Személyiségzavarok kontra énkép önismeret, Gestalt terápia, pszichológia – énkép fogalma, fejlesztése

 In PSZICHOLÓGIAI ÉS TERMÉSZETGYÓGYÁSZATI CIKKEK, személyiség + keleti pszichológia

Forrás: A tudat evolúciója, Jóga és pszichoterápia, Szvámí Ráma, Rudolph Ballentine, (dr.) Szvámí Adzsaja

A hamis énkép kialakulása, mely jellemez bennünket normál esetben – az énkép fogalma és az énkép önismeret lényege

Az ego mindig a védelemre törekszik és azoknak a dolgoknak a felidézésére, amiket már elért. A ragaszkodás ugyanis az énkép fenntartásának szerves része. Ezek feladása félelmetesnek tűnik. Azt hisszük ezzel a valóság csúszik ki a kezeink közül. A kötődésekhez való ragaszkodás pedig kétségbeesést szül. Így megáll a fejlődés életünkben. Ráadásul a szociális nyomás is erősíti a hatékony ego kifejlődését – személyiségzavarok, énkép önismeret, Gestalt terápia, boldogság,  Gestalt pszichológia, énkép fogalma, énkép fejlesztése.

Egy társadalomban, ahol a gazdasági siker, az anyagi biztonság alapján ítélik meg az embert, kevésbé értik meg és értékelik, ha valaki az ego szintjét meghaladóan önmagán dolgozik sok időt és energiát nem kímélve. Az igazi fejlődés mindig egyet jelent azzal, hogy kilépünk az ismeretlenbe, hiszen az új én-érzet és új látásmód nem írható le a régi fogalmakkal.

Az ego azonban azon küzd, hogy fenntartsa az ismerős érzetet. Ennek érdekében megváltoztatja a valóságot. Akár eljátszhatja a hamis fejlődét is. Ezek külső és nem belső változások. Páciens, aki intellektualizálva beszél a változásairól, ám egyetlen lépést sem tesz a gyakorlatban… Muszáj felhagynunk az önmagunkról alkotott alapvető koncepcióinkkal, ha valódi változást akarunk. Amikor azonban önelégült biztonságérzet jelenik meg, akkor a rendszert erősítjük és nem a lelki fejlődésünket. Úgy tűnik megértettük a dolgokat és minden a helyére került… De ez csak önbecsapás.
A régi minták levetése és az új felvétele fájdalommal jár, mert ez egyfajta szülés. Mielőtt egy új megközelítést kezdenénk el használni, a régit el kell dobnunk. A kettő együtt nem megy.

Az énkép fejlesztése a boldogság jegyében

A tradicionális jóga pszichológia szerint, ha egy vágyat kiteszünk a megalkuvást nem ismerő megkülönböztetés fényének, akkor az elveszíti növekedési képességét. Ha a vágyaink ketrecébe vagyunk bezárva, akkor nem válik minden szenvedés konstruktívvá, csak, ha meg tudjuk azt figyelni. Így nem nyerünk új perspektívát. Minden pillanatnak meg kell hallania, ha igazán élni akarunk. Mivel az élet része a halál (jin és jang egymásból ered a kínai tipológia szerint), amíg félünk az élettől, a haláltól is félni fogunk. Belső pszichológiai szempontból nem létezik biztonság. Amikor megszűnik a biztonság, végtelenné válik a mozgás.

Gestalt terápia és Gestalt pszichológia lényege

A Gestalt-terápiában találkozhatunk olyan technikával, mely félelmeket, és a halálfélelmet (abhinivésa a jógatudományban) célozza meg. Arra koncentrál ugyanis, hogy az ember feladja hamis biztonságérzetét és nagyobb nyitottságot tapasztalhasson meg az azonnaliságban. Folyamatosan újra kell szervezni a világot, mely elvezethet a nagyobb jelen tudatossághoz. A jelen erejéről már írtam: Mi az, ami két millió eurónál is sokkal boldogabbá tesz minket és bárki bárhol, bármikor megkaphatja? Egyszerű teszt-gyakorlat a cikkben és megoldás a legvégén – boldogság, most, jelen, most hatalma, Eckhart Tolle, a most hatalma a gyakorlatban I.

Pl. pillanatnyi tapasztalatainkat kell leírni a legapróbb részletességgel. Ezután manipulációinkkal szembesítenek, melyek segítségével elmenekülünk a valóságtól, a jelentől.
„Beszélő meditációnak” is nevezte egy Gestalt-terapeuta ezt a módszert, mely a szemtanú kialakulásához vezet. Kitágul a tudat, minden egyre elevenebbé válik számunkra. A buddhista pszichológiában a magára hagyott tudatot egy 5 ablakkal rendelkező (ez az 5 érzékszervnek felel meg) üres háznak feleltetik meg, melyben egy majom él, amelyik össze vissza ugrál. Amit a házban talál (tudattalan) azzal azonosul egyre jobban és ezt tartja a valóságnak. Ha gyakoroljuk a meditációt, kiléphetünk az énképünkből. Vajon kimegyünk a szobából, hogy a „módosult tudatállapot”, azaz egyetemes tudatosságot megtapasztaljuk?

Személyiségzavarok, pszichózis vagy transzcendens állapot? Mi a különbség a bolond és a bölcs között?

Sok esetben úgy tűnhet, hogy a pszichózis hasonló a beteljesüléssel és az aszkéta, amelyik az önmegfigyelés, a tudás iránti vágy nárcisztikus befelé fordítását oly erőtelesen, megszállottként végzi, valójában mesterséges skizofréniának is tűnhet. A hindu aszkéta katatóniája is megtévesztő lehet, de nem a formán van a hangsúly. Onnan lehet tetten érni azt, hogy megvilágosodásról vagy pszichózisról van szó, hogy az eufória átcsap az ellenkezőjébe a pszichózisnál és idővel mély negatív élmények megélésébe kezd az illető. A misztikus a kitágult tudatával integrálja belső világa különféle, ellentétes vonatkozásait. E két véglet között található a személyes fejlődés kulcsa. Assagioli így fogalmazott: ,,Bár az önmegvalósítás különféle fázisait kísérő gondok kívülről nagyon hasonlítanak, sőt megegyezőnek tűnhetnek a betegekével, okuk és jelentőségük nagyban különbözik.”

Ezért más az, aki céltudatosan próbál énje újonnan felfedezett vonatkozásaival megbirkózni azzal szemben, aki hátat fordított a fejlődésnek és őrültségbe csúszott. A pszichózis is segíthet az önmegvalósítás útján, de leggyakrabban ez félrecsúszik. Ilyenkor mindennel azonosul, amivel találkozik, mint a gyerek és nem rendelkezik elég éntudattal. A tudattalan elárasztotta túl nagy mértékben a tudatos részt. Nincs éntudat, amely a kinti két világot (jót és rosszat) egységesíteni tudná benne. A megfigyelő már csak tapasztal. Ezáltal szorongásban él. Fél, hogy széthullik, így nagyon érzékeny… Saját hallucinációval teli világába húzódik vissza, ha kint nem éri inger.

A misztikus nemcsak elfogadja a folytonos változást, hanem megtanult azzal élni. Ez a változó énség folyamata. Hozzászokott szokásai elengedéséhez, megbánás és félelem nélkül. Kifejlesztette a nem kötődés állapotát. A pszichotikus ezzel szemben elutasítja a változást, árnyoldalait nem hajlandó elfogadni. A pszichotikus önmagát tekinti múlandónak és nem rendelkezik középponttal, ahonnan mindent megfigyelhetne. Elég nehéz szavakkal beszélni erről, ugyanis az egyetemes tudatosság nem illik bele az alany-tárgy keretrendszerbe, de minden nyelv feltételez egy ilyen keretrendszert.

Jelentkezzen az online vagy személyes (Bp. 3. ker. mellett) konzultációra

Személyre szabott megoldás már első alkalommal: kérem a konzultációt

Keresztes Attila

Keresztes Attila, a cikkek írója

 

AJÁNLOTT CIKKEK

A KERESENDŐ SZÖVEGET ITT KELL BEGÉPELNI ÉS UTÁNA ENTER-T NYOMNI

Privacy Policy Settings

google-analytics
természetfeletticsakra