A világ nem az, amit gondolunk róla – veszítsük el az elménket, a létezés állapota örömteli, legyen meg a te akaratod

 In advaita, Coaching, pszichológia, keleti filozófia és egyéb (cikkek)

Angol verzió: The world is not what you think it is, words arising from truth – lose your mind, our natural state of being is joy, let your will be done

Hagyjuk abba az elme játékával való azonosulást – veszítsük el az elménket

Mi vagyunk az image nélküli megfigyelők. Ha van egy fantázia kép köztünk és a létezés között, csak utasítsuk el azt. Miért törekednénk bármire is, ha könnyedén önmagunk lehetünk? Érdekes, hogy időre van szükségünk ahhoz, hogy gyökeret ereszthessünk a létezésben. De lemondásra, csak az elme képes, tehát nekünk el kell tűnnünk… Ha megöleljük az Univerzumot, semmi cselekvésre sincs szükségünk. Nem fogunk azzá válni, akik nem vagyunk… – veszítsük el elménket, a létezés természetes állapota örömteli, legyen meg a te akaratod

Az itteni létezés csupán egy invitálás arra, hogy létezőként ellazulva nyilvánuljunk meg… Ne olvassunk folyton a különféle megtapasztalásokról, mérceként összehasonlítva önmagunk fejlődésével. Csupán éreznünk kellene az „én vagyok” megtapasztalást, így: When you can bear your own emptiness you are free – what is reality, Be still to know that I am God, you are that, I am meaning, simple meditation

E nélkül az „ÉN” nélkül, semmi más nem létezik… Maradjunk az „Én vagyok”-kal és ez kimos minden koncepciót, érzést. Az összes létező bennünk bukkan fel és mi is bennük jelenünk meg… Mikor mindent csak szemlélünk, semmi sem képes megérinteni minket. Adjunk ennek a megoldásnak legalább egy esélyt.

 

Amik valójában vagyunk, az nem változik meg semmilyen kondicionálásnak köszönhetően sem – a természetes állapotunk

Hagyjuk a self-ünket magára. A létezés, Isten, tudatosság, Self mind egyazon fogalmak. De végül az összes folyó belép az óceánba… Az elme nem gondolkodik, csak a Self azonosul ezzel… Ezek halott, tétlen ideák, gondolatok… Az elme nem tud elbújni a létezésünkben, csak eltereli a figyelmet a létezésről. Az elme azt mondja: „Bízom a létezésben”, de a létezés mindig mindenhol jelen van, és nem az oktatáshoz tartozik… A semmit tudni, felülmúlja a tudást… A tudatosságnak nincs szüksége kiismerésre… Bármi, ami jön, ne lökjük el magunktól. Ne tartsuk fenn a személyiség képzetét sem, akinek valamit meg kell tennie. Miért álmodjuk azt, hogy valamire még szükségünk van? Valójában mikor a személyes cselekvő nincs jelen, Isten megjelenik. A lényünk végtelen, de ez a világ a gondolatainkon keresztül bukkan fel… nekünk csak azonosulás nélkül meg kell ezt figyelnünk. A Self nem elfoglalt, az élet nem egy teljesítmény és ezen kívül felülmúlja a tudásunkat. Miért beszélünk olyan sokat a gondolatainkról, érzelmeinkről, ezek nem valósak… A létezés az, amely terében bármi érzékelhető, szóval nincs szükségünk félelemre a testi megtapasztalásunk közepette, csak a figyelmünket ne irányítsuk erre. Az ego-elme tartja fenn ezt a szenvedést a memóriánkban…

Legyen meg a te akaratod

Menjünk a békébe a saját megközelítésünk segítségével, de emlékezzünk rá, hogy az elme az illúzió birodalmához tartozik. Mikor a gondolatokkal, érzéseinkkel (elme) azonosulunk, akkor egy egyéni létezővé válunk, és sodródunk a világ korlátozottságában. Az elmét hátra kellene hagynunk… Ne harcoljunk vele. Legyünk üresek! Ezért mondta Jézus, hogy: legyen meg a te akaratod. Tartsuk a figyelmünket belül a csendben és a létezés megnyilvánulatlanná válik a világot is beleértve. Isten a létezés maga és megteremtette, elhatározta megfelelő módon, amit mi nem tudunk… Az „én” nem más, mint gondolat és ha felbukkan egy „én”, akkor ki birtokolja azt?
Ez egy halandó test, de egy halhatatlan lélek lakja belülről. Ha nem gondolunk érzelmekre, gondolatokra, akkor az a probléma, aztán a gondolatok, érzelmek idővel nem válnak problémákká… Így felfedezzük önmagunkat, és látjuk, hogy nem vagyunk fix pontként jelen a világban. Hadd bontakozzon ki az élet csendben, nyugalomban. Észlelhető-e bármi is, amire nem vagyunk tudatosak? Csak az ego nyugtalan a helyes választ illetően. A létezés örök, nem történés, cselekvés… Ez a forma pedig a mi eszközünk, hogy kontemplálhassuk a létezést…

 

 

Attila Cross

Keresztes Attila, a cikkek írója


A cikkeimben integrálom a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával. Orvosi szaklapokban publikálok és 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keletei-nyugati medicina). 2005 óta dolgozom emberekkel és 350+ a nyilvános ajánlások (sikertörténetek száma) a honlapon.

 

Cikk kategória (angol, magyar)

AJÁNLOTT CIKKEK
Isten, ima, ördögaz élet nagy kérdéseire a válasz