A szomorúság felhői mögé kerülhetünk, ahol vár minket a boldogság – önmegvalósítás fejlesztése
Először is érdemes tisztáznunk, hogy mi az a boldogság. Ami nyilván mindenkinek mást jelent: biztos anyagi javakat, klassz párkapcsolatot, harmóniát stb. De érdemes észrevennünk, hogy sok esetben ez döntés kérdése. Ahogy szokás mondani a nap mindig süt a felhők mögül is, ugyanígy mi is függetleníthetjük magunkat az eseményektől a boldogság jegyében.
Tehát az eseményeket nem mindig tudjuk megváltoztatni, de hasonlóan a naphoz fölé kerülhetünk. Mint mikor a sífelvonó a ködös, felhős szintről felemel minket a napsütés birodalmába. Lent úgy tűnik, hogy nem is léteznek ilyen magasságok. A síliftet a meditáció tudatos és kitartó gyakorlása helyettesítheti. A jó gyakorló a tudatosságot gyakorolja, amikor csak eszébe jut és mellette minden nap meditál. Így a boldogság szép lassan átszivárog életébe, a hétköznapokba. Egyre kevésbé függ az eseményektől immár. Ez a valódi önmegvalósítás fejlesztése -önismeret, pszichológia, boldogság, önmegvalósítás fejlesztése.
A módszer – önismeret és pszichológia
Ha tehát rászánjuk az időnket, megvan a szándék és a jó gyakorlat egy motiváló mentor, segítő, lélekgyógyász vagy pszichológussal fűszerezve, akkor szinte biztos, hogy megváltozik életünk. Ez csak döntés kérdése. Próbáld ki, hogy nem azt figyeled, hogy mit csinálsz, hanem, hogy hogyan. Mert lehet hasznos dolgot is hülyén csinálni és fordítva. Nem az a lényeg mit csinálunk, hanem, hogy tudatosak vagyunk-e mindeközben.
Hogy benne vagyunk-e vagy gépiesen, halottan hajtjuk végre a dolgot, amivel éppen foglalkozunk. Próbáld ki, hogy egyáltalán nem gondolkodsz arról, amit csinálsz, csak végrehajtod és ennek teljesen a tudatában vagy. Válj eggyé vele. Ne legyen megosztás. Maga a cselekedet vezessen (és ne fordítva), add át az irányítást. És mielőtt hozzákezdesz a „csináláshoz” felejts el róla minden gondolatot.
Itt van egy másik technika (jelen lenni), melyet a boldogság terv részeként ezen a linken találsz meg:
Illetve van még egy ütős módszer a tarsolyomban itt:
Keresztes Attila
A tünet mögött mindig egy téves önkép áll
Kezelheted a fizikai tüneteket vagy elemezheted a pszichológiai problémáidat évekig – de amíg nem látod be, hogy ki az, aki valójában szenved, a probléma vissza fog térni. Nem módszerekre vagy újabb technikákra van szükséged, hanem a tévedések azonnali, logikus átlátására.
2005 óta ötvözöm a nyugati logikát a keleti szemlélettel. Nem vagyok sem orvos, sem pszichológus (bár 3 egészségügyi szakvizsgám van és orvosi lapokban publikálok), és nem kínálok újabb spirituális taposómalmot.
Ha készen állsz a sablonos megoldások mögé nézni, kezdd itt egy 2 perces, objektív vizsgálattal:
nem tévedtem sokat a mester megszolitással, ezen a szinten Attila, a tudat ezen szintjén ahol tartasz, ilyen csodálatosan tisztelve más mestereket, ilyen alázattal, nyilván csak a lét magasabb dimenziojában élők tudnak viselkedni, nem találtam nálad az ego jeleit, pedig hamar észreveszem, sasszemem van ehhez, igy jogosan nevezhet bárki mesternek, én is. eszembe jutott, hogy milyen sokkot okozott nálam pár éve Osho elemenélküliség fogalma, azonnal friss viz volt nekem, de mikor helyzet van oóóóó, leginkább elvonultan élek, ami elég jellemző rám, nem hallom és látom a nyüzsgést, ami fájdalmas nekem (autista), alig várom hogy csend legyen, mert a zaj olyan mintha vernének, az elme pedig elfárad tőle, figyelni kell, mit reagáljon az ember folyton, szóval elmenélküliség zajban nem is tudom van -e ilyen? számomra nincs, és autistáknak se igen. nem tudom mi a véleményed erről.