Tudomány és vallás – Az igazság EGY, mindegy hogyan nevezik, vagy mennyi részt fedezünk fel belőle

 In PSZICHOLÓGIAI ÉS TERMÉSZETGYÓGYÁSZATI CIKKEK, vallások

Már írtam hasonló témáról. Lásd, A tudomány és a valóság mikor találkozik – hány ismerősön keresztül érhetünk el bárkit? – megdöbbentő hírek Karinthy-ról

Egy szép, tanulságos mese – tudomány és vallás és az emberek lelki fejlődése

Egyszer volt, hol nem volt egy egységes világ, ahol idővel létezett a természet önmagában és az emberek külön. Sajnos sok esetben az emberek a természetet ellenségnek tekintették érthető módon, mert sok volt a viszontagság, pl. sokszor támadt erőteljes vihar látszólag minden ok nélkül. És elkezdték uralni azt, harcolni ellene, hiszen ha valamitől félünk, akkor sokszor ellenségnek tartjuk és megtámadjuk, uralmunk alá vonjuk.

A technikai fejlődé szárba szökkent, de az emberek eközben megfeledkeztek a lelkükről. Már annyi mindennel el voltak foglalva, hogy 5 percük nem maradt naponta önmagukra, vagy arra, hogy megemésszék azokat az eseményeket, amik nap, mint nap megtörténtek velük. És elkényelmesedtek és emiatt a lelke is kiégett sok embernek. Nem volt már fegyelem, csak lusta jólét. Már, ha egy kis apró állat betévedt a kerítésekkel védett házak közelébe, azonnal likvidálták az emberek. Sok ember azonban az intuícióját használta és megérzett dolgokat. Vallást hoztak létre, de sajnos akadt olyan vallás is, ami (hiteles képviselő híján) ellaposodott – tisztelet kivételnek.

Hiányzott a tűz belőle. Csak szavak maradtak. Néha felbukkant a hiteles tanító, de már fel sem ismerték, mert a tan (mai idővel ráadásul el is ferdült) fontosabb volt, mint amiről az szólt. És volt, aki a racionális gondolkodásával akarta megismerni a valóságot. De sajnos akadtak olyan dolgok, amik nem voltak bizonyíthatóak, mégis léteztek pl. mindenki érezte, hogy van lelke. Leírni képtelenség volt, de az emberek érezték a szívükkel, hogy ennek ellenére mégis létezik sok minden.

És szép lassan az emberek a forrástól eltávolodtak, megfeledkeztek róla. És saját maguk által kreált dolgokban kezdtek hinni, ami korlátozott volt. Már nem a valósággal álltak kapcsolatba, hanem a róla alkotott korlátozott képpel. Ezzel párhuzamosan a boldogtalanság is felütötte fejét, hiszen nem volt senki a helyén. Mindig jöttek nagy emberek, akik emlékeztették őket, hogy lépjenek kapcsolatba a forrásukkal, mert ez a legfontosabb, de sajnos hosszú távon eredménytelen volt, tisztelet a kivételnek. ,,Keressétek először a mennyeknek országát, a többi mind megadatik néktek (Jézus).” Vagy: ,,Emlékezz rám és én is megemlékezem rólad. Törődj az én igényeimmel és én is, kielégítem a tieidet (Krisna).”

Beindult a túlnépesedés is. Több volt az ember, mint amennyi szakmára szükség lett volna. Álszakmák alakultak ki és versenyhelyzet. Az ember a megélhetésért kezdett küzdeni és már előszeretettel szegte meg a szavát is alkalom adtán. Nemcsak hatalomért, pénzért, hanem eszméért is hajlandó volt gyilkolni az ember vagy félelemből. Ez természetessé vált. Adóságok keletkeztek. Körbetartozások. Ha valaki megdolgozott valamiért és kérte a jussát, még őt nézték hülyének, mert a többség már máshogy vélekedett és ők alkották az úgynevezett „normális” közeget. A viszonyítási alapot. A trendnek hódoltak sokan nem a szívnek és a forrásnak.

De egyre többen a szenvedés hatására úgy döntöttek, hogy nem követnek társadalmi tendenciákat, mert az embertelen. Nem lesznek rabszolgák, nem szennyezik a földet (az otthonukat) azzal, hogy folyton új holmit vásárolnak és mindent lecserélnek. Megkeresik a forrást, visszatalálnak hozzá és nem számít, hogy emiatt fel kell adni a régi bejáratott, de boldogtalan életet. Összefogtak ezek az emberek, megtalálták egymást és segítettek kölcsönösen a másiknak. Hittek az Istenben és úgy gondolták, hogy ő mindenkiről gondoskodik (ahogyan az állatokról is), ha nem mi akarjuk megoldani a helyzetet, hanem átadjuk az irányítást.

Mindig a megfelelő időben megkapjuk a segítséget – gondolták. Őt azonban nem lehet látni, olyan mint egy villanykörte, amibe láthatatlan módon kerül áram, de mégis megmutatkozik mikor fényt bocsát ki. Kialakult a bizalom és szeretet és már nem volt a harácsolásra, bebiztosításra szükség, mert a bizalom betöltötte az üres helyeket a szívekben. A tudomány is egyre jobban támogatta ezt a fajta fejlődést és a vallások is.

És az emberek megértették a valódi ,,ne ölj parancsolatot” a csodálatos buddhizmus és kereszténység tanai szerint és vegetáriánusok lettek. Ezzel (mivel nem kellett eltartani a húsukért az állatokat) az ivóvíz probléma és éhség is megszűnt. Mindenki áldásban élt és örömmel segített a másiknak, mert jó volt adni. Emberi. Aki pedig nem hitt ebben, annak azt tanácsolták adjon abból, amiből úgy gondolja hiányt szenved. És ennek következtében elindult az áramlás és jöttek (pontosabban azonnal meglátta) a lehetőségeket az ilyen ember, aki előtte a beszűkültsége miatt ezt nem tudta megtenni. Elindult a szárnyalás. És egységben az erő elve alapján egy csodálatos világ bontakozott ki. Kihívások ekkor is voltak, de az emberek már tudták azt kezelni és többet sosem feledkeztek meg a forrásukról.

Segíthetek Önnek online vagy személyesen?

Felmerültek kérdések? Szükség lenne egy teljes, személyre szabott módszer sorozatra már az első alkalom után? Kérem a konzultációt

Keresztes Attila

Keresztes Attila, a cikkek írója

 

AJÁNLOTT CIKKEK

A KERESENDŐ SZÖVEGET ITT KELL BEGÉPELNI ÉS UTÁNA ENTER-T NYOMNI

Privacy Policy Settings

google-analytics
Ho'ponopoSri Sri Ravi Shankar