Ítélkezés?
Ha megítélünk mást, az a hiba bennünk is ott van. Később már megítélhetjük a másikat, de ez együttérzéssel keveredik, mert a másik nem tehet róla. De amit magunkról és másokról gondolunk az nem a valódi ÉN-ünk. Hanem egy kondicionált ÉN.
Azért mert valami felbukkan bennünk nem jelenti azt, hogy ez valóságos is. Az igazi gyakorlat, ha felfedezzük a valódi igazságot, ahelyett, hogy elméletekbe bonyolódnánk. Szép lassan kidobáljuk azt, ami nem a valóság, csak egy képzet…
A tiszta látást nem mi hozzuk létre, csak elhúzzuk előle a függönyt. De a látó, a szem, nem láthatja önmagát… Az leírhatatlan. De megtapasztalható…
Ha a gyakorlás közben jönnek a nehézségek
Mikor őszinte keresőként, kezd lecsendesedni az elménk, akkor jöhetnek ellenállások, kételyek, tesztek, régi beidegződések. Ezek nehézségekként jelentkezhetnek, mint pl. félelem, szorongás, pánik, depresszió, erős hangulatingadozás, hallucináció stb. Ezen minden nagy bölcs átment, mielőtt a szabadságra ébredt volna. Nem szabad ezeket személyes ügynek vennünk tehát. Ez mindenkivel előfordulhat. Ha az óceánban fürdünk, akkor vizesek leszünk. Mindannyian. Ilyenkor az történik, hogy az elme limitálni próbálja a valódi lényünket a nagy ÉN-t (ami a valódi lényünk), akik valójában vagyunk. Ez nem az a kis ÉN, melyről írtam, mely korlátozottan működik téves azonosulásunknak köszönhetően. Ilyenkor felmerülhet zavarodottság bennünk, a kis elmében, ami küzd az életéért. Ilyenkor csak maradjunk egy helyben. Próbáljuk figyelmünket, tekintetünket egy helyen a forráson tartani. Nem azonosulva ezekkel…
Ne féljünk a szabadságtól
Aki túllépett az elméjén, az nem lesz szobanövény. Minden ugyanaz marad, csak olyan, mintha kitágulna a világ és véget ér a szenvedés, mert többé nem azonosul a felbukkanó és utána eltűnő gondolatokkal, érzésekkel, hangulattal. Nem kell többé semmit elérnie, kijavítania. Mindent olyannak lát, amilyen: tökéletesnek. Nincs elkülönülés, félelem többé, csak játék. Itt kezdődik a valódi élet, végre minden a helyére kerül… Mintha valakinek előtte tériszonya volt, most pedig imád a magasban a kilátás gyönyörűségében létezni…És rájött, hogy csak az elméje hozta létre a félelmet, az a valóságban nem is létezett valójában, még, ha ő úgy is élte meg azt…
Keresztes Attila
A tünet mögött mindig egy téves önkép áll
Kezelheted a fizikai tüneteket vagy elemezheted a pszichológiai problémáidat évekig – de amíg nem látod be, hogy ki az, aki valójában szenved, a probléma vissza fog térni. Nem módszerekre vagy újabb technikákra van szükséged, hanem a tévedések azonnali, logikus átlátására.
2005 óta ötvözöm a nyugati logikát a keleti szemlélettel. Nem vagyok sem orvos, sem pszichológus (bár 3 egészségügyi szakvizsgám van és orvosi lapokban publikálok), és nem kínálok újabb spirituális taposómalmot.
Ha készen állsz a sablonos megoldások mögé nézni, kezdd itt egy 2 perces, objektív vizsgálattal: