A valóság csodálatos költeményét hogyan lehetne bármikor is elveszteni?
A dolgok maguktól megtörténnek, nekem csak ezzel kell maradnom, hogy ne akarjak semmit… És így maga a létezés folyamatosan átjár és örömmel tölt el…
Én vagyok az öröm?
Elfelejtve a múltat új világ és számtalan lehetőség nyílik meg előttem…
Esik az eső, felszáll a madár. Hömpölyögnek az érzések, hangulatok, gondolatok, de a végtelenség mindent szelíden megölel. És ehhez képest minden relatív és lényegtelen.
Itt véget ér a tudomány és a költőiség veszi át az irányítást…
Már nem értem a dolgokat, csak sétálok az utcán… Mintha tánc lenne, minden lépés… Mennyi szín és forma? Mennyi szabadság? Mennyi irány és lehetőség? A régi tudásom, beidegződéseimnek búcsút intve eláraszt az, ami van. Feloldódom én is benne. Eggyé válva vele. Maga a valóság van. Már nincs más. Magától történik minden… És milyen vicces erről bármit is írni…
Keresztes Attila, a cikkek írója
A cikkeimben integrálom a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával. Orvosi szaklapokban publikálok és 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keletei-nyugati medicina). 2005 óta dolgozom emberekkel és 350+ a nyilvános ajánlások (sikertörténetek száma) a honlapon.
