Gyermekpszichoterápia I. – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichológia, gyermekpszichológiai könyv

 In gyermekpszichoterápia, PSZICHOLÓGIAI ÉS TERMÉSZETGYÓGYÁSZATI CIKKEK

Forrás: B. Michael Thorne, Tracy B. Henley, A pszichológia története, Kapcsolatok és összefüggések, Calvin S. Hall, Gardner Lindzey, Theories of Personality, J. Wiley and Sons Inc. New York

FIGYELEM! Tankönyvszagú elméletek. Ezeket a cikkeimet azoknak javaslom, akik komolyabban pszichológiát tanulnak (rendelkeznek már valamilyen alappal) és szeretnének még jobban elmélyedni ebben a tudományban a klasszikus megközelítéseket illetően. De az út végtelen hosszú (főleg az abszolút igazság tekintetében) és a kedves olvasó talál olvasmányosabb, játékokban gazdag egyéb cikkeket is ezen az oldalon (lásd oldalon lévő cikkek címei, vagy jobb oldalon, fenti kereső).

A boldogság szempontjából nagyon fontos, hogy a gyerekkort hogyan éljük meg, és ha léteznek fixációk, akkor azokra hogyan tekintünk. Először az alaptételekről a korai nárcizmus elméletekről és anya-gyermek kapcsolatról szeretnék írni cikkemben, belefűzve a három bécsi iskola kiválóságainak alapvető diszciplínáit – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichoterápia, gyermekpszichológia, gyermekpszichológiai könyv.

A primér nárcizmus elmélete és a hasonlóságok a három analitikus iskolában – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichológia könyv

primér nárcizmus: a csecsemőnek a legelső élménye, hogy ő a világ, ő a mindenható. Ekkor él meg egy elsődleges nárcisztikus élményt. Tehát a korai tárgykapcsolati szinten gondolkodtak a kutatók.

Három analitikus iskola működött abban az időben: a bécsi, a londoni, és a budapesti. A három iskola sok mindenben egyetértett, de számos vitájuk is volt. Mind a három iskola kialakított egy elméletet arról, hogy mi történik a kisgyermek tárgykapcsolat-fejlődésében.

Ezek az elméletek nem azonosak a három iskolánál, bár az alapok – a freudi tanok – igen. Egyetértettek abban, hogy a gyermeki szeretet- éhség, vagy igény, amely megjelenik a csecsemőnél, az rendkívül mohó, és kielégítésre törekszik. Ez kicsit az örömelv alapján való gondolkodás. ,,Azt szeretném, hogy enyém legyen a világ, állandóan ki akarom elégíteni a feltörekvő szükségleteimet”, és itt még felettes én általi lehatároló funkciók nincsenek. Ez volt amiben egyetértettek. Miután csalódás is éri a gyereket ebben az időszakban, hiszen nem mindenben elégülhet ki, kialakulnak az ellenséges, vagy agresszív késztetések és viselkedések. Ezért a primér nárcizmus elméletek össze fognak kapcsolódni egy másik elmélettel, a primér agresszió elméletével, amely szerint a ki nem elégített késztetések agresszivitást tudnak kiváltani. A legelső frusztráció természetesen a gyerek számára a korai létben az anya magatartása. Például ha egy anya nem szoptatja eleget a gyerekét, akkor ez problémához vezethet.

Ha szoptatta rendesen a gyerekét, ebből még nem következik az, hogy a gyerek orálisan nem sérülhetett, mert a szoptatás mellett is érhetik más frusztrációk, amely miatt sérülhet a 0-1 éves korig tartó orális szakaszban. A ki nem elégítettség tehát azt jelenti, hogy a libidális késztetését nem tudja kielégíteni. Ebben is egyet ért a három iskola. Abban is egyetértenek, hogy van egy hatalmas nagy erő, feszültség, a belső én-integritásban, a gyermeki személyiségben, egy libidális erő, amely akkora intenzitású, amilyen soha az életben nem lesz többet. Tehát ebben a 0-1 éves korig tartó szakaszban a legnagyobb a libidális feszültség. Addig eljutottak, hogy ezzel a libidális feszültséggel kell valamit kezdeni, miután a gyerek úgy akarja kielégíteni, hogy a világ olyan legyen, amilyennek ő akarja.

A londoni iskola szerint, a gyerek kielégítése a környezettől függ, a környezet fogja meghatározni (az anya), hogy mennyire lesz pozitív vagy negatív ez a kezdeti emlék a gyerek számára. A feszültség nem tud igazán csillapodni, hanem egyre inkább gyűlik és gyűlik, mindig rakódik rá egy adalék az újabb kielégítetlenség okán. Meg akarja szüntetni ezt a feszültséget, hiszen nem jó neki. Meg akar tőle szabadulni, ezért ellenséges késztetései lesznek, gyűlöletet, haragot érez, amit kétfele tud irányítani.

Vagy a környezet felé nyomja, ,,rád haragszom anyám, mert nem szoptatsz”, vagy pedig maga felé irányítja, és azt mondja, ,,magamra haragszom, mert olyan vagyok, hogy nem vagyok szoptatható”. Ezek nem gondolati síkon fogalmazódnak meg, hanem ennek a feszültség teli energiának a két felé való irányítása. Tehát lehet kifelé vetített agresszivitás, vagy autoagresszió. Ezt csak az bírja elviselni felnőttként is az ilyen agresszív nyomásokat, akinek az énje erős. Egy gyenge énnel rendelkező felnőtt ember, nem bírja elviselni a saját belső agresszív feszültségét. A gyermek énje ekkor van kialakulóban, tehát, az énje ezt nem fogja tudni elviselni.

Az én 3 éves korra alakul ki (mindenki rendelkezik vele, csak valaki gyengébbel), tehát énje mindig van, csak gyenge és fejletlen. Tehát kifejlődésben lévő, még gyenge is, és nem tudja elviselni ezt a hatalmas nagy agressziót. A gyerek ezt az agresszív feszültséget kidobja magából, projektálja. Ha a feszültségét ,,haragszom rád anyám” az anyára projektálja, akkor az lesz a félelme, hogy az anyja haragszik rá. Tehát, egyfajta paranoid üldözöttség élménye lesz, ráadásul túl érzékenyen fog reagálni mindenre. Minél több tehát a frusztráció, annál inkább megjelennek ezek a paranoid képek, és annál nagyobb lesz az érzékenysége.

A londoni iskola szerint tehát létezik primér nárcizmus, a gyermek azonban szeretné, hogy neki mindenből a legjobb legyen, ezért frusztrációt szenved el. Emellett létezik primér agresszió, önmaga vagy más ellen fordítva.

A primér agresszió a gyerek viselkedésében úgy jelenik meg, hogy rúg, kiabál, harap. Ez egyfajta kifelé irányított halálösztön is, hiszen ,,bántani akarom, el akarom pusztítani a környezetemet”.
Azt hogy hogyan lehet ebből a dühös agresszív-nárcisztikus gyermekből egy reálisan gondolkodó felnőtt, a londoni iskola nem adta meg a választ.

A három bécsi iskola legfontosabb alapelvei – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichológia könyv

I. Sigmund Freud

Elfojtás elmélete: Az érzelmileg túlságosan megterhelő élményeket a személy képtelen tudatosan feldolgozni, így elfojtásra kerülnek azok. A tünet nem oldja fel az eredeti feszültséget és a pszichoanalízis technikája tud gyógyulást eredményezni. Például szabad asszociációs módszerrel hozható a felszínre az elfojtott élményanyag.

Elhárító mechanizmusok: az én olyan szorongáscsökkentő műveletei, melyek nem teljesen a valóságelvnek megfelelően működnek, mert meghamisítják a valóságot. Az ösztönerők szabályozása nem könnyű feladat és ez eredményezi a szorongást. Rendszerüket Anna Freud dolgozta ki részletesen, elhárító mechanizmusnak tekintjük az elfojtást, tagadást, projekciót, reakcióképzést.

Topológiai modell: a tudatos a jéghegy vízből kilátszó csúcsa, a víz alatti részt, pedig kétfelé lehet bontani: tudatelőttes (lappangó, de tudatképes rész), és tudattalan (csak pszichoanalitikus segítséggel tudatképes). A tudattalan és a tudatos eltérő műveletekkel dolgozik: a tudattalant az örömelv vezérli, munkamódja az elsődleges folyamat (nincs tér- és időkategória), míg a tudatos részt a valóságelv vezérli, munkamódja a másodlagos folyamat (az élmények logikus, racionális, rendszerező és kategorizáló feldolgozása – alapvetően az „én” munkáját jellemzik.)
Tudatszintek lásd („tudatalatti”, tudattalan, tudat feletti)

2. rész

Segíthetek Önnek online vagy személyesen?

Felmerültek kérdések? Szükség lenne egy teljes, személyre szabott módszer sorozatra már az első alkalom után? Kérem a konzultációt

Keresztes Attila

Keresztes Attila, a cikkek írója

 

AJÁNLOTT CIKKEK

A KERESENDŐ SZÖVEGET ITT KELL BEGÉPELNI ÉS UTÁNA ENTER-T NYOMNI

Privacy Policy Settings

google-analytics
pszichodrámagyermekpszichológia