A dolgok maguktól megtörténnek, nekem csak ezzel kell maradnom, hogy ne akarjak semmit… És így maga a létezés folyamatosan átjár és örömmel tölt el…
Én vagyok az öröm?
Elfelejtve a múltat új világ és számtalan lehetőség nyílik meg előttem…
Esik az eső, felszáll a madár. Hömpölyögnek az érzések, hangulatok, gondolatok, de a végtelenség mindent szelíden megölel. És ehhez képest minden relatív és lényegtelen.
Itt véget ér a tudomány és a költőiség veszi át az irányítást…
Már nem értem a dolgokat, csak sétálok az utcán… Mintha tánc lenne, minden lépés… Mennyi szín és forma? Mennyi szabadság? Mennyi irány és lehetőség? A régi tudásom, beidegződéseimnek búcsút intve eláraszt az, ami van. Feloldódom én is benne. Eggyé válva vele. Maga a valóság van. Már nincs más. Magától történik minden… És milyen vicces erről bármit is írni…
Keresztes Attila
A tünet mögött mindig egy téves önkép áll
Kezelheted a fizikai tüneteket vagy elemezheted a pszichológiai problémáidat évekig – de amíg nem látod be, hogy ki az, aki valójában szenved, a probléma vissza fog térni. Nem módszerekre vagy újabb technikákra van szükséged, hanem a tévedések azonnali, logikus átlátására.
2005 óta ötvözöm a nyugati logikát a keleti szemlélettel. Nem vagyok sem orvos, sem pszichológus (bár 3 egészségügyi szakvizsgám van és orvosi lapokban publikálok), és nem kínálok újabb spirituális taposómalmot.
Ha készen állsz a sablonos megoldások mögé nézni, kezdd itt egy 2 perces, objektív vizsgálattal: