Az ego korlátoltsága a támadást választja. De milyen tudatállapotban van az, aki másokat támad és szeret bosszút állni?

 In agresszió, Pszichológia, medicina és egyéb (cikkek)

A tudat „fejlődése” a korlátoltságtól a lelki szabadságig – ego és erőszak

Amikor beszűkült tudatállapotban vagyunk, akkor másokat támadunk. Mert zavar minket a rossz, beszűkült tudatállapotunk, amit előidéztünk önmagunkban és szeretnénk megszabadulni tőle, így tudattalanul kivetítjük másra (elhárító mechanizmusok) és azt támadjuk, arra számítva, hogy ezáltal megszűnik bennünk ez a rossz érzés. De ez olyan, mintha árnyékunk bokszolgatásába kezdenénk, ellenségnek tartva azt, vagy a tükörben szidnánk önmagunk fizimiskáját. Ezért az egót hívhatjuk így is: korlátoltság – ego, erőszak, lelki szabadság.

És ezt természetesen mindannyian megéljük olykor-olykor, melyből tanulunk és igyekszünk ezt feloszlatni önmagunkban, magát a rossz érzést és gondolatokat. Érdekes továbbá, hogy világunkban, ha valaki támadni kezdi a másikat, akkor nem őt vizsgáljuk meg legelőször, hogy vajon mi a valódi indítéka, és, hogy ez mit árul el róla, hanem akit szidalmazni kezd. És, hogy a különféle hibáinkat nem teljes körűen vizsgáljuk. Halottam olyan esetről, mikor valaki évekig nem végezte a munkáját rendesen, meglopta főnökét, és mikor ő ki akarta rúgni az illetőt egy munkajogi dologba talált egy nüansznyi hibát az alkalmazott, amit többféleképpen is lehetett értelmezni és külön egymástól függetlenül kezdték el tárgyalni a dolgot, hiszen az más terület. És a végén még majdnem a vállalkozót akarták megbüntetni… Persze ez valahol érthető, hogy nehéz egyszerre tárgyalni minden esetleges problémát, de én teljes összefüggéseiben nézném meg az embert. Nemcsak egyoldalúan, egyik oldalát kidomborítva. A lényeg, hogy emberből vagyunk és hibázhatunk, de ha próbálunk mindent teljes körűen nézni, akkor nagyobb eredményt érhetünk el bármilyen területen.

Mi a megoldás?

Technikáimat mindenki saját felelősségére tudja használni. Ezúttal, ha valami zavar, akkor érdemes egy olyan meditációt csinálni, melyben ha elég stabilak vagyunk, újra a negatív élményre gondolunk és utána elfelejtve a formákat (akik részt vettek benne), elkerülve, hogy személyes, egós ügy legyen belőle, csak megfigyeljük azt a negatív érzést. Bármilyen rossz is, nem ítéljük meg (jó vagy rossz tekintetben), csak megfigyeljük azt, amíg „ki nem hűl”… Semlegessé nem válik. De szerintem nem kell túlzásba vinni a „valami zavar azonnal kielemzem miben vagyok hibás” gondolkodást, csupán tisztítsuk meg a negatív érzelmet, gondolatot ezzel a technikával, hogy ne szennyezzük vele önmagunkat és a másik embert. Így helyére rakva a dolgot.

A tudat „fejlődése” és a költőiség fontossága

A tudat mindig létezik, így nem kell fejlődnie, de ennek megtapasztalásához lehet, hogy szükség van a fejlődésre. Rengeteg klassz út áll rendelkezésünkre pl. ima, meditáció, csikung, tai.chi, jóga stb. Az ima nagyszerű eszköz, de a meditációban eltűnik a párbeszéd és a csend veszi át a szerepet, amiben feloldódunk. És a valódi élet nemcsak önismeretből, spiritualitásból áll. Mint mikor fűszerrel akarunk jóllakni, igaz? Hanem mindennek az ad keretet. Egyfajta háttérré válik, ez egy illat, egy minőség, ami nem eltakarja a dolgokat, vagy háttérbe tolja azokat, hanem talán éppen ellenkezőleg, mindent áthat… Én szeretem a tudományokat, amik a logikát éltetik, a matematika egy tiszta tudomány. És vannak logikus vallások is, mint pl. a dzsainizmus. De a költőiség, a zene is fontos. Az iszlám, kereszténység, judaizmus, hinduizmusban felbukkan a zene. Csodálatos élmény mikor minden héten együtt énekeljük a szanszkrit mantrákat pl. És a meditáció világát pedig a buddhizmus, taoizmus képviseli többek között. Így ez alkot egyfajta komplexitást, hogy ne legyünk egyoldalúak. Így életközpontúvá válunk, melyet áthat a tánc, zene és nevetés… Jézus pl. nagyon sokat volt legjobb tudomásom szerint vendégségben és nem hiszem, hogy ott szomorúan ült volna egymagában. Teljes ember volt, így azt a világot is megélte. De volt, mikor negyven napig egyedül volt étlen, szomjan a sivatagban…

A természetben is ott a templom

Nagy szentjeink a természet templomában váltottak tudatállapotot. Buddha a fa alatt ült, a dzsainista Mahávira az erdőben, Mohamed pedig a hegytetőn volt éppen, mikor ez bekövetkezett. Hogyan történik ez meg? Mikor a megfigyelő a következő lépésben eggyé válik azzal, ami történik vele, feloldódik az ÉN. Megszűnik a távolság. De mi félünk ettől, mert ilyenkor úgy érezzük kicsúszik kezeinkből az irányítás. Pedig, ha átadjuk az irányítást egy magasabb intelligenciának, akkor minden problémánk megszűnik és kitágul a tudatunk… Ilyenkor nem létezik istenfélő attitűd, mert a rész hogyan félhetne az egésztől, ha minden Isten? Ne úgy éljünk, hogy egész héten csak a hétvégét várjuk, hanem alakítsuk egész életünket egyfajta tánccá? Hogyan, úgy, hogy gyakoroljuk pl. a meditációkat.

 

Attila Cross

Keresztes Attila, a cikkek írója


A cikkeimben integrálom a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával. Orvosi szaklapokban publikálok és 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keletei-nyugati medicina). 2005 óta dolgozom emberekkel és 350+ a nyilvános ajánlások (sikertörténetek száma) a honlapon.

 

20 év munka, több, mint 800 cikk (köztük van több 30 oldalas írás is), mely letesztelt, gyakorlati megoldásokon alapszik. Segítesz egy nemes ügyben, hogy minél több embernek segíthessünk megtartva az objektivitást?

Cikk kategória (angol, magyar)

keresés

AJÁNLOTT CIKKEK
fejfájásB. K. S. Iyengar jóga