A folyamatos vágyakozás takarja el az állandó boldogságunkat – advaita védanta filozófia, szenvedés értelme 2/1.

 In advaita, Coaching, pszichológia, keleti filozófia és egyéb (cikkek)

Angol verzió: Constant longing, making comparisons, and seeking covers our permanent happiness – there is a solution in this article – Advaita Vedanta philosophy, meaning of suffering 2/1.

Miért olvassa el ezt a cikket a kedves olvasó? – advaita védanta és filozófia

Életünk során történnek jó és rossz dolgok. A jókat megtartanánk a rosszakat eldobnánk. És aztán haragszunk Istenre, hogy miért történik velünk annyi rossz. De mi van akkor, ha Isten nem egy tárgy, azaz nem egy tőlünk külön álló entitás, hanem maga az alany, ami a létezés forrása. És ezt a forrást kellene meglátnunk, aminek mi is a részei vagyunk és nem az ebből keletkező jót és rosszat vizsgálnunk? Miért kellene keresnünk Istent? – advaita védanta, advaita filozófia, szenvedés értelme

Talán, mert úgy érezzük nem akarunk szenvedni, vagy félni a haláltól, szorongani, stresszelni, depressziósnak, vagy magányosnak lenni stb. Nincs ilyen érzésünk néha? Akkor miért olvassuk az ilyen témájú cikkeket, ha nem keresünk éppen valamit, azaz elégedetlenek vagyunk azzal, ami van?


Az alap felfogás okozza a szenvedésünket – a szenvedés értelme

Az advaita védanta, a legősibb spirituális iratnak a Védáknak – melyből minden vallás ered -, a része és nagyon egyszerűen és világosan mutat rá az igazságra. Közvetlenül, misztikum nélkül. Ez nem egy vallás, ami sokszor inkább egy életmód, mely tárgyat képez belőlünk és sok fogalom révén utal magasztos dolgokra, hanem az igazságot mondja el számunkra. Most. Nézzük ezt meg párbeszéd formájában:

Sokszor vagyok boldogtalan és nem tudom mit kellene tennem magammal, hogy ez megszűnjön. Rengeteget olvastam erről és sok-sok módszert próbáltam már ki, de mindig ide jutok vissza. Nálam nem működik a személyiségfejlesztés…

Ezek szerint létrehoztad önmagadat és a valóságot, felhasítva magadat három részre.

Ezt honnan veszed?

Onnan, hogy azt mondod, hogy ,,nem tudom mit kellene tennem magammal”. Ezek szerint van egy éned, aki kezdeni akar valamit a másik éneddel. És ezen kívül ott van még a valóság is. Érted mire gondolok? Ez egyébként azért van, mert az elméddel azonosulsz, mely a szenvedés melegágya. Az elme az összes gondolatod, érzésed, hangulatod, de nem a valódi éned. A személyiségfejlesztés az elmédet célozza meg. De, ha igazán szabad akarsz lenni, akkor meg kell látnod azt, aki ezen túl van. Amíg ezt nem tisztázod, addig saját magadat hipnotizálod az elme segítségével, így természetes, hogy szenvedsz.

Nem teljesen értem, kicsit elvont ez nekem.

Persze, mert az elme tele van elvárásokkal még mikor kérdez, akkor is. Azaz, ha nem az ahhoz hasonló választ kapja meg, amit szeretne, akkor akár fel is háborodik. Ezért az elme projektálni (kivetíteni) kezdi a valóságra az elvárásait. Pl. elmész nyaralni és, ha nem azt látod, amit elvártál akkor feszült leszel, így megtagadva a valóságot. Ekkor a valóságot akarod megváltoztatni, kijavítani, ahelyett, hogy a róla alkotott képpel tennéd ezt meg, megragadva illuzórikus voltát. De az igazság, szabadság érdekel vagy a szubjektív elvárásaid, amik a szenvedésedet létrehozzák?

Az igazság.

Akkor figyelj ide. Ha megtanulsz nem azonosulni az elmével, akkor észre veszed, hogy te magad vagy az igazság, a valóság és a létezés, ez maga Isten. És minden Az. Nincs elkülönülés, nincsen más, csak Az.

Itt olvasható el a következő rész: 2/2.

 

 

Attila Cross

Keresztes Attila, a cikkek írója


A cikkeimben integrálom a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával. Orvosi szaklapokban publikálok és 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keletei-nyugati medicina). 2005 óta dolgozom emberekkel és 350+ a nyilvános ajánlások (sikertörténetek száma) a honlapon.

 

Cikk kategória (angol, magyar)

AJÁNLOTT CIKKEK
boldogság, harmóniaadvaita, vágyakozas