„Öld meg a Buddhát!” – a zen és a jóga egyesítése: buddhizmus lényege, zen buddhista mester, pap, zazen 3/2

 In buddhizmus és pszichológia, Pszichológia, medicina és egyéb (cikkek)

1. rész: a gyakorlatias zen

Forrás: Shuryu Suzuki, A zen szellem, az örök kezdő szellem

A buddhizmusban sok vizualizációt találunk, de pl. a dzogcsenben a figyelem módszerét használjuk, és a zenben is az elképzelések helyett a valóságot vesszük górcső alá. Évekig követjük a Shoshaku jushakut, ami az egy-szellemű törekvést jelenti. Ami a jógában az egyhegyű elmét jelenti. Mikor az elme nem ugrik folyton valamire percenként, hanem csak egy gondolatot tartunk meg vele, akkor elkezdjük azt uralni – zen buddhista mester, zen buddhista pap, zazen, zen buddhizmus lényege.


Ha nem működik a meditáció, a zazen segít – zen buddhista mesterek és papok intelmei

„Szellemetek leállítása nem a szellemi tevékenység leállítását jelenti, hanem azt hogy szellemetek áthatja az egész testeteket.”

Shuryu Suzuki zen mester

 Az örökös ténykedésünkben kell a békét megtalálnunk, nem a tevékenységek megszüntetésében. Amikor nem gondolkodunk azon mit kell tennünk, akkor cselekszünk csak igazán. Ezt hívja a pszichológia paraszimpatikus tevékenységnek pl. mikor vezetjük az autónkat. De nyilván nem elkalandozva… Ez a jógában a pránajáma vége is, mikor már magától a begyakorolt módon és ütemben vesszük a levegőt, illetve fújjuk ki. De, ha valaminek a kedvéért gyakorlunk, az nem igazi gyakorlás a zenben.

Szóval, ha nem működik a meditáció, a zazen, akkor valamit rosszul csinálunk. A mesterek azt mondják, hogy csodálatosnak gondoljuk a megvilágosodást, de miután elértük azt, az lesz a világ legtermészetesebb dolga. Mégsem semmi… Mint, anyának a gyermek. Csak ülnünk kell… Egy, ha jól tudom buddhista zen mester egyszer fejbe vágta egy könyvvel a tanítványát jelezve ezzel, hogy a könyvtől nem fogunk megvilágosodni.:) Az csak elmélet, ahogyan ez a cikk is az. Törekednünk kell rá és gyakorolni.

De nem azért ülünk, hogy megszerezzünk valamit, hanem hogy kifejezzük önmagunkat. Ez egy végtelen utazás, ahol nincs mit elérni. Mintha egy vonaton ülnénk, ahol számtalan élmény tárul elénk, de a sínpár mindig ugyanaz marad, ugyanolyan távolságra egymástól. Ha büszkék leszünk az elért szintünkre, akkor ez megmérgezi majd azt.

A zen ott van mindenhol. Ez az egykezes taps lényege a zazenben: a hang már létezett a tapsolás előtt is, mert az mindenhol ott van. Ezért ne törekedjünk arra, hogy meghalljuk. Az a jó, mikor nincs a fejünkben elképzelés arról, hogy mit teszünk. Eggyé válunk a zennel, aztán sem zen, sem gyakorló nincs többé. Mintha kigyógyultunk volna belőle…

Ha nehezen megy a meditáció, akkor is csak egy célunk legyen, a gyakorlás.

 

Dualistából, advaita szemszög – a zen buddhizmus lényege

A zazen után szokták a kilenc leborulást megcsinálni a zen buddhista szerzetesek. Ilyenkor lemondunk önmagunkról. Eggyé válunk Buddhával, hiszen mi vagyunk a Buddha, minden Buddha. Ha a mester nem tud tanítványa előtt leborulni, akkor Buddha előtt sem tud. Minden egyforma értékű, minden Buddha.

„A forma üresség, és az üresség forma.” Mondja a zen. Ez így még dualista felfogás. De, amikor már nem a gondolat leállításával foglalkozunk, akkor kezdünk eggyé válni mindennel. Ekkor jön be a következő híres mondás: ,,A forma forma, és az üresség üresség.” Itt már nincs dualizmus. Tehát kell egyfajta kötöttség az ülés (zazen), de egyszer csak szárnyra kapunk és minden megváltozik. A lótuszülésben találjuk meg önmagunkat. Aztán minden eggyé válik.

A helyes ülés, a zen

Jobb lábat húzzuk be először magunk alá, aztán ráhelyezzük a másikat. Lótuszban szoktak ülni a zen szerzetesek, és a kezüket egymásra helyezik, lásd kozmikus mudra. De, ami talán fontosabb, nekem legalább is az jött be, amikor a fenekemet, illetve hátam alsó részét előre toltam, mert így automatikusan kihúzzuk magunkat, úgy, hogy közben nem kell kihúzni a hátunkat. Vállak egy vonalban vannak a füllel, állat visszaszorítjuk magunk felé (így kevésbé fantáziálunk) és fejünket a plafon felé felfelé húzzuk. Így szoktak gyakorolni a zen buddhisták. Közben számolják a légzésüket, illetve megfigyelik azt. A hátunk egyenes marad, nem dől semerre sem.

A zen buddhisták számára sincs kinti és benti világ, csak egység

Minden egy… A meditációval elcsitul minden, ami pedig akadályoz, az nem kívülről, vagy belülről jön el számunkra. Ahogyan a hullám és a víz is egyek (a gondolat és a tapasztaló)…
Idővel, az elvárás nélküli ülés, meditáció elhozza a nyugalmat. Magától lecsendesedik minden, de nem szabad erre vágyni. Csak ülnünk kell. Az erőfeszítések pedig hullámokat hoznak létre. Szép lassan a meditáló elfeledkezik önmagáról és a problémáiról. Fenntartjuk hát az erőfeszítést folyamatosan, de nem akarunk semmit elérni. Nehéz ezt leírni, mert a szavak félrevisznek. Szóval van egy finom szándék (talán nem is erőfeszítés), ami tartja a fókuszt. Idővel megtisztul az erőfeszítés szándéka és a test és a szellem is tisztuláson megy át.

3. rész: a gyakorlatias zen

 

Attila Cross

Keresztes Attila, a cikkek írója


A cikkeimben integrálom a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával. Orvosi szaklapokban publikálok és 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keletei-nyugati medicina). 2005 óta dolgozom emberekkel és 350+ a nyilvános ajánlások (sikertörténetek száma) a honlapon.

 

20 év munka, több, mint 800 cikk (köztük van több 30 oldalas írás is), mely letesztelt, gyakorlati megoldásokon alapszik. Segítesz egy nemes ügyben, hogy minél több embernek segíthessünk megtartva az objektivitást?

Cikk kategória (angol, magyar)

keresés

AJÁNLOTT CIKKEK
zen buddhistazen buddhista