Ha nem keresni, hanem megérkezni szeretnénk – Mooji, Maharshi, Papaji, Ganga, megvilágosodás, felszabadulás 4/1

 In advaita, PSZICHOLÓGIAI ÉS TERMÉSZETGYÓGYÁSZATI CIKKEK

Az advaita Ram Tzu verséből itt van idézet, mely elég hatásosan kifejezi a lényeget. Az advaita eredetéről (lásd vedanta egyik ága) már írtam a másik blogomban. Most nézzük meg a lényegét ennek az útnélküli útnak – advaita, Mooji, Ramana Maharshi, Papaji, Ganga, felszabadulás, szabadság, megvilágosodás.

Elindul a felszabadulás, szabadság iránti keresés..

Az ember előbb utóbb kiábrándul a világból, mert a jó és a rossz folyton váltja egymást és mi a jóban szeretnénk létezni. Mindig. Egyre több csalódás ér minket… Ekkor elindul a keresés és általában meg is állunk egy szinten. Pl. vásárolunk valamit, vagy megtanulunk meditálni, ami mind örömöt ad nekünk. De mivel ez még nem a valódi szabadság, ezért újra beköszönt a szenvedés. Így idővel tovább keresgélünk. Sokszor egy betegség (sajátunk vagy másé) ráz meg minket és kezdünk el keresni, mert rádöbbenünk, hogy meg fogunk halni egyszer. Találkozunk életmód tanácsadással, elkezdünk testünkre figyelni, egészségesen élni, de sokszor ez egyfajta félelemből és nem őszinte érdeklődésből ered. Félünk a haláltól, de ha nem lenne halál, vagy nem lennének betegségek, akkor is foglalkoznánk ennyit a testünkkel? .

Sok spirituális tudást szerzünk, sokat meditálunk, de még is mindig visszaesünk?..

Gyakorlunk, meditálunk, sok elméletet, spirituális tudást tanulunk meg, de azt érezzük sokszor, hogy hiába teszünk bele sok energiát, mégis a régi beidegződések visszajönnek. Hiába tartjuk meg a pozitív tudatot, hiába kapunk betekintéseket, spirituális élményeket, előbb, vagy utóbb visszajön a régi „világunk”, a régi sémánk. Tehát a kinti világ elől menekülve a benti világba menekülünk. De ott sem találunk sok esetben tartós békét. Ez csak egy utópia lesz számunkra. És összezavarodunk, mert bármerre mentünk, semmit sem találtunk. Hiába vesz körbe nagyon sok okos tanító, aki a tartós boldogság állapotával kecsegtet… Ekkor felkiáltunk: „Már mindent megtettem, mégsem találom a megoldást. Nem tudom mit tehetnék még, de elegem van ebből!” és ekkor fogjuk meghallani ezeket a szavakat, amiket az advaiták üzennek. Ha még útra, örömre-szenvedésre van szükségünk, addig nem… Ez nem életmód, hanem találkozás az igazsággal, éppen most, éppen itt… Vége az utazásnak…

Fejezzük be azt, hogy életmódot csinálunk a keresésből ..

És ekkor találkozunk néhány bölcs emberrel, akik azt mondják, hogy hagyjunk fel a kereséssel, mert maga a keresés okozza a szenvedést. Hiszen ezáltal egy olyan elmélettel azonosulunk, hogy még nem vagyunk teljes értékűek. De ez nem igaz. Mégsem jut eszünkbe ezt soha megkérdőjelezni. Olyan, mintha egy rossz úton indulnánk el és folyton szenvednénk, amiért semmit nem találunk, de mindent megkérdőjeleznénk önmagunkkal egyetemben, kivéve az utat. Az Én = út, egy hiedelem csupán az advaiták szerint. A valódi lelkünk tökéletes. Mindenkié. A felületen természetesen lehet fejlődni lásd testünk, tulajdonságaink, de ennek semmi köze a megszabaduláshoz, szabadsághoz. Lásd egészséges táplálkozás, vegaság stb. Sok hasznos dolog van, de ennek semmi köze ahhoz.

.A szabadságról, felszabadulásról, amihez nem kell semmi.

Négy advaita bölcs „tanítását” szeretném megosztani, összefoglalva a lényeget, bár erről írni már eleve őrültség, mert leírhatatlan. De mivel azt hisszük el vagyunk tévedve, játsszuk azt, hogy ez igaz és nézzük meg ebből a szemszögből a dolgokat.

Mooji – Minden gondolat a tudatban történik, de a gondolat nem vihet el a tudathoz.

A gyakorlás és agyalás feleslegessége: a tudat örök, nem kaphatjuk meg azzal, hogy agyalunk rajta, vagy törekszünk arra, ami folyamatosan van. Mert az nem egy elvégzett gyakorlat eredménye. Bár ennek ellenére az is lehet egy út, melyről nagyon sokat írtam blogomban, sok-sok technikát megemlítve, tiszteletben tartva a különféle utakat és nem ragaszkodva egyhez, az egyesítő szándék segítségével. Mooji szerint pici gyakorlás kell, hogy kikopjon a régi séma, ami eltakarja az igazságot. Ennyi. Tehát már meg van minden ami kell, de ezt fel kell ismernünk. Ez a dolgunk.

4/2. rész  

Keresztes Attila

Keresztes Attila, a cikkek írója. 2005 óta foglalkozom emberekkel, orvosi szaklapokban publikálok legújabb felfedezéseimről. 300+ a nyilvános ajánlások száma a honlapon. 

“Belső szabadság – bárhol, bármikor” díjmentes online, önismereti tréning

Iratkozz fel a programra, amíg van szabad kapacitás!

 E-mail cím:*  


bővebb infó


Cikk kategória (angol, magyar)

Attention

Please turn to your doctor with any psychological problems and for treatments. User’s and customer’s conditions and privacy policy valid for all visitors of our pages

 

AJÁNLOTT CIKKEK

A KERESENDŐ SZÖVEGET ITT KELL BEGÉPELNI ÉS UTÁNA ENTER-T NYOMNI

Privacy Policy Settings

google-analytics
spirituális vers, költeményszabadság