Amit keresünk az már az, ahonnan keresünk – hogyan kezeljük a gondolatokat, békét és ne háborút

 In advaita, Coaching, pszichológia, keleti filozófia és egyéb (cikkek)

Angol verzió: What you are looking for is already where you are looking from – how to handle the thought, make peace not war
Nincs semmi amit meg lehetne szerezni vagy el lehetne veszíteni – hogyan kezeljük a gondolatokat

Hadd legyen jelen a gondolat, ne próbáljuk elnyomni. A tiszta gondolat súlytalan… Mikor a gondolatok felbukkannak, hatalmat gyakorlunk felettük, ahogy felismerjük azokat, és látjuk, hogy csak szemlélői vagyunk. Az összes élőlény „függ a tapasztalat ízétől”: az ígérettől, a drámától, a feszültségtől stb. De a bölcsek tisztább módon élvezik ezt; alárendeltségek nélkül, függőség nélkül… Ők élvezik az életet, és nem szenvednek. Nincs semmi amit meg lehetne szerezni vagy el lehetne veszíteni – hogyan kezeljük a gondolatokat, békét és ne háborút

[adrotate group=”4″]

„Meg szeretném álltani ezt és érezni a boldogságot!” „Az akarja megállítani ezt, aki a problémát okozza.” A harc csak felnagyítja a kényelmetlenség érzését. Félünk attól, hogy elvesztjük a kontrollt, és elvesztjük az identitásunkat stb., de ez az erő ezen keresztül a mi figyelmünknek köszönhetően nyilvánul meg csupán. Mi támogatjuk ezt… A látszólagos rés köztünk és a valóság között a koncepció által létrehozott távolság. Miért tartjuk ezt fenn? És ki tartja ezt fent? Az erőfeszítésre szüksége van, ahhoz hogy mindezt folytathassuk, mely más mint maga a realitás… Nincs szükség semmilyen spirituális gyakorlatra, hogy ez megnyilvánulhasson, ha a realitással akarunk találkozni. De ki akar a realitással találkozni? Ezt kellene megtalálnunk. Például, ha szomorúságot érzünk, akkor tudatásban vagyunk a szomorúságnak. Ne azonosuljunk ezzel, csak figyeljük meg! Csak figyeljük meg magunkat objektív módon. Menjünk ebbe az irányba, amennyire csak ez a hívó hang megengedi ezt számunkra, a megértés mélyebb rétegeibe.

 

Az élet fenntart minket –békét és ne háborút

Szabadnak kellene lennünk a szenvedéstől, a kétségektől, a félelmektől… Kerüljünk összhangba az igazsággal. Rendezzük el magunkat az igazság világában és az élet a helyünkre emel minket. Dobjunk el mindent, minden gondolatot. Mi marad akkor? Semmilyen mozgásba ne kezdjünk bele. Hova kellene eljutnunk? Az igazság, a realitás mindig itt van. És ez azonnali tapasztalat, gyorsabb, mint bármely gondolat. És ez az, ami figyeli az elmében felbukkanó reményt és, ami egyben felülmúlja azt.

[adrotate group=”6″]

Bárhová megyünk, soha nem tartózkodunk a Self-ünkön kívül. És mikor nincs elme (kérdések, gondolatok stb.), a béke magától felbukkan. Ez megelőzi a szavakat… Az „én” tudata létrehozza a dualitás világát és aztán a félelem és hiány köszönt ránk. Mikor szabadok vagyunk az ítélkezéstől vagy azonosulástól, nincs energia, ami az érzékelés számára szivárogna el. Csak a béke marad meg. Nem akarunk semmit, tehát szabadok vagyunk! Ez a természetes csend, béke. De az elme mindig valamit csinálni akar… de mi már készek vagyunk! Nem tudjuk ezt kijavítani. A béke felülmúlja a boldogságot és szomorúságot. Ez egy szavak nélküli állapot. De néha közülünk néhányan megbotlanak és vissza mennek újra. De, ahol vagyok, mindig ott vagyok. A létezés teljesen békés és csendes. De, ha az elme birodalmában maradunk, soha sem tudunk a teljes létezésünk birodalmában megérkezni.

 

Ne rögzítsük, javítsuk ki az életünket

Csak meg kellene szabadulnunk az „én” tudattól. Aztán megjelenik a béke. Ahol van egy éntudat, ott van idő is és probléma is… Az „én” a problémák okozója. A személyes „én” a szenvedéshez köt minket. Nem kellene rögzíteni, kijavítani az életünket. Meg kellene találnunk az „Én”-t és megfigyelni, hogy mi történik. Az emberek gyökeret vernek az „én egy személy vagyok” elképzelésben és abban, hogy mi egy különálló személy vagyunk. De mi a jó a múltban? Senki sem eszi meg a tegnapi ételt. A csend olyan friss… Ez a realitás. Nincs szükségünk történelemre. Mi folyton azonosulunk valamivel, amit nem tudunk elviselni…

[adrotate group=”4″]

 

Keresztes Attila

Keresztes Attila, a cikkek írója

2005 óta foglalkozom emberekkel, ötvözve a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával, orvosi szaklapokban publikálok, 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keleti és nyugati medicina). 350+ a nyilvános ajánlások száma a honlapon. Egészséges embereknek tartok egyéni konzultációt és ezen kívül különleges masszázst.  

 

Cikk kategória (angol, magyar)

Attention

I’m not a psychologist or a doctor, I do not have a degree in science, what I do have is an individual attitude to life I have given interviews and published articles … So this is not a psychological treatment and not a cure! Please turn to your doctor with any psychological problems and for treatments. User’s and customer’s conditions and privacy policy valid for all visitors of our pages

AJÁNLOTT CIKKEK
Önismeretboldogság