamszárából (lét körforgásából) és örökké egyesül istennel. Dr. Baktay Ervin említi meg könyvében, hogy a letisztult hindu megközelítés is azt vallja, hogy a legjobb, ha mindenki a magának megfelelő úton jár, és a hinduk ma is minden hitet nagyra becsülnek. A jó keresztényt többre tartják, mint az olyan hindut, aki a maga vallását nem követi, vagy képmutatással szennyezi be. A Szanátana Dharma követői ugyanis nem lehetnek türelmetlenek más vallások iránt és nem táplálhatnak előítéleteket.

[adrotate group=”6″]

Félelem, hit Európa kontra India
Az indiaiak szerint egy másik kultúrközegről van szó és ez okozz a problémát. A bűntudat és félelem éppen az ellenkező hatását éri el, ha Istennel szeretnénk kapcsolatba lépni – állítják. És, amíg elhisszük az elméletet, de nem mértük le a gyakorlat mércéjén addig könnyen elképzelhető, hogy egy képzeletbeli dologtól félünk valójában.

 

60-70 évnyi özvegység?

Az indiaiak korán házasodnak és, ha megfal a férj korán az rossz előjel (a ház család nélkül marad). És nem ildomos újra házasodni a nőknek, mert az nagy szégyen. El kell fogadnia a sorsát, melyet nem ő irányít (alázat). Ha a férfi elhagyja őt, akkor könnyen kiutalják a nőket. Persze a férj többször megházasodhat. Külön házak vannak fenntartva ahol az özvegyek élhetnek. Volt, aki 9 éves korában házasodott és rá egy hónapra meghalt a férje. Utána 21 évig élt édesanyjával, majd ebbe a házba költözött, ahol több, mint 40 éve él a többi nővel együtt. Beszámolt hiányérzetéről, de az idővel elmúlt. És őket akkor tisztelik, ha nem házasodnak újra, függetlenül attól, hogy mikor ment el a férjük. Persze érthető módon sokan megszöknek ez elől. Azt állítják, amit isten adott azzal kell együtt élni, nem szabad a sorsunk elől elmenekülni. Ez lett megírva. Itt az a szokás, hogy a férjeket istenként kell elfogadni. Talán ez nem a legjobb végszó:), de azt hiszem amit akartam leírtam.

Mi vár ránk a halál után?
Mi az, ami közös a halálközeli élményekben?

 

 

Attila Cross

Keresztes Attila, a cikkek írója


A cikkeimben integrálom a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával. Orvosi szaklapokban publikálok és 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keletei-nyugati medicina). 2005 óta dolgozom emberekkel és 350+ a nyilvános ajánlások (sikertörténetek száma) a honlapon.

 

Cikk kategória (angol, magyar)

AJÁNLOTT CIKKEK
Gangeskövérség