A mahajána buddhizmus és szútrák lényege, mely 6 fő pontból áll – Laár András buddhista pap

 In buddhizmus és pszichológia, Coaching, pszichológia, keleti filozófia és egyéb (cikkek)

Forrás: Seung Sahn, a zen iránytűje

A buddhizmus lényege – Laár András buddhista pap

Nagy élmény Laár Andrással találkozni, aki önmagát adva, teljes lényével tanít kiváló humorát is bevetve. A lámák is igaz életükkel tanítanak, motiválnak minket… Elkeveredtem egyszer egy rendezvényre, ahol egy barátom dolgozott és egyik előadás sem vonzott, csak Laár Andrásé, aki a lehető leg lényegre törőbben foglalta össze a buddhizmus lényegét: minden a tudatban van. Mert, ami nincs benne, azzal, hogy rá gondolunk már benne is van…:) És minden csak forma, aminek mi adunk értelmet és hitet. Ahogyan egy asztal fából van pl., de ha szét szedjük akkor többé nem asztal, pedig a lényege (alapanyaga) semmit sem változott. De miért hiszünk ennyire a formákban, a szavakban a mögötte lévő tér helyett?

Mikor elkezdjük önmagunkat keresni, mely valódi küldetésünk – miközben ügyes bajos dolgainkkal vagyunk elfoglalva megfeledkezve önmagunkról, akivel mindez megtörténik -, akkor sokat meríthetünk és tanulhatunk olyan gyakorlatias vallásokból, melyek kikristályosodott módon mutatnak rá az igazságra és konkrét eszközt is felsorakoztatnak számunkra – mahajána buddhizmus, mahajána szútrák, buddhizmus lényege, Laár András buddhista pap

A hinajána és mahajána buddhizmusról itt írtam:

A kereszténység és a buddhizmus találkozása (Ázsiában) és ágazatai, ágazatok: hinajána és mahajána buddhizmus

 

1. Bepillantás a dharmák létébe és nemlétébe – mahajána buddhizmus és szútrák alapján

Minden dharma (törvény, igazság, szabály, tan) nem létező, minden szubsztancia üres. A „mi” és az egyetemes szubsztancia üres. De mi ragaszkodunk hozzá, ez okozza a szenvedésünket. Ez azt jelenti, hogy a dolgokról való gondolkodásunk és folytonos elemzési kényszerünk teszi tönkre életünket, borítékolva szenvedésünket. Ahelyett, hogy a túlzott intellektuális hozzáállás helyett – lásd elhárító mechanizmus – inkább megélnénk a dolgokat úgy, ahogy vannak a maguk teljességében. Hiszen más valamiről gondolkodni, mint megélni mindazt. Más elméletben úszni a tengerben és teljesen más – néha az ellenkezője -, valójában lebegni a tenger vízében. Ezért gyakorolták Kínában a ,,bepillantás a testbe, mint holttestbe” gyakorlatot. Hiszen ezzel a gyakorlással jól látták a felbukkanó látható vágyat és ragaszkodást is, ami a testtel kapcsolatosan keletkezik az elmében. És az sem véletlen, mikor az egyik zen mester folyton ezt kérdezte tanítványaitól: ,,Miért vonszolod körbe ezt a holttestet?” Hiszen a test folyton változik, végül eltűnik… És egy holttestnek nem lehetnek vágyai, igaz? Óriási és mélyreható tanítás mindez, ha nemcsak gondolkodunk rajta, hanem beengedjük a szívünkbe…

2. Annak belátása, hogy a külső, tapintható jellemvonások nincsenek és minden maga az üresség

Minden név s forma igaz természetébe nyerhetünk bepillantást, hiszen az elme hozza létre a nevet és a formát. Azaz a folytonos agyalás. Persze ilyenkor a kényszeres gondolkodásért felelős elme ellenáll és nem tud mit kezdeni ezzel az állítással, de valahol belül mégis érezzük létjogosultságát… Így az elme azt hiszi önmagáról, hogy létezik és elkezd szenvedni, mikor a nevek és formák változnak. A folyó, fa, Hold… csupán ideiglenes formák s nevek, amiket mi adtunk neki.

3. A létezés, az üresség, és a középút belátása

Ekkor már látjuk, hogy minden üres és nem osztjuk fel a dolgokat jóra s rosszra, melyet legelőször meditációban tapasztalunk meg. Így nincs magasság és mélység… Nincs születés és nincs halál… Csak a gondolkodás hozza létre a születést és halált, mert a fogalmi gondolkodás létrehozza az „én vagyok” hamis képzetét… A minden üresség észlelésével, minden teljes számunkra…

4. Bepillantás minden jelenség igazi aspektusába

Az üresség egyenlő az Abszolútummal. Így nincs ellentét, csak a gondolkodás szüli azt meg számunkra. Így minden igaz és teljességgel létezik is a jó s a rossz kategóriáján kívül.

5. Minden jelenség kölcsönös egymásba hatolásának belátása

Jön a vihar és tova tűnik, esik az eső, majd süt a nap… De mindez az ezeknek és mindennek lehetőséget adó térre nem hat egyáltalán, ami folyamatosan létezik. Ez maga a végtelen tér, mely meditációban megtapasztalható. Így, ha nem tartunk meg semmit sem az elménkben, akkor nem szenvedünk.

6. Annak belátása, hogy a jelenségek azonosak az Abszolútummal

Minden magát a teljes utat jelenti, mert minden üres és minden dolog maga az üresség… Az intellektuális megértés ebben nem segít. Ezáltal nem akadályoz semmi, mert minden cselekedet részvét a többi lény irányába… Hiszen minden lény és „én” nem vagyunk különbözőek. De, hogy lehet minden igaz, ha minden üresség? Úgy, hogy ha a tükör előtt nincs semmi, akkor üres, illetve az lesz előtte. Ha van előtte valami, akkor azt tükrözi vissza addig, amíg az a valami előtte van. Ám a rosszul funkcionáló elme úgy működik, hogy ha az a valami már nincs előtte, akkor is azon gondolkodik, hogy miért nincs már ott, vagy miért volt ott olyan sokáig stb. Így nem azt látjuk, ami van, hanem a gondolatainkban, fantáziánkban, ragaszkodásainkban veszünk el… Ha jobban kedveljük a pirosat, mint a kéket és ezzel azonosulunk, akkor oda az objektivitásunk. Megőrizzük a rokon és ellenszenvünket, ahelyett, hogy csak átélnénk, úgy ahogy van, addig, amíg van. Ahogy a szív szútra mondja: ,,nincs szerzés, ha nincs mit megszerezni…”

 

Attila Cross

Keresztes Attila, a cikkek írója


A cikkeimben integrálom a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával. Orvosi szaklapokban publikálok és 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keletei-nyugati medicina). 2005 óta dolgozom emberekkel és 350+ a nyilvános ajánlások (sikertörténetek száma) a honlapon.

 

Cikk kategória (angol, magyar)

AJÁNLOTT CIKKEK
kereszténység, buddhizmusmahajána buddhizmus