Mindig újra a világ (fájdalom és öröm) körforgásában maradunk, hacsak nem… – a karma jelentése

Forrás: Szvámi Ráma, Szabadulás a karma kötelékéből

Az önismeret egyidős az emberiséggel. Az ősi Athén Delphoi templomának falára ezt írták: „Ismerd meg önmagad.” Érdemes az önmegvalósításban a karmát is tanulmányoznunk. A háromféle karmáról írtam már itt a szent iratokat idézve, melyeket tapasztalat alapján bölcs emberek írtak több ezer évvel ezelőtt egy kiteljesedettebb tudatállapotból: Létezik-e szabad akarat? – sors és önismeret, emberi sors, karma, horoszkóp, jóslás, asztrológia

A karma jelentése, a valódi karma, mely fogva tart minket alapesetben bármit is teszünk

A cselekvés jelentése szanszkrittül „karma”. Ennek gyökere a ,,kri”, a ,,tenni” szónak felel meg a magyarban. Az ember a tettei következtében gyümölcsre tesz szert. Ám ezt tovább adva, újabb cselekvés jön létre. Vagyis a cselekedetből gyümölcs fakad, a gyümölcsből pedig ismét cselekedet. Így sosincs vége a folyamatnak. Ez a karma kereke. Ha legalábbis jutalom fejében cselekszünk. A szent iratok szerint, ha lemondunk a tetteink jutalmáról, akkor szabadulhatunk meg a szenvedéstől. Így mindenkit összekapcsolna az egymás iránti kölcsönösség figyelmessége. A Világegyetem ura pedig gondoskodik azokról, akik önzetlenül cselekszenek. Swami Rama szerint, akit boldogsággal tölt el tettei gyümölcséről való lemondás, az igazi jógi. E nélkül nem érhető el a tökéletesség.

Tehát a szenvedés oka a tetteink gyümölcse iránti vágyakozás. Így jön létre a kapzsiság. Így csak közvetlenül az adott embert és családját illeti az összegyűjtött javak hatása, illetve tetteinek gyümölcse. A társadalom nyilván támogatja ezt a törekvést, mely önzőségen alapszik. Milyen csodálatos világot hozhatnánk létre, ha egymásnak ajánlanánk fel szakértelmünket, tudásunkat? Nem tudunk addig felemelkedni, amíg a karma köteléke magával ránt minket. A szent iratok szerint két út létezik: a cselekvés és a lemondás.

karma-phala-tyaga

Eszerint az elv szerint mindenkinek el kell végeznie a kötelességét, függetlenül attól, hogy mi az és nem vágyakozhatunk annak eredményére. A karma beteljesítésének útján három akadállyal találkozhatunk:
– saját tetteink gyümölcsének élvezete, és azok önmagunknak történő megtartása
– kötelességünk szakszerűtlen és önző végzése
– helytelen dolgok (akadályok) felállítása a fejlődés ösvényén

Ezért a szent iratok szerint

– le kell mondanunk cselekedeteink gyümölcséről
– kötelességünket szakszerűen és önmagáért kell teljesítenünk
– önelégültségünket fel kell oldanunk (az élvezet iránti sóvárgás gúzsba köt minket)

Patanjali szerint uralnunk kell az érzékeket, tanulmányoznunk kell a megfelelő irodalmat és a bennünk lévő forrás felé kell irányítanunk a figyelmünket. Ezeket az öt csapás enyhítésével és feloldásával lehet elérni.

Az öt csapás és a pszichológiai megközelítés

– tudatlanság
– önhittség
– ragaszkodás
– gyűlölködés
– helytelen büszkeség

Ezek egy része rejtve marad és csak komoly erőfeszítésekkel tudjuk megtalálni őket életünkben. A gondolkodás itt kevés, gyakorlásra van szükség. Ugyanis a karma több a cselekedetek összességénél, mert magában foglalja az okként fellépő tettek következményeit és a cselekedetek által a tudattalan elmében kialakított benyomásokat, hajlamokat is.