Folyamatosan keresünk valamit és várjuk, hogy valami megváltoztassa az életünket – életszerepek, nincs szükség boldogságra

 In advaita, Coaching, pszichológia, keleti filozófia és egyéb (cikkek)

Angol változat: We are constantly seeking something and we are waiting for somebody or something which can change our lives, because we are unhappy – roles in life, don’t need happy

Tévhitek az élet szerepeiről

Emlékszem kamaszként a családom azt mondta, hogy tovább kell tanulnod, ha azt akarod, hogy legyen belőled valaki. Diplomára van szükséged és nyelvvizsgákra, hogy sok pénzt kereshess, amiből fent tudod tartani önmagadat és a családodat. Ennek ellenére most, mivel mindenki így gondolkodott :), kevés pl. szakmunkás szakember maradt, akiket manapság jól meg is fizetnek. Mikor a fősulira mentem és a csoporttársam is ezt a nézetet hangoztatta – hogy mindenkinek minimum egy diplomára szert kell tennie -, megkérdeztem tőle, hogy ha mindenkinek diplomája lesz, ki fogja a vonatot vagy a taxit vezetni, mely segítségével el tudtunk jönni a főiskolára? Hiszen ahhoz nem volt szükség diplomára…- életszerepek, nincs szükség boldogságra

Szóval csak azt szeretném mondani, hogy gimis koromig, csak társadalmi mintákat követtem. Kipróbáltam milyen normális gyereknek lenni, de nem sikerült.:) De azonosultam a rocker, entellektüel és disco-s szerepekkel is. Pár év alatt megéltem mindegyiket. Voltak párkapcsolataim, mellette tanultam és dolgoztam stb. De már nem tudták az osztálytársaim, hogy lázadásból másnap melyik szereppel azonosulok: diszkós leszek, vagy rocker.:)
És mikor a szép, zöld övezetben tartandó gimis bulin valaki azt kérdezte tőlem a kertben, hogy én most diszkós vagyok-e? Ez a kérdés azért merült fel, mert egy divatos napszemüveg volt rajtam, amit a diszkósok hordtak – mely elég távol ált tegnapi szerepemtől -, ekképpen válaszoltam erre: levettem a szemüveget és azt mondtam „most nem vagyok diszkós”, aztán felvettem újra és azt mondtam „most diszkós vagyok” és ezt párszor megismételtem egy perc alatt.

És szép fokozatosan ráláttam az egész életemre és észrevettem, hogy nem vagyok robot. Bármerre mehetek, nem kell az embereket követnem, de természetesen követhetem is őket. Sokan észre sem veszik, hogy választhatnak. Kerestem a vallásokban, pszichológiában az élet értelmét. Aztán elkezdtem meditálni és megfigyelni önmagamat: érzéseimet, hangulataimat és gondolataimat, melyekkel folyton azonosultam. Sok spirituális körben is megfordultam és az egészséges életmód szószolói is megtaláltak. Nagy részüket – tisztelet a kivételnek -, inkább anyagi megfontolásból létrejött szerveződésnek tartottam, mely új piacot hozott létre számukra. Vagy papagájként ismételt szavakat véltem felfedezni, mely nélkülözött minden alapot. Hiányzott belőle az intelligencia, inkább szerepjáték volt csupán, mint mikor én is szerepeket játszottam rockerként, diszkósként stb.

 

Sok út van, de az igazság egy és nagyon egyszerű, nem kell évekig keresnünk, újabb szerepeket játszva – nincs szükség boldogságra

Megismerkedtem a jógával, parapszichológiával és egyéb alternatív megoldásokkal. De végül úgy láttam, hogy számomra legalább is, ez is csak egy szerep, hogy valamit keresünk és egyre okosabbnak képzeljük magunkat. Ilyenkor nem ismertségre, pénzre, elismerésre, nagy családra pályázunk, hanem a tudásra. De az ego ugyanúgy működik bennünk, csak más színű ruhát vett fel. Nincs alapvető különbség. Vajon, ha éhesek vagyunk akkor is az ételről évekig álmodozunk és beszélünk, ha jól akarunk lakni és elemezzük az étlapot évekig? Vagy bemegyünk egy étterembe, esetleg csinálunk egy szendvicset és megesszük? Az elme imádja az elterelő hadműveleteket, mert így fenntartja létezését, hamis énképét. Majd jön egy csinos lány, aki megváltja életemet, egy szuper munka, egy gyönyörű nagy ház, sok kedves gyerek, elismerés és így tovább. Ezek a reklámban vannak így, de tudjuk, hogy nem maga a valóság, de szeretünk fantáziálni. Még fizetünk is érte.

Az igazság a vallások, filozófia, spiritualitás és transzcendens pszichológia szerint

És akkor egyszer csak a mélyére látunk és meglátjuk azt, ami a világ legegyszerűbb dolga és mely minden vallás és filozófia és spiritualitás, transzcendens pszichológia végső üzenete: mi nem azok vagyunk, ami velünk megtörténik, hanem azok vagyunk, akik mindezt meglátják, akik érinthetetlenek. Maga a tér, amiben ez a komédia megtörténik. És az élet kegyesen addig küld szenvedést, amíg az elménk ezt meg nem érti, hogy az élet él minket és nem mi éljük az életet. Nem mi irányítunk, inkább ellenállunk. Hiszen folyton mást akarunk, mint ami van azonosulva az elmével és emiatt élet-halál harcnak élünk meg mindent. Ahelyett, hogy megállnánk és hagynánk az életet kibontakozni magától. Emlékezzünk, egy tapasztalat, mint pl. a boldogság nem maga az igazság, csak egy érzés, ami jön s megy tovább. Nincs szükségünk boldogságra, egy felismerésre van szükségünk, ami állandó, és nemcsak egy érzés.

 

Attila Cross

Keresztes Attila, a cikkek írója


A cikkeimben integrálom a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával. Orvosi szaklapokban publikálok és 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keletei-nyugati medicina). 2005 óta dolgozom emberekkel és 350+ a nyilvános ajánlások (sikertörténetek száma) a honlapon.

 

Te MEGTALÁLTAD MÁR, AMIT AZ ÉLETBEN KERESEL?

Cikk kategória (angol, magyar)

AJÁNLOTT CIKKEK
Gandhilelki problémák oldása