Egy (zen) mester nem lehet beteg? – barátság, koncentráció, pszichológia, vitatkozás, könnyelműség, jó és rossz tulajdonságok

 In buddhizmus és pszichológia, Pszichológia, medicina és egyéb (cikkek)

Ezek a cikkek sajátságos életszemléletemről szólnak, kérem ne tekintse őket orvosi, szakpszichológiai írásoknak.

Forrás: Hamut a Buddhára, Szung Szán zen mester és Sunrjú Suzuki, Nincs mindig úgy (A zen igaz szellemének gyakorlása)

Az egyesítő szándékról

Nagyon szeretek hidat építeni a különbözőnek tűnő elméletek közé. Hiszen valójában minden egy igazságból ered. Mint a fény, ami más-más irányba is haladhat, de a forrása és a minősége ugyanaz. A szent iratokból ez kiolvasható, ha megfelelően, a szívünkkel olvassuk el őket. De mindez másban is megmutatkozik. Pl. Jézust ábrázoló öröm mudra szerintem ugyanaz, mint amit a Buddhát ábrázoló képeken is láthatunk, csak fordítva tartja a kezét. Ebben a mudrában (kéztartásban) a hüvelyk és a középső ujj ér össze – barátság, betegség, koncentráció, zen, pszichológia, vitatkozás, könnyelműség, jó és rossz tulajdonságok.

A zen két lényegre törő gyakorlata, mely a valóságba kalauzol el minket

De vajon miért olvasunk a boldogságról, miért nem éljük meg? Az egyik könyv azt írta, hogy a könyvekből nem lehet élni az életet.:) Ha elkezdünk meditálni, imádkozni, akkor minden ez a fajta mélység, béke megtapasztalható. Most nézzük ezt meg a gyakorlatisa zen szemszögén keresztül, melyről már írtam korábban:

A zen, mint az örök nyugalom megtestesítője, mely mindent áthat. Dogen-zenji, és Bodhidharma zen buddhista mesterek bölcsessége – zazen, zen buddhizmus lényeg

Nincs út, csak ennek felismerése… A gyakorlatias zen buddhizmus segít megtapasztalni mindezt – zen buddhista mester, zen buddhista pap, zazen, zen buddhizmus lényege

“Öld meg a Buddhát!” A csodálatos, gyakorlatias, lényegre törő zen és jóga egyesítése – zen buddhizmus lényege, zen buddhista, buddhista könyvek, zen buddhizmus könyv I.

Úgyhogy ezt az írásomat most a „haladó” csoportnak szánom…:) A koreai származású Szung Szán zen mester a gondolkodás előtti állapotban időzve mutatja meg ennek az állapotnak az áldását. Ilyenkor megállunk és megpróbálunk vissza menni a következő felbukkanó gondolatunk elé. Mielőtt az még felbukkanna benne maradunk ebben az állapotba. Ez a nem-tudó állapot, amiről a nagyszerű Sunrjú Suzuki is beszélt. A Kvanum Zen Iskolában szokták használni a „Kvanszeum Boszál” mantrát is. Legalábbis Szung Száz beszámol erről és beszélt is egy zen templomban egy szunyim (szerzetes) erről, aki azt mondta, hogy lehet használni, de ilyenkor is a nem-tudó állapotban kell időzni. Így tartjuk meg ezt a mantrát, ami ugyanoda vezet el minket. Tehát lehetünk folyamatosan a nem-tudó állapotban, vagy mantrázhatunk is. Akinek ez túl magas, annak javaslom nézzen utána az oldalon azoknak a megoldásoknak, amikkel könnyebbel tud azonosulni. Hiszen sokszor kifejtettem már, hogy a különféle tudatállapotokban hogyan juthatunk el idáig. Így most ezt nem részletezném újra, az oldalon úgyis elérhetőek ezek az információk.

Egy (zen) mester nem lehet beteg, mert akkor nem valódi mester?a betegség megközelítéséről

Az advaita Nisargadatta, akiről már írtam néhány szót itt: A tökéletes világmindenség és a tudomány, költészet, vallások egyesítési szándéka – húrelmélet, fizika és Sunrjú Suzuki is rákosak voltak mielőtt meghaltak. Sőt, Szung Szán zen mester is volt a szívével egy klinikán, ahol megkérdezték, hogy miért nem gyógyítja meg magát. Azt a választ adta rá, hogy azért, mert az rossz tanítás lenne a tanítványaim számára. Hiszen  egy szinten már mindent elfogad olyannak az ember, amilyen. Nincs jó s rossz. Nincs ragaszkodás a megkülönböztetés kapcsán, vagy a nem megkülönböztetés kapcsán, mert mind a kettő gát. Minden Buddha. Minden Isten. A szenvedés is és az öröm is. Sőt, Buddha sincs, hiszen minden az. Akkor miért kellene róla beszélni? Ahogyan azt sem mondjuk, hogy mindenhol ott a levegő, ha ezt tudjuk és megéljük… Egy bölcs hindu pedig talán a betegséget egyfajta álruhába öltözött jóságnak éli meg, aki rátereli őt a helyes útra és megmutatja neki, hogy van bennünk a tudatosságnak egy olyan szintje, ahol minden egy.

És még valami. A test a jármű, nem a valódi énünk. A múlt életek summázata, karmája alapján működik, mint minden. Lásd, ok-okozat. Ergo, aki meditál az a tudatán dolgozik, nem a testén, persze lehetnek pozitív mellékhatásai… Akkor a test miért ne betegedhetne meg? A tudat marad, a test elkopik, tehát mi másnak van értelme, mint azon dolgozni? Szung Szán, aki egy élő Buddha volt, cukorbeteget élt meg, az (advaita) Mooji szintén. Nagyon emelkedett lelkekről van szó… Ne a testet nézzük csupán… Ahogy a híres buddhista mondás tartja: a tolvaj a Buddhában csak a zsebeket látja…


A jó és rossz tulajdonságok és dolgok kategóriáján túl

A szamurájok azért gyakorolták a zen-buddhizmust, hogy ne legyen rossz és jó bennük. Hogy ne féljenek a haláltól, csak reagáljanak az életre. Így amikor megtámadták őket, akkor csak reagáltak rá. De nem haragból. Pedig sok esetben élet-halál harcról volt szó. Vajon, ha ránk esik egy kő, akkor haragszunk rá? A kő direkt esett ránk, vagy csak a gravitáció éppen akkor húzta lefelé? Ha nem vagyunk ott akkor is leesik? Ugyanígy mikor valaki bánt minket, sokszor annyira tudatlan, hogy csak reagál az ösztöneire és bármilyen furán hangzik, de az nem ellenünk irányul. Ettől még ez fájhat nekünk, de ha megértjük a helyzetet teljesen másmilyen lesz a reakciónk és könnyebben meg tudunk bocsátani. Vagy meg sem érint a dolog…

Ha problémát találunk az életben, megalkotjuk a jó s rossz kategóriáját. Így nem gyakorlunk elég jól. „Minden létezőnek Buddha természete van” — mondja Buddha. Dógen pedig ezt mondta: ,,A tanítások értelmét nem összehasonlító módon fejtegetjük, hanem azt hangsúlyozzuk, hogyan kell gyakorolni.”

A könnyelműségünk ára

És sok esetben saját magunknak köszönhetjük, hogy rosszul alakul valami, hiszen a megelőzéssel mit sem törődünk. Megvárjuk, amíg a kocsink lerobban és utána szereljük meg, mely sokkal több energiát emészt fel. Inkább előre kellene rendezni a dolgokat. Odafigyelve pl. a testünkre:

Ha épp testben ép lélek, akkor tisztítsuk meg a testünket is és a pszichénket egyszerre – Shank Prakshalana, Basti, tisztítókúra, boldogság

Szóval ne becsüljük alá a dolgokat. A tigris az egeret ugyanannyi odafigyeléssel fogja meg, mint a tehenet. Vagy félünk és olyankor bármit megígérünk, hogy kikerüljünk az adott helyzetből, olykor pedig elbízzuk magunkat és éppen ennek ellenkezőjét éljük meg. De mi lenne, ha megállnánk félúton?

Egy újabb zen ihletésű módszer

Úgy lélegezzünk ki, mintha beleolvadnánk közben a mindenségbe. Így könnyen eggyé válunk a dolgokkal. És legyünk úgy, ahogy vagyunk, ne akarjunk mást kifejezni. Ne gondoljunk arra, hogy lesz következő pillanat. Így elfogadjuk azt, ami van. Én-nélkülivé válunk. Oldjuk a karmánkat. A keresztény terminológiában azt mondhatnánk erre, hogy „Legyen meg a te akaratod.” Ne valami nagy dologra számítsunk, hanem apró lépések segítenek eljutni minket ebbe az állapotba. Ahogyan a homok is apró kövekből áll a nagyító alatt, ami egy egész sivatagot alkot.

A vitatkozás zen szemüvegen keresztül

Amikor vitatkozunk, akkor elutasítjuk a másik véleményét. Mást akarunk, mint ami van. Nincs bennünk elfogadás. De valójában nincs szükség arra, hogy a dolgokat mással helyettesítsük, igaz? És a dolgoknak számtalan formája van, hiszen az energia nem vész el, csak átalakul. Vegyük pl. a vizet. Mi a víz? A halnak az otthona. De lehet köd. Vízgőz, jég, eső, hó vagy ember… Ne azonosuljunk a dolgokkal, formákkal, mert elveszítjük erőnket.


A koncentrációról néhány mondat

Mikor semmire nem figyelünk hangsúlyosabban, akkor látunk mindent. Avalókitésvarának ezer keze van a zenben, de ha egyre figyel csak a többi kilencszázkilencvenkilenc feleslegessé válik. Mint a Rádzsa-jógában, mikor a koncentrált figyelemből (dháraná), kontempláció (dhjána) lesz.

Mi a pszichológia és a zen közt a különbség? – barátság

„Bárhová megyek, mindig önmagammal találkozom” — Tózan kínai szótó zen iskola megalapítójának híres mondása.

Mikor pl. nincsenek barátaink, akkor elképzelhető, hogy felkeresünk egy pszichológust. És könnyen kiderülhet számunkra, hogy a barátság nem az, amikor tetszeni akarunk valakinek, hanem amikor megbecsüljük a másikat. Ehhez nem árt megismernünk önmagunkat. Ebben pl. segíthet a pszichológia, de sok esetben az csak megvilágítja az ént, de nem mondja meg kik vagyunk valójában. A pszichológia, mindig új infót ad, ami megkönnyebbülést eredményez a számunkra. De a valódi énünk nem információkból áll. Ha elkezdünk képet alkotni arról, akinek hisszük önmagunkat, akkor összezavarodunk.

A zen gyakorlás a mindennapi életet veszi alapul… Dógen  a Sóbógenzóban leírja hogyan kell mindennel eggyé válni. Minden pillanatot átélni. Így a jó gyakorlásnak van iránya, de nincs célja. Nem akar semmit megszerezni, így mindent magába foglal, ami jön, mindegy, hogy az jó vagy rossz. Ennek köszöngetően a gyakorlás nem más, mint hogy jó irányultságú legyen a tudatunk. Tehát nincs cél, csak folyamat…áramlás. A zen szerzetesek nem azért gyakorolnak, hogy valamit elérjenek, hanem lefosztják magunkról a rossz szokásokat. És bármilyen ellentmondásnak is tűnik elsőre, ha nem osztják fel rosszra és jóra a dolgokat, akkor minden eggyé válik, a kategóriákon túl.

 

Attila Cross

Keresztes Attila, a cikkek írója


A cikkeimben integrálom a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával. Orvosi szaklapokban publikálok és 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keletei-nyugati medicina). 2005 óta dolgozom emberekkel és 350+ a nyilvános ajánlások (sikertörténetek száma) a honlapon.

 

20 év munka, több, mint 800 cikk (köztük van több 30 oldalas írás is), mely letesztelt, gyakorlati megoldásokon alapszik. Segítesz egy nemes ügyben, hogy minél több embernek segíthessünk megtartva az objektivitást?

Cikk kategória (angol, magyar)

keresés

AJÁNLOTT CIKKEK
muszlimmeditációs póz