Vajon mi késztet valakit arra, hogy a kitartás nimbuszaként Shíva szent megtestesítője legyen?
Őrült vagy a kitartás (szó szerint) megtestesítője?
Őrült vagy kitartó vagy mindkettő? Mivel az igazság relatív, így ez mindig a kontextustól függ. Pl. Indiában úgy tartják, hogy vannak emberek, akik megrészegültek Istentől, ugyanis egyfajta magasabb tudatállapotban vannak. Bizarr tevékenységeket tesznek, meztelenül járkálnak. Elképzelhető, hogy már a társadalom elvárásain túlléptek és szabadnak érzik magukat. Ezek az emberek Európában az elmegyógyintézetben kötnének ki.
Mindenesetre nagyon fontos, hogy a kitartás milyen céllal párosul. Erre szokták azt mondani, hogy mikor a szorgalom butasággal társul az a legrosszabb. Annál még a lustaság is jobb.:) Emellett sok esetben szeret az elme szélsőségben élni. Nézzünk erre egy példát: „Ha nem én lehetek a legboldogabb, majd én leszek a legszomorúbb. Olyan szomorú vagyok, hogy különlegesnek számítok, a szomorúság kapcsán a pálmát én viszem el.” Bizony furcsán hangzik elsőre, de ez is a diszfunkcionális elmeműködés sajátja.
A szent, Shíva ember
Indiában a középosztályból származó Amar Bharati 3 gyermekes apuka átlag életet élt. Egyszer csak azonban Shívától (védikus iratok szerint Isten a hinduk számára) érzett szólítást. És szerette volna, ha valami mindig őrá emlékezteti. Így felemelte a jobb kezét. És többet nem engedte le. Ez eleinte hatalmas fájdalmat jelentett, melyet idővel megszokott. Most már így módosult a csont és nem bírja behajlítani a kezét. De valószínűleg nem is áll szándékában.:) A hab a tortán, hogy a körmét sem vágta le az évtizedek során ezen a kezén és már követői is vannak, közülük van, aki már több, mint 10 éve tartja fenn a kezét.
kitartás, szent Shíva imádata
Amar Bharatit egyébként szentként tisztelik. És Nyilván ez a náci Németországban másnak a szimbóluma, ezért hangsúlyozom, hogy sosem a formán van a hangsúly és a kontextus határozza meg sok esetben, hogy valami jó vagy sem, ezáltal zárva ki az objektivitást.
Mire jó mindez?
Nem tudom. Döntse el a kedves olvasó, de ez egy újabb bizonyíték arra, hogy a psziché csodákra képes. De erre már mutattam néhány egészen megdöbbentő bizonyítékot. Pl. beszéltem a Gangesz folyóról, amiben megmártózva elvileg az intenzív osztályon kéne kikötnünk, az indiaiak mégis ebben a folyóban élnek. Akik el kezdenek meditálni azok közül sokan akarnak megszabadulást miután megfürödtek a béke és boldogság vízében (kóstoló gyanánt), mely kifogyhatatlan mennyiségben jelentkezik ebben az állapotban. És ilyenkor van, aki szélsőséges dolgokba kapaszkodik. Persze azért vannak szofisztikált megoldások is. Egy híres mentor pl. fapapucsot hordott, mely csattogása mindig emlékeztette, hogy maradjon az elme őre. Ahogyan Buddha mondta, „Legyetek önmagatok lámpásai”. Ezt gyakorolni kell és könnyű megfeledkezni róla és nagy a kísértés is. De a kitartás elhozza gyümölcsét és közben a növekvő eredmények folyamatosan motiválnak minket.
Keresztes Attila
A tünet mögött mindig egy téves önkép áll
Kezelheted a fizikai tüneteket vagy elemezheted a pszichológiai problémáidat évekig – de amíg nem látod be, hogy ki az, aki valójában szenved, a probléma vissza fog térni. Nem módszerekre vagy újabb technikákra van szükséged, hanem a tévedések azonnali, logikus átlátására.
2005 óta ötvözöm a nyugati logikát a keleti szemlélettel. Nem vagyok sem orvos, sem pszichológus (bár 3 egészségügyi szakvizsgám van és orvosi lapokban publikálok), és nem kínálok újabb spirituális taposómalmot.
Ha készen állsz a sablonos megoldások mögé nézni, kezdd itt egy 2 perces, objektív vizsgálattal:
csodálom Attila és tiszteletem ahogy járja az utját, és szagolni sem tudnak azok, akik mindannak amit ismer, csak a részleteit mások évekig tanulják, és hol a többi? minél többet olvasok, annál inkább ismerek magamra, ez még kevés, azt is tudni akarom, és azt is, mindent, legyőzhetetlen tudásvágy, de cseppet sem egoeledelnek, hanem jelenkor gyogyitásához, ez sugárzik, és aki ilyen motivácioval tanul, sosem hagyja abba, mert ha eléri a 4. dimenziot, akkor majd az 5. dimenzioba készül, a 6.ba, és igy tovább, ezt olvastam, és menyugodtam, hogy nem fogy el soha a tanulnivaló és tanitani való, hála az égnek! tanulni és tanitani, gyogyulni és gyogyitani ez az élet értelme szerintem, és ez Önben is meg van, pedig azt hittem egyedül vagyok ezzel a hoborttal, mert sokszor korholtak, olyan okos, miért nincs diplomája? kérdeztem- minek? bizonyitvány? -és kinek bizonyitsak, és mit? a lét oly összetett és végtelen, hogy egy könyvbe vagy fejbe sem fér, akkor minek pazaroljam az energiát egy területre, mikor az összefügg 100 másikkal, hát akkor már 3000 éves leszek mire minden szakot elvégzet, és még vannak dolgok amiket nem is ismernek ebben a korban, akkor kevés a 3000év, ez olyan mint a pedagogusok állando továbbképzése, sosincs vége, én szeretem az élő tanulást, menet közben, minden pillanatban, nem vagyok kötve semmihez, és senkihez, szabadegyetem, ennél jobb nincs tudom, és most itt is ezt látom az oldalán, örvendek.