A családterápia klasszikus, tudományos megközelítései I.

 In családterápia, PSZICHOLÓGIAI ÉS TERMÉSZETGYÓGYÁSZATI CIKKEK

FIGYELEM! Tankönyvszagú elméletek. Ezeket a cikkeimet azoknak javaslom, akik komolyabban pszichológiát tanulnak (rendelkeznek már valamilyen alappal) és szeretnének még jobban elmélyedni ebben a tudományban a klasszikus megközelítéseket illetően. De az út végtelen hosszú (főleg az abszolút igazság tekintetében) és a kedves olvasó talál olvasmányosabb, játékokban gazdag egyéb cikkeket is ezen az oldalon (lásd oldalon lévő cikkek címei, vagy jobb oldalon, fenti kereső).


Forrás: Dr. Szőnyi Gábor és prof. Füredi János, A pszichoterápia tankönyve

A tankönyv kivonatát szeretném ismertetni a kedves olvasóval a családterápia kapcsán.

A családterápia rövid történeti háttere

A családterápia az 50-es években született az USA-ban a rendszerelmélet és kibernetika bázisán. Kialakulásában és elterjedésében szerepet játszottak a fentiek mellett a pszichoanalízis, a csoportterápia és a kommunikációelmélet kutatási eredményei – családterápia, család terápia, pszichológus magánrendelés.

A XX. század második felében széles körben elterjedt Európában és a világ minden részén. A kapcsolati tényezők figyelembe vétele és rendszerszemléletű gondolkodás paradigmaváltást képviselt az egyéni, intrapszichés (belső) megközelítéshez képest.
Magyarországon 1989-ben az MPT családterápiás munkacsoportjának tevékenysége után alakult meg a Magyar Családterápiás Egyesület, amely ma is a hazai képzés, továbbképzés és családterápiás tevékenység koordinálója, jelentős külföldi társszervezetek partnere (EFTA, IFTA).

A családterápia alapvető felfogása

A családterápia nem egyénben, hanem homeosztatikus rendszerben gondolkodik, ahol pozitív és negatív feedback (visszajelzés) mechanizmusok működnek. E rendszerben való megközelítés lényege, hogy az egyén csupán tünethordozóként jelenik meg benne.

A rendszerszemlélet fontosságának bizonyítéka, hogy gyakori jelenség, hogy ha kórházba viszik a pacienst, kikerül a családi környezetből, és javulni kezd az állapota, de ha visszakerül a családi közegbe, akkor visszaesik az eredeti állapotba, azaz egyfajta relapszusban van része a páciensnek.
Éppen ezért kell a családot ebben a helyzetben nyílt rendszerként kezelni, hiszen ebben az értelmezésben a kórház egy zárt rendszer. És ebben a zárt rendszerben működik egészségesen, a nyílt rendszerben azonban nem.

A családterápia célja

A családterápiának nem az a célja, hogy megszüntesse a tünetet vagy meggyógyítsa a pacienst, hanem egy ÚJ EGYENSÚLYI STRUKTÚRÁT hozzon létre a rendszeren belül.
A régi rendszer neurotikus elemekkel rendelkezik.
Sokszor egész apró változtatásokkal tudunk segíteni. És meghökkentően nagy eredményeket elérni. Nézzük ezt meg egy példán keresztül:
A feleség új házasságot kötött, ahol már nagyok voltak a gyerekek. Unokák is voltak. Belépett a családba, ahol nem találta a helyét. Úgy érezte, hogy ő kiutasított kirekesztett, nem fogadják be. A coping (megküzdési stratégia) nem megfelelően működik.

Ezt leginkább akkor élte meg , amikor vasárnaponként családi vacsorák voltak.
Jöttek az unokák, a gyerekek és akkor nemcsak ő és a férj voltak kettesben, hanem a család többi tagjával is találkoznia kellett.

Úgy nézett ki a családi vacsora, mivel ő sütött főzött, készült és ő volta konyhában, hogy volt egy asztal és egy pótasztal, ami hozzá volt tolva a nagy asztalhoz. Körben pedig székek voltak.
Apa asztalfőn, körben ültek a többiek, a nőnek pedig a konyha felől az asztal sarkán maradt egy hely. Úgy érezte, hogy ez szimbolizálja azt a helyet, ahova őt minősíti a család.

Miután ez volt a legkarakteresebb hely, ahol megérte a megaláztatását, a következő megoldással rukkoltak elő:
A pótasztalt máshová tették. A többiek meg voltak zavarodva. Az apa helye nyilvánvaló volt, de mellette csak egy kitüntetett hely volt. A pótasztalból lett valójában a főhely. Így végül egyenrangú helyet hagytak.

Ettől kezdve arról számolt be, hogy szimbolikusan is befogadta a család. Elkezdett jól működni a struktúra.
Ezt nem verbálisan kellett a többiekkel átbeszélni, hanem HIERARCHIÁRA EMELÉSSEL lehetett megoldani a helyzetet.
Igazi változást csak úgy tudunk elérni, ha másodfokú változásokat hozunk létre.

ELSŐFOKÚ VÁLTOZÁS – ami nem bomlasztja meg struktúrájában a rendszert, hanem csak felületes változást hoz.
Egyszerű példa – elsőfokú változásra: megnyomom a gázpedált és gyorsítok.
– másodfokú változásra : gyorsítani csak egy ideig lehet, így
sebességet kell váltani, magasabb szintre emelni a dolgot.

Akkor tud változni egy rendszer, ha pozitív visszacsatolásra építek, mely minden rendszer változásának az alapja.

Negatív visszacsatolással az lehet a célom, hogy stabilizáljam a rendszert, amely el akar mozdulni vagy úgy gondolom, hogy olyan változást akar önmagától létrehozni, ami nem lenne jó. Ezért a negatív visszacsatolást stabilizációra tudom használni.

2. rész

Keresztes Attila

Keresztes Attila, a cikkek írója. 2005 óta foglalkozom emberekkel, orvosi szaklapokban publikálok legújabb felfedezéseimről, 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (nyugati és keleti medicina). 300+ a nyilvános ajánlások száma a honlapon. 

„Belső szabadság – bárhol, bármikor” díjmentes online, önismereti tréning

Iratkozz fel a programra, amíg van szabad kapacitás!

 E-mail cím:*  



bővebb infó

Cikk kategória (angol, magyar)

Attention

Please turn to your doctor with any psychological problems and for treatments. User’s and customer’s conditions and privacy policy valid for all visitors of our pages

 

AJÁNLOTT CIKKEK

A KERESENDŐ SZÖVEGET ITT KELL BEGÉPELNI ÉS UTÁNA ENTER-T NYOMNI

Privacy Policy Settings

google-analytics
kereszténycsaládterápia