A depresszió, kedvetlenség, rossz kedv, levertség, fáradékonyság, fáradtság hatásos ellenszere

Forrás: Prof. Csögyal Namkhai Norbu

Hogyan használjuk a depresszió, kedvetlenség, rossz kedv esetén ezt a módszert

A depresszióról, szorongásról már írtam egy cikket, ahol a tv interjúmat is megnézheti a kedves olvasó. Most szeretnék egy olyan módszerről írni, ami azonnali segítséget jelenthet. A legjobb, ha egy mentor, pszichológus vagy segítő átadja nekünk ezt a technikát és megbeszéljük, hogyan tudjuk a leghatékonyabban alkalmazni. Legalábbis így lehet a leggyorsabban fejlődni, de kísérletet teszek arra, hogy leírjam a lényeget.

Természetesen mindenki a saját felelősségére használja ezt a módszert és, ha komolyabb lelki probléma állt elő akkor beszéljen előtte megfelelő szakemberrel. Adni szeretnék, nem elvenni – kedvetlen, kedvetlenség, rossz kedv, levertség, levertség fáradékonyság, fáradtság levertség, fáradékonyság levertség, a depresszió, dzogcsen.

A depresszió, kedvetlenség, rossz kedv egyik lehetséges oka

Világunkban rengeteg inger ér minket, mely túlságosan leterhelheti az idegrendszert, mely idővel érdektelenséget, fáradtságot szül. Mint mikor a kedves olvasó pl. egy cipőt keres és a harmincadik boltban már szinte bármelyiket megvenné, csak legyen már vége az egésznek és már egyik cipő sem tud lelkesedést kiváltani belőle.

Egy módszer levertségre, fáradékonyságra, fáradtságra

Ha a kedves olvasó elkezdi önmagát megfigyelni, végig tudatában lenni annak, ami van, akkor ki tud kerülni a depresszió ördögi köréből. Mert mi tartjuk azt fent a figyelmünkkel. Ez olyan egyszerű technika, hogy egy gyerek is megtudná csinálni, de ez nekünk felnőtteknek szól. Ha a figyelmünket tehát máshova fókuszáltatjuk, akkor minden megváltozik. A dzogcsen, mely egy tibeti megközelítés, magában hordja ezt a technikát, mely bárhol bármikor alkalmazható. Ezen belül elkülöníti a tantrát, aminek eredetileg semmi köze nem volt a szexualitáshoz, hanem egy életigenlés hozzáállásról szólt, a lungot (ez a kínai tipológiában a csi, az indiaiban a prána). Gondoljunk a Csi-kung-ra. A csi az energiára utal. És a harmadik összetevője a dzogcsennek a titkos tanítás. Ezekből áll össze.

Visszatérve a figyelem a természetes állapotunk, csak megfeledkezünk róla és olyanná válunk, mint aki a társasjáték szerepével azonosult és vérre menő harcnak éli meg az életet emiatt. A figyelmet tehát (melyben minden megváltozik) nem kell létrehoznunk, nem kell két részre bontanunk (megfigyelőre és megfigyeltre). Csak legyünk tisztában azzal, ami velünk történik a jó és a rossz gondolatokkal, érzésekkel és hangulatokkal egyaránt. De ne is minősítsük őket jónak vagy rossznak. Mintha mi csak a háttér lennénk, ahol minden megtörténik és teljesen érdektelen, hogy mi történik. Figyelhetjük, ahogy érzékszervünknek köszönhetően elkalandozunk. Még csak meg sem kell állítanunk ezt a mozgást, csak fogadjuk el, mintha mi választottuk volna. Hiszen a tudat lényege, maga a nyugalom. És ez nem attól függ, hogy egy helyben ülünk vagy mozgunk éppen. Hiszen lehet idegesen egy helyben ülni és nyugodtan mozogni. Belső nyugalommal.

Így a dzogcsen szerint nincs min meditálni, nincs mit elérni. Csak észre kell vennünk azt, ami már jelen van és ez a határtalan boldogságot és szabadságot adja számunkra. Ebben minden feloldódik. Így kipukkan az a lufi, amelyik azt sugallja, hogy olyan parányiak vagyunk, hogy depressziót, vagy fáradtságot kellene éreznünk. A dzogcsen és a Mahámudrában három alapvető állapotról számol be: nyugodt állapotról (gondolatok közötti szünet), mozgásról (ezek a gondolatok), és felismerésről (ez a figyelem). Próbálja ki a kedves olvasó és először néhány másodperc igazán mély nyugalmat és békét fog tapasztalni, mely ezzel a hozzáállással egyre jobban elmélyül majd. Kitartás.

A gondolat érdekes dolog, mert relativitást hoz létre gyorsaságával. Pl. néhány másodperc alatt hónapoknak tűnő gondolatok (eseménysorok) keríthetnek hatalmába miközben álmodunk egy módosult tudatállapotban. A gondolat olyan a dzogcsenben, mint a tóban a halak. Az élet része, nem szabad küzdeni ellene, arra gondolni, hogy nem léteznek, mert ez is csak egy gondolat. Csak tudatában vagyunk mindennek és kész. Nem az a lényeg, hogy a tó rezzenéstelen legyen, hanem, hogy felismerjük a mozgást. Figyeljük meg a gondolatokat, de ne irányítsuk őket. A víz mindig víz, és teljesen mindegy, hogy egy buddha vagy egy démon jelenik meg a képzeletünkben, az csak egy kép-zelet, nem pedig a valóság, még ha mi annak hisszük is.

De, ha ez nehezen megy, akkor vizualizációs technikával, relaxációval létrehozhatunk egy jó alapot előtte, mely szintén feloszlatja a depressziót, fáradtságot és a rossz kedvet. De tudjuk, hogy a tudatunknak nincs köze a fáradtsághoz. A test lehet fáradt, de a tudatunk egy külön dolog, ne azonosuljunk hát minden esetben a testünkkel.