Kik vagyunk valójában? – interjú Keresztes Attilával

 In elme és a nyugati, keleti pszichológia

Megjelent: Rezidencia lakberendezés és életmód magazin

A keleti és nyugati orvoslás egyesítése

Interjúalanyom, Keresztes Attila buddhista gyakorló. Pszichológiai-, akupresszőr-természetgyógyász, gyógymasszőr, sportmasszőr végzettséggel rendelkezik és 2005 óta foglalkozik emberekkel.

Egy barátom ajánlotta őt, aki járt már nála, nem mesélt róla sokat, csak annyit, hogy érdemes beszélgetni vele. Fiatal kora óta ez a terület érdekli, folyamatosan tanul. Segít, ha kérik, egyedi módon.

Otthonuk egy különleges – belül háromszintes – kis lakás, ahol a harmónia, a gyakorlatiasság érzése elsőre is megmutatkozik. Miután körbevezetett benne, párja, akivel tizenhárom éve egész nap együtt vannak és haladnak az úton finom kávéval és süteménnyel kínált. Szokás szerint először a lakásról kezdtünk beszélgetni.

– 10 évvel ezelőtt költöztünk ide Budakalászra. Szerettünk volna Budapesthez viszonylag közel lenni zöldövezetben, mert nagyon szeretjük a természetet, és itt jó a közlekedés is. Körülöttünk hegyek, folyó, tavak vannak. Gyakran járunk futni, biciklizni, kajakozni, úszni, görkorizni vagy csak sétálni egyet.

A mellettünk lévő épület a Lenfonó gyáré volt, itt magyar farmereket gyártottak annak idején, ebben a kubai hölgyek segédkeztek. Lakásunk háromszintes és kicsit zegzugos. Nekünk elsőre a panoráma volt szimpatikus, ami nekünk nagyon fontos.

Megunhatatlan a természetnek a sok ezer arca. Még forrásvizet is találtunk itt a közelben. Szeretjük az egyszerűséget, zen letisztultságot, fát, köveket a lakásban is, a régi ajtót is ilyen megújult különleges flóderező technikával fahatásúvá festettük át ahelyett, hogy kidobtuk volna.

Törekszünk az „anti-fogyasztó” társadalmi értékeket megtartva, amit lehet megújítani és a természetet óvni, együtt élni vele, a részeként tekinteni magunkra. A középső szinten található a masszázs ágy. A felső szinten egy jóga illetve, meditációs szoba van.

 

Mesélj a pályádról, mikor és hogyan kezdődött?

Nem különítem el a pályámat az élettől. Már az általános iskola vége felé gondolatok jelentek meg bennem, olyan aforizmák, amit úgy éreztem, hogy le kell írnom.

Beküldtem néhány szerkesztőségbe és meg is jelent 1997-ben egy újságban és akkor készült az első TV interjúm is, melyre szintén jómagam jelentkeztem. Mindig magam intéztem a dolgaimat, különösebb támogatás nélkül és mivel szüleim hamar elváltak édesanyám hamar felkeresett bánatával, tanácstalanságával, azóta támogatom őt lelkileg.

Emlékszem arra is, hogy már 4-5 éves koromban, az óvodában felmerült bennem, hogy más hangulatot érzek egyedül és mást különféle emberek társaságában.

Érthetetlen volt számomra, hogy az emberek egész életüket átalusszák és átdolgozzák, hogy ideiglenesen funkcionáló testüket fenntarthassák. Megkérdeztem a szüleimet is akkoriban, hogy Isten létezik-e és hogyan találkozhatok vele? Pár másodperc alatt megláttam, hogy más tanítókat kell keresnem.

Édesapám halálát előre megálmodtam és előző este felmerült bennem, hogy „nincs apám”, másnap váratlanul meghalt. Nem volt időm, sem kedvem magamat sajnálni, vártak aznap a szenvedő emberek. Általános iskola első osztályában fogalmazódott meg bennem, hogy szép az elmélet, de mikor jön a gyakorlat?

Gimnáziumban úgy érzetem túl sok időt töltök el, írtam egy levelet édesanyám nevében az igazgató úrnak, édesanyám meg aláírta. Magántanuló lettem.

Végre kezdtem választ kapni a lényeges kérdésekre: miért születtünk, hova megyünk, hogyan kezeljük érzelmeinket, gondolatainkat, testünket, betegségeinket, érzelmi válságainkat stb. Rengeteget sétáltam a természetben ezeken tűnődve…

Kerestem önmagamat, érdekeltek a könyvek, könyv árverésekre jártam, pipáztam, rocker is voltam, sok mindent megéltem, harcművészettel, küzdősportokkal foglalkoztam és már általános iskola mellett dolgoztam, ha volt egy kis időm. Egy osztálytársam azt mondta diszkós vagyok, mert egy, ezt a stílust képviselő napszemüveg volt éppen rajtam. Levettem, majd megkérdeztem, és most?

Most ki vagyok én? Láttam, hogy ezek csak szerepek, melyek hamar kifújtak gimiben… Mintha számtalan életet éltem volna meg pár év alatt. És közben derengett, hogy korábban (nem ebben a 10-20 évben) valamit csináltam, ami nem gondolkodás. Sokkal mélyebb annál.

Ez volt a meditáció maga. Hatására először olyan élményeim voltak, mintha nyaralnék, a hőháztartásom is átalakult és télen is rövid ujjú pólóban jártam. Minden ember máshogy fogadta ezt. Volt, aki pulóvert ajánlott fel, strammnak nevezett és volt olyan is, aki kis híján nekem esett.

Rájöttem, a vélemény és az igazság két külön dolog, amit az emberek gyakran összegyúrnak egymással, akkor is, amikor híreket néznek. A természetgyógyászat is ismerős volt számomra, amint meghallottam a tisztítókúrák, beöntések előnyeit, már el is kezdtem alkalmazni őket.

A családom teljesen racionális emberekből áll, nem foglalkoznak ilyen dolgokkal, nem tetszett nekik az sem, hogy én vegetáriánus lettem, sőt azért is rendszeres kritika járt, hogy nem hordok kabátot soha.

Szerettem volna egy időben színész lenni, de ebben is az önismerkedés lehetősége nyűgözött le igazán. Megtiszteltetés volt Latinovits tanítványának, Balkay Gézának a színházában főszerepet eljátszani, rádióban, filmsorozatban feltűnni, szinkronizálni.

De vajon a színész által alakított szerep-lő – mely hasonlít a mindennapi életünkre -, rá tud valaha ébredni arra, hogy ő nem is létezik vagy erre valami más lát rá? Szinkronszínész iskola és felsőoktatási tanulmányaim párhuzamosan zajlottak a munka mellett.

Diplomám megszerzése után pszichológiát tanultam. Ezután akupresszőr-természetgyógyász valamint sport- és gyógymasszőr szakvizsgákat tettem. Elsőként végeztem és sok helyre tanítani is visszahívtak.

 

 

Milyen lépéseken keresztül lettél az, aki ma vagy?

– Inkább tánc, mint lépések sokasága… Hiszem, hogy a tudat örök és semleges, nem lesz semmilyen, az csak a látszólagos forma…

A keleti és a nyugati medicina integrálása mindig foglalkoztatott, mert egy igazság, valóság létezik és különben is a Föld gömbölyű.

A „vagy-vagy”, helyett az „is-is” megközelítést követve, élni és élni hagyni… A disszertációmban erről írtam, az egyesítő pszichológia címmel.

Többek között Mérő László professzor és Dr. Bilkei Pál is pozitívan értékelte a dolgozatomat. Dr. Szántai Károly főorvos pedig az anatómia és élettan könyv átnézésével bízott meg. Óriási megtiszteltetés mindez. Tanítottam évekig nyugati és keleti pszichológiát, önismeretet egy felnőttképzési cégnél, de több helyre hívtak előadni, többek között az Integrál Akadémiára, főiskolákra, spirituális központokba.

Arra jutottam, hogy ezek az ősi technikák – amik több ezer évesek, – nagyon egyszerűen és óriási hatékonysággal működnek, de más is kell hozzájuk… Sokan visszajelezték, hogy az egyéni oktatásnak hála sokkal gyorsabban, többnyire egy-két hónapon belül megtalálták a megoldást, mint amikor orvosokhoz, pszichológusokhoz mentek.

Nem azért, mert ez jobb, vagy rosszabb, hanem mert mindenki önmagát gyógyítja meg, de ehhez motiválni kell az embereket és nem futószalagon, unottan fogadni őket. Hogy tudna az segíteni, aki önmagán sem tudott és előbb hal meg, mint a páciense?

Mikor valaki felkeres, megtisztel bizalmával, egymástól tanulunk. Több száz pozitív ajánlást kaptam írásban munkámról a honlapomra tőlük. Fontos, hogy személyre szabott legyen a megoldás, mert nem mindegy, hogy a ruhát szabjuk az emberre vagy fordítva…

És egyedül, helyes iránymutatás (mentor), közösség (szangha) és tanítás (dharma) nélkül könnyű elcsúszni az egyre bővelkedő spirituális és pszichológiai „halpiacon”, mert a könyv nem beszél vissza és a spirituális ego a legveszélyesebb.

Valójában nem az egót kell megerősíteni (spirituális, ezoterikus szerepet felvéve), hanem lebontani, mely nagy veszélyt tartogathat, főleg, ha egyedül vagyunk és nincs mellettünk támogató közeg.

 

 

Mindezt a sok tanulást a polgári foglalkozásod mellett végezted?

– Igen, mindig azt tanítom, amit megélek, az életem a foglalkozásom. És tanítva tanulok. Egy a lényeg: hogyan lehet az emberek lelki és fizikai szenvedését csökkenteni?

Egy tudat van és sok milliárd forma. Orvosoknak, gyógyszerészeknek, pszichológusoknak szóló szaklapokban is szoktam írni tapasztalataimról felkérésre.

A közvetlen oktatás híve vagyok: spontán kérdésre adott válasz segítségével. Ahogy mindig is tanultunk, erről árulkodik a káté a keresztény közegből, és a Sárga Császár belső könyvei a hagyományos kínai orvoslásban.

Közben voltam buddhista és egyéb elvonulásokon ashramokban Hollandiában, Amerikában, itthon, ahol általában napi nyolc órát meditáltunk és végeztük a szertartásokat.

Az ember azt hiszi, kap egy módszert, mantrát, vagy a guru a szemébe néz és csoda történik, de ez nem igaz.

Ahogyan az orvos sem tud csodát tenni egy óra alatt, ha utána napi 23 órában mindent megteszünk, hogy tönkre menjen a testünk. Ez munka, és közben találkozunk féllábú óriásokkal is… A világ színes…

És szép lassan feloldódik az én-tudat, nem személyiségfejlesztéssel próbálja meg például az önbizalom hiányos ember különféle módszerek révén megoldani a helyzetét, átfestve börtöne falának színét. Utána a személyiséget ugyanúgy használjuk, de többé nem abban keressük önmagunkat.

Ha megláttuk, hogy a télapó nem létezik, az igazság felszabadít minket. Örökre… De a gyakorlás fontos, az intellektuális tudás kevés.

 

 

Te hogy látod, mi a fő különbség a két medicinában?

– Jobban szeretek az azonosságokra figyelni. A keleti medicinában például az ájurvédában nagyon szépen le van írva, hogy a betegségek gondolati szinten jelennek meg először és személyre szabott az étkezés és életmód.

A megelőzés a hangsúlyos a keleti medicinában, ahogy a kínai is mondja: szomjasan kutat ásni? Elképesztő, hogy hamarabb tisztítjuk meg és újítjuk fel a kocsinkat, lakásunkat, mint a saját testünket, pedig Jézus is precízen meghatározta a legfontosabb dolgokat ezzel kapcsolatosan, lásd Kozmikus Evangélium.

A buddhizmusban a meditációban a finom változásokat azonnal észreveszik és nem elnyomják TV nézéssel és egyéb dologgal, hanem feloldják, így nem feltétlen manifesztálódik a testben.

Persze az ok-okozati összefüggésről, karmáról sem szabad megfeledkeznünk, például sok mester küszködött betegségekkel. A test csak egy jármű, de azért figyelnünk kell rá. A nyugati medicina megvárja, amíg ez ténylegesen szervgyógyászati diagnózist hoz létre tünetként.

A nyugati medicinában rengeteg hasznos eszköz van diagnosztizálásra és gyorsan lehet infóhoz jutni, vizsgálatokat lefolytatni. A baleseti ellátás is nagyon hatékony. Fontos, hogy ne vesszünk el a részletekben.

Ha objektíven látjuk a valóságot, mert például lelki életet élünk és rendszeresen meditálunk, akkor tisztán látjuk a tudatot, ami nem jön és megy sehova, ami állandó… Nem visznek el immár az érzelmek, gondolatok, hangulatok, testi észlelések és érzetek…

Minden a végtelen térben merül fel és folyton változik. Ennek köszönhetően nem azonosulunk a változó tárgyakkal, testtel és átmeneti dolgokkal.

Sokan nem is tudják, hogy a gyógymasszázsokat a keleti és nyugati kórházakban mindenhol használják és tüdőgyulladás, angina pectoris, gyomorfekély alkalmával is elrendelheti az orvos.

Ezen kívül, ha a csigolyánál, mondjuk az idegkilépési pontnál nyomás alá kerül egy ideg, akkor az adott szerv nem tud megfelelően kommunikálni az aggyal és kialakulhatnak krónikus elváltozások, melyen akár a gyógymasszázs is segíthet.

A keleti masszázs pedig az energiarendszert rendezi és ez alapján hat a szervekre. A kettő együtt átütő erejű. Pulzusdiagnózissal pedig akár két hónap után meg lehet állapítani, ha áldott állapotba kerül egy hölgy és a magzat neme is meghatározható, illetve a különféle szervek energetikai állapota, elménk működése is felmérhető.

 

 

Hogyan kezded pontosan ennek a feltérképezését, ha valaki eljön hozzád segítségért?

– Több ponton keresek visszaigazolást és így elég jól kizárható a tévedés lehetősége. Felmerülnek megérzések is. 2012 óta önkéntesként vezetek önismereti, meditációs klubot hetente a művelődési házban, ahova párom is mindig elkísér.

Állítólag a fel nem tett kérdésekre is választ adok. Visszatérve, nem szeretek senkit sem ölben vinni, inkább járni tanulunk meg közösen. Nem tisztem függőséget kialakítani bárkiben is, nem a pénz, az emberi öröm motivál.

 

 

Volt-e olyan különleges tapasztalatod, ami nagy változással járt?

– Inkább a változás járt különleges tapasztalattal.:) Minden tapasztalat különleges lehet… Voltak élmények, hajmeresztő tisztítókúrák, kis híján elmentem, de ki tapasztalja meg azokat? A tapasztaló a lényeg, nem a tapasztalat és az érzékszervi örömök hajszolása.

Mi másnak van értelme, mint megtalálni, mi valós és mi nem az és utána segíteni a többieknek is? Kik vagyunk valójában? Erre nem lehet szavakkal válaszolni…

Felszabadító és nagy felelősség is nem azonosulni fiktív énünkkel, ami csak a múltban megélt érzelmi, gondolati, tapasztalati csomag összessége.

Hihetetlen, hogy azt hisszük ez a valódi énünk. Érdemes félig nyitott szemmel meditálni, hogy ne a különleges élmények hajszolása legyen a cél, ami úgyis elmúlik idővel. Mi az, ami állandó, ami mindig itt van?

 

 

Írtál egy könyvet is, miről szól?

– Rólad, mindannyiunkról… Nem akartam okoskodó könyvet írni. Már hozzávetőlegesen nyolcszáz cikkem van a weblapomon és 2006 óta vagyok önkéntes szakértője az egyik legnagyobb női magazinnak.

Írtam cikkeket, illetve adtam interjút több mint ötven féle sajtó orgánumnak, számtalan tv és rádió csatornának a témában. Azokat a sztorikat gyűjtöttem össze, amik bennem születtek meg, illetve többnyire meg is történtek velem.

A könyv címe: „Megszólal a benned élő Buddha”- humorral átszőtt rövid szösszenetek. Buddha mindannyiunkban benne van… Meghökkentő párbeszédek és technikák vannak a könyvben.

Azzal játszottam, hogy egy vicc paradoxonából, bölcsességéből hogyan lesz aforizma vagy rövid novella, miközben csavargatjuk. Mert Karinthy megmondta, a humor a teljes igazság, amiben nem ismerünk tréfát.

Azt lehet mondani, hogy az emberek azonosulnak a gondolataikkal, érzéseikkel, hangulataikkal és azt hiszik ez minden, ezek vagyunk. Mintha lenne egy hatalmas házunk, de mi egy kis szobában élnénk le az életünket, nem tudva erről.

Az önismeret, meditáció átalakítja életünket… Sajnos a tudomány is megáll sokszor a racionalitás szintjén, és ami szomorú, hogy ezt észre sem veszi, miközben mindenhatónak kiálltja ki önmagát.

Ha azonban fáradhatatlanul gyakorlunk, akkor hihetetlen dolgok történnek, általában nem úgy, ahogy elképzeljük, de egy biztos, az ebbe fektetett energiát sosem fogjuk megbánni. www.keresztesattila.hu

Köszönjük ezt az érdekes beszélgetést!

Benkő Erzsébet

Jelentkezzen az online vagy személyes egyéni, öngyógyító, oktató konzultációra

Személyre szabott megoldás (keleti pszichológia és gyógyászat) már első alkalommal: érdekel a program

Keresztes Attila

Keresztes Attila, a cikkek írója

 

További cikkek

A KERESENDŐ SZÖVEGET ITT KELL BEGÉPELNI ÉS UTÁNA ENTER-T NYOMNI

Privacy Policy Settings

google-analytics