Gyermekpszichoterápia XIII. – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichológia, gyermekpszichológiai könyv

 In Coaching, pszichológia, keleti filozófia és egyéb (cikkek), gyermekpszichoterápia

12. rész

FIGYELEM! Tankönyvszagú elméletek. Ezeket a cikkeimet azoknak javaslom, akik komolyabban pszichológiát tanulnak (rendelkeznek már valamilyen alappal) és szeretnének még jobban elmélyedni ebben a tudományban a klasszikus megközelítéseket illetően. De az út végtelen hosszú (főleg az abszolút igazság tekintetében) és a kedves olvasó talál olvasmányosabb, játékokban gazdag egyéb cikkeket is ezen az oldalon.

Ezek a cikkek sajátságos életszemléletemről szólnak, kérem ne tekintse őket szakpszichológiai írásoknak.

.
A kompenzálás céljai és korlátjai – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichológia, gyermekpszichológiai könyv (folytatás)

A szélsőséges heterogenitás adatainak ismeretében azt mondhatjuk, hogy a rövid, kampányszerű, néhány hetes, hónapos kompenzációs programokkal számottevő eredmény nem remélhető. Egy évnél rövidebb idő alatt és tervszerű, naponta végzett szisztematikus, intenzív munka nélkül hozzá kell fogni az iskola előkészítő kompenzáláshoz. Természetesen jobb lenne a már középső csoportoknál elkezdeni –  gyermek pszichoterápia, gyermekpszichoterápia, gyermekpszichológia, gyermekpszichológiai könyv.

 

Kutatásainkat eleve azzal a távlati reménnyel végeztük, a PREFER vizsgálati rendszert úgy terveztük és dolgoztuk ki, hogy a 4 évesekre is alkalmazható legyen. Az 5 évesek körében kellene meghonosítani az iskola előkészítő kompenzálást, és a tapasztalatok birtokában kellene-lehetne majd később eggyel lejjebb lépni életkorban. Az iskola előkészítő kompenzálás jelenlegi célja tehát az, hogy az 5 évesek közül azokat, akiknek az elmaradása olyan mértékű, hogy az veszélyeztethetné az 1. évfolyamok sikeres elvégzését, felzárkóztassa, felkészítse a sikeres iskolakezdésre.

 

.
Ez a cél azonban még mindig nem kellően körülhatárolt, realista. Ugyanis a fogyatékos gyanúsak, szélsőségesen retardáltak kompenzálását is lehetségesnek kellene hinnünk az eddigi gondolatmenet értelmében. Vagyis figyelembe kell venni azt a kérdést is: milyen mértékű elmaradás hozható be egyáltalán egy éves intenzív munkával. A nemzetközi tapasztalatok, a korrekciós osztályok hazai eredményei és a saját kísérleteink is azt mutatják, hogy egy évnyinél számottevőbb nagyobb elmaradás egy tanévnyi idő alatt a ma lehetséges eszközökkel és módszerekkel nem hozható be.

.
E súlyos kijelentés értelmezéséhez figyelembe kell venni a következőket. Adott 73 hónapos vagy 84 hónapos gyermek saját életkorához viszonyított egy éves elmaradása azonos mértékű elmaradást jelent mindaddig, amíg ezek a gyerekek be nem lépnek az iskolába. Itt azonban ez a két gyermek ugyanabba az osztályba jár, ahol már értelmetlen saját naptári életkorukhoz viszonyítani az elmaradásukat. A 73 hónapos gyermek már naptári életkoránál fogva is egy évvel fiatalabb, fejletlenebb, mint az átlagos fejlettségű 84 hónapos elsőbe lépő. Mivel azonban a saját 73 hónapos életkorához képest is el van maradva egy évvel, ez már kétéves elmaradás a 84 hónapos gyermekekhez képest. Ha tehát 90-84 hónapos gyermekek saját életkorukhoz képest egy évnyivel el vannak maradva, ők a jelenlegi beiskolázási rendszerben még nem veszélyeztetettek a sikeres iskolakezdés szempontjából.

 

.

Ezzel szemben a legfiatalabbak már féléves, különösen pedig egy éves elmaradással reménytelen helyzetbe kerülnek, mert ez náluk életkoruk miatt másfél-két évre növekszik.
Annak érdekében, hogy az előbbi helyzetből fakadó buktatót elkerüljük, olyan viszonyítási alapra van szükség, amely figyelembe veszi a jelenlegi beiskolázási rendszer fenti következményeit. Viszonyítási alapul az 5 és 6 évesek két korosztályának átlagos fejlettségi szintjét vettük, ami a beiskolázás határán álló (a 72-73 hónaposak) átlagos fejlettségét mutatja. Ez a beiskolázási szint (egyébként a használt skálán ez a szint 50 standard pontnak felel meg, és 10 pontnyi különbség egy évnyi fejlettségbeli különbséget fejez ki). Ha ehhez viszonyítjuk az iskolába lépés előtt álló gyermekek fejlettségét, akkor az 50 pontos beiskolázási szint eltekint az életkortól. Ha az adott 85 hónapos gyermek ért el 50 pontot, akkor ő, saját életkorához képest, egy évvel el van maradva, de a beiskolázási szintet megüti. Ha viszont egy 73 hónapos gyermek ér el 50 pontot, akkor ő pontosan megfelel a saját életkorának.

.
A korábbi kijelentés tehát így pontosítandó: a beiskolázási szinthez viszonyított egy évnyinél nagyobb elmaradás nem hozható be a ma lehetséges eljárásokkal. Ez az egy éves elmaradás a saját életkorhoz viszonyítottan a 365. naptól a 731. napig tart. Egy korosztályon belüli egy éves „elmaradás”, a különbség ugyanis eleve adott az életkor által, amit értelmetlen kompenzálni, amikor a különbségek sok évet tesznek ki.

Transzformáljuk az egész gondolatmenetet az 5 évesekre, az egyéves iskola előkészítő kompenzálás kezdő időpontjára, és ismerkedjünk meg néhány mérési eredménnyel.
Az 5 éves gyerekeknek mintegy az egyharmada sorolható saját korosztályba fejlettsége szerint is. A 6 évesek korosztályába illik 25 százaléknyi gyermek, a 4 évesekébe is 25 százaléknyi. Tovább 8-9 százalék a 3 évesek korosztályába, a fennmaradó 8-9 százalék pedig a 8 évesek korosztályába tartozik intellektuális fejlettségét és/vagy magatartását (neveltségét) tekintve.

 

.
Ha a beiskolázási szinthez viszonyítjuk az 5 éves gyermekeket, a számítások alapján a következő eredményeket kapjuk.
Az 5 éves gyermekek között a nagycsoportos óvodai évfolyamra történő belépés előtt 20-25 százaléknyian vannak legalább egy, de legfeljebb két évvel elmaradva. Ebből az elmaradásból átlagos fejlődést feltételezve egy évnyi kompenzálás nélkül is felszámolódik az iskolába lépésig. A fennmaradó egy évet kell és lehet a kompenzálás eszközeivel behozni.
.
Az 5 évesek mintegy 10-12 százaléka van több, mint két évvel elmaradva a beiskolázási szinthez viszonyítva. Valahol itt húzódik az a határ, aminél nagyobb elmaradást már nem lehet egy esztendő alatt behozni. Ezek között a gyermekek között van a 2-3 százaléknyi fogyatékos tiszta esete, akik erről a csoportról már 5 éves korában is leválaszthatók. A fogyatékos gyanúsak és a szélsőségesen retardáltak tehát mintegy 8-9 százalékot tesznek ki.
E két csoport az egész korosztálynak mintegy a szűk harmadát adja. Ennyi gyermekre kívánatos kiterjeszteni speciális gondoskodásunkat, ennyi gyermeket kívánatos iskola előkészítő kompenzálásban részesíteni. Minthogy azonban a „kompenzálási határon” levők vannak legtöbben, a kritérium kevés csökkentésével a kompenzálásba bevonandók köre az egész korosztálynak mintegy a negyedében-ötödében állapítható meg. Így egy-egy óvodai csoportból 3-7 gyermek esik ebbe a kategóriába.

 

.
Ezeknek az adatoknak az értelmében ezen a gyermekek között az egyéves kompenzálási munka általában 0-3 gyermek esetében nem fog sikerrel járni. Ezzel eleve számolnunk kell, ha nem akarjuk magunkat illúziókban ringatni. Az ilyen gyermekekre kell alkalmazni a temporizációt, különösen, ha korosztályuk fiatalabb tagjai közül valók, és vissza kell őket tartani az óvodában még egyéves iskola előkészítő kompenzálásra.
Az előbbi adatok számítási eredmények, országos átlagok. A konkrét körzetre, óvodára mereven nem alkalmazhatók. Kizárólag az arányok szemléltetéseként kezelendők.

14. rész

 

 

Attila Cross

Keresztes Attila, a cikkek írója


A cikkeimben integrálom a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával. Orvosi szaklapokban publikálok és 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keletei-nyugati medicina). 2005 óta dolgozom emberekkel és 350+ a nyilvános ajánlások (sikertörténetek száma) a honlapon.

 

20 év munka, több, mint 800 cikk (köztük van több 30 oldalas írás is), mely letesztelt, gyakorlati megoldásokon alapszik. Segítesz egy nemes ügyben, hogy minél több embernek segíthessünk megtartva az objektivitást?

Cikk kategória (angol, magyar)

AJÁNLOTT CIKKEK
gyermekpszichológiagyermekpszichológia