A turmixgéphez van, de önmagunkhoz nincs leírás? Hogyan éljünk, a boldogulás titka? – siker, pénz, csillogás, külcsín, belbecs

 In Coaching, pszichológia, keleti filozófia és egyéb (cikkek), önismereti problémák

Boldogulás, avagy hogyan éljünk?

Pár napja egy olyan ember nyaralójában töltöttem az időmet, akinek Porschéja van és magas színvonalon él. DE. Nem volt boldog, sőt. Mindig csinálnia kellett valamit, hogy fontosnak érezze magát. És a lelki békéjét egy pár centiméteres béka azonnal tönkretette. Pedig ő ment ki a nyaralójával a természetbe, nem fordítva.

Találkoztam valakivel, aki úgy erősítette meg énjét, hogy mindenkit lenézett és mindenkinek ellent mondott, hogy neki legyen igaza és több lehessen mindenkinél. Rengeteget tanulok az ilyen helyzetekből, emberektől – boldogulás, hogyan éljünk, pénz pénz pénz, siker pénz csillogás, külcsín, belbecs.

A végtelen valóságot számtalan részre fel lehet bontani, de nézzünk meg most két megközelítést. Az első az, mikor állandóan arra fordítunk minden energiánkat, hogy elérjük vágyainkat, céljainkat. Megfelelő végzettség, nagy ház, sok gyerkőc és egy szép nagy kutya.
Óriási energia kell hozzá, és a tárgyak elkezdenek uralni minket. És Mr. Sors mindig megmutatja majd, hogy nem vagyunk mi mindenhatóak. Még akkor sem, ha sok pénzünk van. A betegség megtanítja az alázatot és az is mikor elveszítjük a társunkat, családunkat.

[adrotate group=”4″]

A legfontosabb dolgokat nem tudjuk megvédeni. És miután megszereztük a tárgyakat attól kezdünk el félni, hogy elveszítjük őket. Azelőtt attól féltünk, hogy nem kapjuk meg. Hát, nem őrület? Gautama Buddha herceg volt (akkor még Sziddhárta) és jól tudta, hogy ezek csak múlékony pompák. Neki megvolt mindene. Mégis olthatatlan vágyat érzett arra, hogy meglelje a valódi igazságot. És félreértés ne essék, sem a pénzzel, sem a jó kocsikkal nincs gond. Csak a téves azonosulással és tudatlansággal.

Szóval, biztos az, hogy tényleg ez adja meg nekünk a boldogságot? Tényleg elég, ha a valóságra erőltetjük vágyainkat és nem áramlunk együtt az élettel? Tényleg állandóan küzdeni akarunk? Párbajra hívni az egész életet, valóságot, amihez képest mi csupán porszemek vagyunk?

Vagy, választjuk a másik utat

Amikor az ember már megunta azt, hogy mások előtt tetszelegjen, hogy a másikat hülyítse és persze önmagát, akkor… Mire gondolok? Minden körnek megvannak a „királyai”. A yacht klubban az számít, hogy milyen a kocsink és a hajónk (tisztelet a kivételnek), az egyetemen az a legjobb, aki professzor és mellette rendelkezik néhány tudományos fokozattal, a spirituális körökben az számít kinek milyen élménye volt stb. Ott még jól is néz ki, ha valaki szegény. De tényleg ez számít igazán?

[adrotate group=”6″]

A másik út lényege, hogy megállunk és elgondolkozunk, hogy mit is akarunk tulajdonképp kezdeni az életünkkel. És rájövünk, hogy a hangulatunk minősége valójában a tudatállapotunk minőségét hivatott megmutatni, de az fejleszthető meditációval (a rossz kedv, depresszió, fáradtság ellenszere) például. Akár néhány perc alatt olyan állapotba kerülhetünk, mint amilyet például akkor érzünk, ha most kapnánk egy vadonatúj autót.

Nézze meg a kedves olvasó néhány hiteles, bölcs ember kisugárzását, például a Dalai Lámájét. És, ha kitartóak vagyunk, gyakorlunk és megkapjuk emellé a kegyelmet, akkor szabaddá válhatunk. A nagy bölcsek ezután átmenetinek látják ezt az életet és testükkel sem azonosulnak többé. Óriási és halhatatlan béke lengi őket be. És jól tudják, hogy a gyűjtögető életmód csak árnyéka ezeknek a tudatállapotoknak, melyek jóval alacsonyabb változatát csak néhány pillanatra éljük meg miután megvásároltunk valamit. És utána kezdhetjük újra az egészet. Rájönnek arra, hogy mi a küldetésük és így (mivel már a valóság is a segítségükre siet) óriási sikereket érnek el.

Többé már nem akarnak a folyó áramlásával ellenkezőleg úszni, hanem együtt úsznak vele és egy új világ tárulkozik ki előttük, mely az állandó változást rejti magában. Hérakleitosz nem véletlenül mondta, hogy ,,Kétszer nem léphetünk ugyanabba a folyóba.” Valójában egyszer sem.:) Gondolja végig a kedves olvasó, nincs két egyforma ujjlenyomat, ember, mindenki egy másik színt képvisel főleg akkor, ha nem követi azt, amit társadalmunk diktál: pénz, csillogás, karrier stb. És előbukkan az egyéni-sége.

Pénz pénz pénz – siker pénz csillogás?

Természetesen a pénzzel nincs semmi gond, csak a tudatállapotokkal. Mikor leragadunk azon a szinten, hogy a társadalomban elfoglalt pozíciókban tetszelegjünk. Az óvodában már elkezdődik az ego játéka ,,Az én papám okosabb és szebb, mint a te apukád. És nekünk jobb autónk van. Be-be-be.”:) Ugye ezen a szinten túlléphetünk és megmenthetjük földünket, mely mindannyiunkról gondoskodik?

[adrotate group=”4″]

Külcsín és belbecs

A valódi tudás láthatatlan, mert ami igazán fontos nem látató. Ezt már a Kis herceg is elmondta nekünk. Látható a szeretet? Látható a jóság? A bölcsesség? Közvetlenül nem. Sőt, akiben nincs nyitottság az észre sem veszi és másnak gondolja azt. Mi hát a megoldás? Eldöntjük hogy mit szeretnénk és bármi történik követjük hitünkkel a fő csapásvonalat e két út közül. Így nem megy el arra az energia, hogy minden nap azon gondolkodjunk, hogy melyik utat kövessük és bátorságot érzünk arra, hogy kijöjjünk a komfortzónánkból.

[adrotate group=”4″]

 

Attila Cross

Keresztes Attila, a cikkek írója


A cikkeimben integrálom a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával. Orvosi szaklapokban publikálok és 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keletei-nyugati medicina). 2005 óta dolgozom emberekkel és 350+ a nyilvános ajánlások (sikertörténetek száma) a honlapon.

 

Cikk kategória (angol, magyar)

AJÁNLOTT CIKKEK
lelki párbeszédönismeret