Boldog párkapcsolat vagy majd el-válik? – féltékenység betegség tünetei, legyőzése, kezelése, gyógyítása

Boldog párkapcsolat vagy majd el-válik? – féltékenység betegség tünetei, legyőzése, kezelése, gyógyítása

Szerző:
| Téma:

Házipatika

A monogámia hormonális vagy mi döntünk (lásd cikk utáni videó)?

Manapság miért rengeteg a válások száma? Eredendően vannak halálra ítélve ezek a kapcsolatok? Vannak előjelek, vagy hirtelen megváltozunk, esetleg mi unjuk meg a másikat? Egyáltalán, mi a harmonikus család alapvető kritériuma? A féltékenység betegség nagyon rossz tanácsadó, de mit tehetünk ellene, hogyan gyógyíthatjuk, kezelhetjük azt, egyáltalán mik a jelei? Ezeket érdemes tudnunk a legyőzéséhez, leküzdéséhez, mert a pszichológiai okok sokat segítenek, de érdemes addig cselekednünk, amíg van párkapcsolatunk.

 

Párkapcsolati problémák, korkülönbség párkapcsolat

Ha fejlesztjük önismeretünket, akkor megváltozhat az, akit társunknak hiszünk. Hiszen a pszichológia azt mondja, hogy sok esetben vetítjük ki véleményünket a másik illetőre. De ez megváltoztatható. A konfliktusokat pedig korkülönbség nélkül is adódnak, így ne higgyük, hogy az nyomja a legnagyobbat a latba.

 

Mese és valóság

Egy kapcsolat általában meséhez illően indul, nagy virágcsokrok, széles mosoly, kedves bókok, kacér kijelentések, meghitt összebújások, szenvedélyes szeretkezések, de mi történik ezután? Miért fordul akár az ellenkezőjébe? Hogyan alakul a mesében lévő szereplők sorsa? Egyáltalán mi az a szerelem? Az érzés, mely bennünk munkálkodik, jóllehet más váltotta ki belőlünk.

Aki objektív tud maradni és a magánytól való félelem vagy unalom miatt sodródik más karjaiba – hogy végre történjen valami -, figyelni tud az apró jelekre és a másikra, az fantasztikus kapcsolatot alakíthat ki magának. Társ- és párkapcsolatot egyben. Ekkor a szerencse helyett megdolgozik a kapcsolatért, saját kezébe veszi élete irányítását. Első lépésben érdemes egyedül élve tisztáznunk a bennünk lévő gondolatokat, érzelmeket. Miért? Mert azt viszünk bele egy kapcsolatba, ami bennünk van. Ha nincs bennünk stabilitás, félünk tudat alatt, hogy elveszítjük másik felünket és ez megmérgezheti a kapcsolatot. Így lesz az érintésből makacs kapaszkodás, ragaszkodás. Tehát önismeretre van szükségünk. Ha tudom ki vagyok, jobban ismerem a vágyaimat, félelmeimet, árnyoldalaimat, korlátjaimat. Ezáltal tudom kezelni azokat, valódi önmagam tudok lenni, még akkor is, ha rám nagy befolyást gyakorol az érzéseivel egyetemben. E nélkül könnyen elveszhetnék ebben az állapotban, elfeledve saját magamat. És, ha a hajónak nincs kapitánya, könnyen eluralkodhat a fejetlenség.

 

Apró jelek tanulsága

Ismerem önmagam, ennek folyománya, hogy az első alkalommal is hű maradhatok magamhoz és butaság lenne bele menni olyan játékba, ami hazugság lenne, hiszen szavakon kívül máshogy is lehet hazudni, tettekkel például. A legrosszabb, ami történhet, hogy különbözőek vagyunk és emiatt továbbkeresek.
Az igazság minden pillanatban megmutatkozik és minimum végtelen oldala van. Maximálisan odafigyelve társunkra, átérezzük őt, az apró jeleknek hangsúlyt tulajdonítunk, így viszonylag objektív képet kaphatunk róla. Megmutatkozik az illető jelleme. Minden egyes pillanat árulkodó jel a másikról. Ahogy gesztikulál, amekkora távolságot tart, ha közelítünk felé, ahogyan ránk pillant, amilyen módon beszél, szavai és hangsúlya használata, amennyire rugalmasan és gyorsan reagál mikor érzelmeiről kérdezzük, felszabadultsága, öltözködése, gondolkodása, felelősség vállalása stb. Ezek mind apró jelek, melyből összeáll a kép. Persze felesleges feldarabolnunk a valóságot, az is elég lehet, ha egyszerűen ráérzünk a lényegre. A saját érzésünk mellett, vegyük észre és gondolkozzunk el a másikon, mérlegelve azokat, a tudatos döntéshozás érdekében. Ha csak eszünkre hagyatkozunk, akkor ezt a tudomány pragmatikus dezemocionalizáltságnak (kizárólag racionális, észbeli impulzusokra figyelés) tartja. Az sem jó, amikor elragadnak az érzelmek szalmaláng módjára (szangvinikus temperamentum) és semminek nincs jelentősége, mert előbb utóbb kiderül, hogy elhamarkodtuk a dolgot. Kérdés, hogy hosszú vagy rövid távú játékosok vagyunk-e.

 

Se vele, se nélküle?

Ha jönnek a problémák, megoldandó feladatok, kihívások, melyből rengeteget tanulhatunk, eldönthetjük, hogy kifogásokat keresünk, vagy megértjük, megoldjuk azokat. Vagy megváltoztatjuk a helyzetet, ha ebben van konszenzus és partner benne a szívünk és eszünk választottja, vagy kilépünk belőle. Sokan azonnal szakítanak és habár azt hiszik társuk elől, valójában önmaguk elől menekülnek el. Újra előjönnek az elcsúszások, ezúttal egy újabb partnerrel. Néhányan megtapasztaltuk már azt az állapotot, amikor beleragadva egy kapcsolatba, semerre sem szeretnénk menni. Túl fájdalmas lenne, mert be kellene vallani magunknak, hogy tévedtünk, rosszul választottunk, úgy viselkedtünk, ami méltatlan hozzánk. Utáljuk ezt elismerni, így a múlt élményeibe temetkezünk, arra vágyva, hogy hátha előjön újra ez az állapot, ez az érzés. De vajon érdemes várni a boldogságra, vagy inkább nekünk kell érte megdolgoznunk, megtalálnunk?

 

 

Inkább ő, mint a magány

A megalkuvásnak ennek a formája, melyre a cím is utal, sajnos igen jellemző. Előfordul, hogy félünk a magánytól, pedig sohasem éltük még meg teljes valójában. Tehát attól félünk, ami ismeretlen számunkra. Így más a valódi félelem tárgya, valójában a félelemtől félünk és az ismeretlentől. Pedig sokszor ez egy nagyszerű alkalom, hogy megismerjük önmagunk rejtett, fájdalommal teli zugait. Szembesülünk, hogy eddig szerepeket játszottunk, ahelyett, hogy partnerként kezeltük volna szerelmünket, helyette negatív aspektusait fürkésztük. Most leomlott a páncél, a kérdés, hogy így, védtelenül merre megyünk tovább. Merünk-e a belső hangunkra hallgatni, adni önmagunkat, szőröstül bőröstül, odafigyelve kedvesünkre is és szembenézve a félelemmel, megerősítve saját belső értékeinket?

 


Bizalmi kapcsolat vagy féltékenység

A féltékenység jeleit azt hiszem felesleges hosszabban ecsetelnem. A féltékenység okai azonban már fontosabbak, hiszen ezáltal, a megértés segítségével fogjuk feloldani, „legyőzni” azt. Elvileg a féltékenységre felesleges a betegség szót húzni, de lehet, hogy párunk erről másképpen vélekedik. Ha valaki iránt a bizalom eltűnt, akkor szokott előbukkanni a féltékenység, mely utal a félelemre. Ekkor az is elképzelhető, hogy önmagunkban sem bízunk és attól félünk, hogy ha elhagynak minket, akkor már képtelenek leszünk legalább ugyanilyen boldogok lenni, ezért inkább magunkhoz akarjuk kötni a másikat, de ezzel általában az ellenkezőjét érjük el. Fordítsuk meg a helyzetet és gondoljuk végig nekünk hogyan esne, ha hasonlóképpen viseltetnének irányunkba.

 

A féltékenység kezelése, gyógyítása

Az előbbiekből következik, hogy csakis az önismeret lehet segítségünkre ebben a helyzetben. Ezzel kapcsolatosan sok hasznos információt írtam le a fenti linken. Akkor csináljuk jól, ha senkit nem nézünk le és senkit nem magasztalunk fel és persze, ha nem vagyunk féltékenyek, és az öröm és boldogság, békesség aranyozza be életünket és ezt osztjuk meg párunkkal. Egy kapcsolat ugyanis ott szokott zátonyra futni, amikor már többet vesz el, mint adna…

 

 

Nincs szükségem senkire

A pszichológia beszél egy elhárító mechanizmusról, amit izolációnak hív. Ilyenkor az a jellemző, hogy tárgyilagos hangnemben beszélünk erős, érzelmeket tartalmazó kötődéseinkről, kapcsolatunkról. Mintha jelentéktelen lenne ez az emocionális, érzelmi töltet. Ez idővel savanyúságba is burkolózhat. Kinövesztjük páncélunkat és már képtelenek vagyunk hinni abban, hogy párosan szép az élet. Egyszerűbb keserűen elítélni a másik nemet, mert csalódtunk (elvárásainkban). A meg nem értett zseni szerepét megélni, kevésbé lelkesítő. Azért fontos, hogy megfelelő párkapcsolatban éljünk, mert ez a jól működő, kellemes hangulatú, szeretettel és bizalommal teli család alapkritériuma. Hiszen egy olyan ház, amelynek nincs alapja, vajon mikor dől össze, a benne lakók életét megkeserítve? Ne hagyjuk, hogy ez a sors jusson osztályrészül, vegyük kezünkbe a gyeplőt és munkára fel, az önsajnálat fölös energiáit felhasználva csodákra vagyunk képesek.

 

 

A monogámia hormonális vagy mi döntünk?

Nem vagyok pszichológus, sem orvos, nem rendelkezem tudományos fokozatokkal, csupán sajátságos életszemléletemről beszéltem interjúim, publikációim során… Így nem tartok pszichológiai kezelést, és nem gyógyítok! Pszichés probléma esetén, illetve gyógyítás kapcsán keresse fel a szakrendelést!

Share on FacebookShare on Google+Tweet about this on TwitterShare on LinkedInEmail this to someone
 

DÍJMENTES felmérés:

1. Derék-, hát-, nyak-, végtag-, váll- és ízületi fájdalom nélkül, helyszín: Bp. III. ker. vonzáskörzete
További infó:
E-mail cím:*
Teljes név:*
Mobil (csak szám pl. 06301234567):*
2. Pánik, stressz, depresszió, szorongás, önbizalomhiány, útkeresési problémák stb. nélkül, helyszín: Bp. III. ker. vonzáskörzete vagy online
További infó:
E-mail cím:*
Teljes név:*
Mobil (csak szám pl. 06301234567):*
 

FIGYELEM! Sajnos nem tudunk Önnek segíteni, ha...
klikkeljen ide a folytatáshoz Tovább>>>
Kapcsolódó cikkek

>>

További cikkek
A cikk hozzászólása kapcsán: fontos, hogy jó neveltek legyünk, ne káromkodjunk és ne reklámozzuk magunkat.:) A hozzászóló vállalja teljes körűen a felelősséget mondandója kapcsán és nem az oldal tulajdonosa. Az adatkezelés nyilvántartási száma: NAIH-95119/2016.

HOZZÁSZÓLÁS A CIKKHEZ

Elérhetőség

A keresendő szöveget itt kell begépelni és utána enter-t nyomni

félelem, reszketéssírás