Az összes „miért”-re megvan a válasz – ego, hiúság, szerepek, élet értelme 5/1.

 In Coaching, pszichológia, keleti filozófia és egyéb (cikkek), elme és a nyugati, keleti pszichológia


Forrás: Eckhart Tolle, Új Föld, ráébredni életed céljára

Miért lenne csoda az élet, mikor ennyi szenvedés van benne?

A szenvedést nem az élet hozza létre, hanem a róla alkotott mentális kép, címke, ítélkezés, diszfunkcionális elmeműködés. Ennek köszönhető, hogy pl. a vadonban élő állatok keveset szenvednek. Sétám során az egyik kert előtt mikor elhaladtam, három kutya mindig jött ugatni, a bennük lévő program alapján éveken át. Mindig. Egyik nap azonban évek múlva csak az egyik kutyát láttam. Éppen napozott és látszólag élvezte a dolgot és „kiesett a szerepéből” és ott maradt a napon. Ahogy a zen mester mondja, aki nem tud örülni egy jó szabású ruhának és finom ételnek, annak elment a józan esze – ego, hiúság, élet értelme, életcél, küldetés, szerepek.

Tehát mi magunk hozzuk létre a szenvedést, így ki is tudunk belőle lépni. Ezért tudjuk a nyaralást élvezni, mert akkor az a szándékunk egy előre meghatározott időszakban, hogy jól érezzük magunkat. Ezért van, aki szenved és van, aki boldog pedig ugyanott és ugyanakkor él. Mert ez nem sors, hanem hozzáállás kérdése, ami fejleszthető. Nem csodálatos, ahogy a kőből ásvány lesz, a szénből gyönyörű gyémánt, hogy emelkedni tudunk és másokat is erre sarkallni? A cikk legvégén leírom a módszert, mely segíteni fog mindebben és melyet mindenki saját felelősségére használhat majd.

 

Nem bírom elviselni az életemet, bárcsak tudnám mi az élet értelme?

Az életét nem bírja elviselni, vagy a róla alkotott képet? Az élettel nincs semmi gond, annak talán értelme sincs, csak mi akarunk ilyet létrehozni… A cselekvés mögötti létté kell válnunk, így nem visz el, Jézus szavaival élve a „világi gond”.


Miért van ennyi megbízhatatlan ember és miért csalódunk bennük folyton?

A valóságban bármi megtörténhet, ígérte nekünk valaki, hogy ez vagy az megfog, vagy nem fog megtörténni? Az elvárásainkban csalódunk csupán. A világ egyre gyorsabban működik és már nem tudjuk lekövetni ezt a sok eseményt, amit létrehoztunk. Ehhez több fegyelmezettség kellene és emiatt megbízhatatlanabbá válunk. Az adott szó elveszti erejét. Amikor valaki a kisujját nyújtja az egész karja kell, nem gonoszságból, hanem mert megszokjuk a dolgokat. Így van a psziché és a fizikai test kitalálva, hogy ellenálló legyen és tudjon alkalmazkodni. Így idővel természetesnek vesszük a dolgokat és ragaszkodni kezdünk hozzájuk. És ezt sokszor tudattalanul észre sem vesszük.

A szerelem – vagy bármely más emberi kapcsolat -, sokszor egy szerep, hogy megszerezzem azt, aki megváltja az életemet. „Olyan leszek, amilyet akarsz és fordítva.” De ez csak ideig óráig tart, előbb utóbb kiderül az igazság, igaz?:) Talán emiatt is a spanyol „te quiero” jelentése: akarlak, szeretlek. De a ritkábban használt „te amo” egyetlen jelentése: szeretlek. Már nincs benne akarat.

Sokszor összezavarodom és nem tudom ki vagyok.

Az jó jel, csak a magunkról alkotott képek enyésznek el, akik valójában vagyunk, az nem tud eltűnni, megsemmisülni. És azt elég megélnünk, nem kell kielemeznünk. Vajon ki kell számolni a naplemente dőlésszögét, hogy átélhessük? A Védák ezért mondják, hogy aki azt hiszi tudja, az nem tudja. És miért kéne emellett összezavarodnunk attól, hogy nem tudjuk kik vagyunk? Akkor okoz ez zavart, ha ez az állapot zavar minket, azaz mást akarunk helyette. Önmagunk definiálása tehát egyenlő önmagunk korlátozásával.

 

Szerintem szükség van a szerepekre társadalmunkban, hogy jól működjenek a dolgok.

Ez így van, de nem kéne vele azonosulnunk. Tudjuk vezetni az autónkat úgy is, hogy nem hisszük magunkat autónak és bármikor ki tudunk belőle szállni és nem okoz szenvedést, ha szervizbe kell vinnünk olykor-olykor… Az öröm és spontaneitást aláássák az emberi kapcsolatokkal egyetemben a viselkedési minták. A „macsó, kultúra embere, végzet asszonya” stb. mind szerepek csupán… A ’60-as években a hippi mozgalom kezdte a merev, egós psziché fellazulását elindítani elterjesztve a keleti spiritualitást, illetve bölcseletet nyugaton.

 

Miért van gonosz ember?

Mert tudatlan és teljesen azonosul a formával, szerepével, még ő sem veszi észre sokszor. Ezért is enyhítő körülmény, ha nem előre eltervezett módon bántunk valakit, hanem az érzelmeink ragadnak el minket öntudatlanul. Egyszer az utcán megtámadtak valakit és ütlegelni kezdték. Ő idővel lerúgta magáról az illetőt, aki megilletődve jegyzete meg: „De hát, te rugdosol!”

Hogyan vehetem észre, hogy szerepeket játszom? –ego és a hiúság hízlalása

Vajon máshogy beszélünk a gyermekünkkel, mint a felnőttekkel, a postással, vagy az igazgatóval? Milyen szándék lapul meg e mögött? Pl. egy hivatalban is a másikról alkotott fogalmi képre reagálunk. Ezért megtévesztő, amikor a jól szituált betörő öltönyben bekopog a nyugdíjashoz és kicsalja a pénzét. Figyeljük meg szerepeinket.

 

De mit kezdjek azzal, hogy boldogtalanság van bennem?

A helyzettel vagyunk elégedetlenek, vagy a róla alkotott képpel? Változtassunk rajta, vagy fogadjuk el, vagy lépjünk ki a helyzetből. Vagy inkább jobb tovább szenvednünk? A szituációk alap helyzetben semlegesek. Ha valaki bánt minket, az is semlegesnek minősül, mert ő mással is így viselkedik. Nem nekünk szól közvetlenül, csak a hiúságunk szeret mindent magára venni, hogy kiteljesedhessen, létezhessen. A gondolatok tehát megteremtik az érzéseket és felfújjuk a helyzetet. Legyünk tudatában gondolatainknak, érzelmeinknek, illetve a mögötte lévő térnek, melyben mindezek megnyilvánulhatnak.

 

Folytatás: 5/2. rész: szerelem, szeretet, ego, rasszizmus, szenvedés, békesség, boldogság

 

Attila Cross

Keresztes Attila, a cikkek írója


A cikkeimben integrálom a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával. Orvosi szaklapokban publikálok és 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keletei-nyugati medicina). 2005 óta dolgozom emberekkel és 350+ a nyilvános ajánlások (sikertörténetek száma) a honlapon.

 

Te MEGTALÁLTAD MÁR, AMIT AZ ÉLETBEN KERESEL?

Cikk kategória (angol, magyar)

AJÁNLOTT CIKKEK
bűnmiértre válasz