Ez az összes nagy vallás és spirituális tanítás végső felismerése

 

Angol verzió: This is the all great religious and spiritual teaching ultimate recognition

 

A nem-kettőségről, mely az egyetlen oszthatatlan valóság

A dualitás hite áthatja világunk kultúráját, mely két összetevőre osztja fel azt (kívül és belül lévőre). De, ha megfigyeled, akkor csak egyetlen örök létezést találsz.  Természetesen a test, érzelmek, gondolatok folyton változnak, de ki tudja mindezt?

Abban hiszünk, hogy van egy elme és a világ, a materiális dolgokkal együtt.  A nem-kettőség szerint nem létezik elszeparálva külön elme és egyéb dolgok.

Mindenkinek van egy „tudatosság csomagja”, de ez nem objektív. Ugyanis mi ugyanabban a világban élünk és mégis mindenki máshogy tapasztalja a valóságot.

Az elménk csak a mi érzéseink, gondolataink, képeink és a testünk. A nem-kettőség arra a felismerésre utal, amik valójában vagyunk, ha nem osztjuk fel és címkézzük a valóságot.

Ez egy hétköznapi tapasztalat és nem csak megvilágosodott bölcsek férhetnek hozzá. Hívhatod Istennek, ami a végső valóságunk.

Minden tárgyi minőség: gondolatok, érzelmek, memória stb. de  ki tudatos ezekre a tapasztalatokra?  Ez a tárgy nélküli irány… Az igazság útja, önmaga forrása, a meditáció és ima lényege.

„Én és az Atya egyek vagyunk” vagy „Vagyok, aki vagyok”… Tehát az univerzum végső természete lényegében ugyanaz. És ez a „vagyokság” az a minőség, ami itt van, amire létezésként utal, ami örök,  a test-elme mögött.

A pszichológiában introspekciónak nevezzük. És a zen buddhizmusban hasonló módszert találunk, amikor ezt a kérdést használjuk a meditáció során: ‘Mi ez?’ vagy csak a teret figyeljük. És a tibeti buddhizmusban megtaláljuk a dzogcseni meditációt, amikor nem használjuk az elmét, csak van egy tanúságtétel, szemlélődés, néma „vanság”. Ezt megtalálhatja az advaita vedantában is, például a „ki vagyok én?” Kérdés és így tovább. A megvilágosodás, megszabadulás pedig ugyanaz a keresztény terminológiában, a neve illumináció.

Pitagorasz mondta: „A legjobb, ha csendben maradsz vagy mondja valamit, ami jobb, mint a csend.”

 

A tapasztalat természete az, hogy egyek vagyunk

Mi szeretet, szerelem? Érezzük, hogy nincs távolság. Összeolvadunk vele, mint ahogyan egy tájképpel. Szóval mindenki megtapasztalja a nem-kettőséget.

Arról szeretnék beszélni, hogy hogyan tudjuk közvetlenül visszatérni a természetes lényünkhöz. Ha tudatában vagyunk ennek,akkor láthatjuk, hogy van egy meztelen tapasztalás, ami forma és szín satöbbi nélküli.

A gondolatok és érzések mindig jönnek és mennek, de van a tapasztalatban egy elem, ami mindvégig jelenként létezik egyfajta háttérként. Ez az, amit mi „Én”-nek nevezünk. Ez nem tud elmenni sehová sem. Ez az, ami valós.

 

Enélkül nem tudsz tudatában lenni az érzéseidnek, gondolataidnak stb. és azok egyik helyről a másikra fognak rángatni téged. Szóval, ez az első lépés, a felismerés, hogy tudatában vagyok a jelenlétnek. És minden érzés, gondolat ebben merül fel. Csak maradj ezzel.

Az elme el tud merülni a tudatosságban. Az ellazult elme visszamegy a saját forrásába és apránként leválik a tudatosságról.

Ez mindenkinél ugyanígy van. Ebben megláthatod a gondolatokat, érzéseket, érzeteket és így tovább. De ez a tér természetes és sosem változik meg.

Ez az alapvető természetünk és az összes élőlény tapasztalja ezt. Az alapvető természetünk az Énünk, ami az Univerzum alapvető természetével azonos. Ugyanazt a tudatosságot tapasztaljuk meg emberként és állatként.

 

 

Korlátlan Én tudatos lény

Ez határtalan, színtelen, transzparens és így tovább…

Tehát, nekünk vissza kellene fordulnunk a meztelen, objektív létezéshez, ami a háttér érzelmek és gondolatok nélkül. Ez a béke, öröm és mi vagyunk ennek a forrása.

És, ha még mélyebbre megyünk benne, akkor láthatjuk, hogy minden tapasztalat ezzel egylényegű. Ez maga a tudatosság. Ez nem filozófia, ez megtapasztalható.

 

Mi már “készen vagyunk”

Sok ember úgy érzi, hogy el kell érkeznie egy másik helyre, ahhoz képest, ahol éppen van. Ez a keveréke a kevert hagyományos materiális alapokon nyugvó kultúrának, de valójában neked nem kell leküzdened az akadályokat mielőtt végre eléred azt, aki valójában vagy.

Neked csak egy egyszerű felismerésre van szükséged, hogy kik vagyunk valójában. Nem szükséges ezt létrehoznunk, ahogyan magunk felé sem tudunk egyet lépni. És magunktól sem tudunk egyet lépni, hogy eltávolodjunk önmagunktól.

Mi az, ami tudatos a tapasztalatainkra? Láthatod ezt és mondhatod: „Mindig vagyok, de tévesen azonosultam egy csomó gondolattal, érzéssel.”  Ezt hívták bűnnek, ami valójában elvétést jelent, mely csak rossz fordításnak az eredménye.

 

 

Hogyan tudjuk kezelni az érzelmeinket, gondolatainkat?

Mikor az elme erős, akkor nem tudunk fókuszálni, aludni. Az elménket háttérbe kellene vissza helyezni a saját forrásába amikor csak tudod.  Ez a béke és örömteliség tere. Ez a forma nélküli tudatosság. Maradj ezzel.  Hogyan tudod ezt megtenni? Csak kérdezd meg magadtól, hogy tudatában vagy-e önmagadnak minden azonosulás nélkül.

Maradj szemtanúként jelen és ne azonosulj érzelmeiddel és gondolataiddal. Ez a valódi önkutatás. Minden erőlködés az elméből jön és ez az egót erősíti meg.

A szemtanú mindig itt van és ez nem egy misztikus dolog. Az elmének sokfajta véleménye van erről, de ez nem számít, csak csináld, most! Ez nagyon egyszerű, a szemtanúság maga a tudatosság. Csak ezzel kell maradnunk.

A hely, ahonnan érzékelünk, maga a szemtanúság. Nincs szükség semmire, hogy megszerezzük. A szemtanúság nem személyes dolog. De, ha úgy érzed jobb akarsz lenni, az személyes dolog.

Bármi történik veled, bármi a tapasztalatod te vagy ennek az érzékelője. Te vagy a szemtanú, ezért a szemtanúság nélkül semmit sem tudsz megtapasztalni.

És a vágyak kötödést hoznak el a számodra. Ne vágyakozz és ne utasíts el semmit, csak maradj Én-ként jelen. Ne csinálj semmit.

Sok mindent csinálunk az életünk során. Ezt és azt stb. akarjuk megtenni. Ez rendben van, de ezek közül semmi nem tehet valóban boldoggá téged. Hagyd a figyelmedet az Én-en.

Felejtsd el önmagadat, te csak a szemtanúság vagy, nem a személy és ez mindig tiszta. Szilárdítsd meg a szemtanút, de ne a személyen belül.

Nem kell ehhez semmit sem hozzáadnod. Minden a test-elme kivetülése. Minden spontán kibontakozik magától. A béke és Isten ugyanaz.

Egyszerűen csak figyelj… ne hozz létre semmit, ne képzelődj. Ez nem egy paranoid megfigyelés. És próbáld ki most, és nem számít az elméd mit mond neked.

Ne higgy a véleményedben, csak tapasztald meg. Néha erős azonosulásunk van a dolgokkal, de az élet csak úgy magától megtörténik.

A szemtanúság nem vallás vagy spirituális tanítás, nincs benne semmi speciális. Ki figyeli meg azt, hogy azonosulsz a dolgokkal? Találd meg és maradj vele. Ha azonosulunk a gondolatainkkal és érzéseinkkel, akkor egy ponton szenvedni fogunk.

Minden ami ebben a szemlélődésben megtörténik a tapasztalat tiszta természetének világos látása. Ez nem egy intellektuális megértés, egy filozófiai megközelítés. Sokkal inkább ez a közvetlen út a valódi tudásunkhoz, a formanélküli jelenhez.

Láthatjuk, hogy mi merül fel az elmében, a testben és a világban. Ha te ezt a fajta vizsgálatot csinálod nem fogsz tárggyal találkozni, mert minden egy.

Mi valós a tapasztalatomat illetően ebben a pillanatban? Minden gondolatod, érzésed, a dolgaid természetesen elmúlnak, de az „Én vagyok” örök.

Ne maradj a süllyedő hajó fedélzetén. Amikor csak tudod egyszerű módon csak válts át a szemtanú pozícióba.

Minden, ami „tudott” a tudatosságon keresztül létezik. Ha nem lenne tudatosság, akkor semmit sem tapasztalhatnánk meg és ezt nem is vehetnénk észre. Emiatt, minden, ami ismert csak a tudatosságon keresztül jelenik meg. Tudatosság nélkül semmi sem történhetne meg. De a tudatosság önmagában nem ismerhető meg tárgyként.

Nem tudjuk, hogy mi az pontosan, de megtapasztalhatjuk. A szem nem láthatja önmagát.

Sok elképzelésünk, hitünk van magunkról, aminek a tudatában sem vagyunk, de mi az abszolút igazság, amit mindenki megtapasztalhat?

Elhisszük, hogy ki a test vagyunk és az elme. Megszülettünk és meg fogunk halni. Tehát elhisszük, hogy mi tárgyak vagyunk a tapsztalatainkban és minden más szintén tárgy és, hogy maga a tudatosság személyes és korlátozott.

Ez tény: soha nem tapasztalhatunk meg semmit sem kívülről. Tudatosságra van szükségünk… Tudat nélkül, honnan tudjuk, hogy bármi is létezik?

A valóság természetét kellene megvizsgálnunk. A valóság természete bármilyen is legyen. Milyen a kapcsolatod vele?

 

Minden tudatosság

Az elmének sokféle hite van és feltételezése az életről és a tudatosság eredményeiről, mely

Az elme rengeteg meggyőződéssel és feltételezéssel rendelkezik az életről, és ez amiatt van, mert valójában a tudat leplezte el magát önmagától, mert minden a tudat maga.

Az elme és a test a tudatosság változata és ez mindenki számára elérhető. Ez a valódi tudás, amit nem tudsz könyvekből, cikkekből megtanulni. 🙂 Bármikor megtapasztalhatod.

Minden spirituális tradíció elismeri, hogy nincs valójában elme csak gondolatok és érzések. Néha ők használják a hamis elmét annak eredményeként, hogy ezt megértsék és ebben az esetben mikor még azonosulunk a gondolatainkkal működő eszközként hasznos eszköz lehet a számunkra. De a tudatosság felülmúlja az elmét és az a valódi természetünk. Azonban nem tudjuk használni az elmét arra, hogy megértsük a korlátozottságát. Ezért írom ezt  a cikket erről.

Képes vagy látni, hogy az elképzeléseid nincsenek összhangban a tapasztalataiddal? Elkezdjük önmagunkat megtapasztalni és a világot úgy, ahogy valójában létezik.

 

Az utálat sosem orvosolja az utálatot, hanem a szeretet teszi ezt meg

Van egy szufi mondás: „Az utálat sosem orvosolja az utálatot, hanem a szeretet teszi ezt meg.”
Mikor atrocitásokról olvasunk, mindegy hol Magyarországon, vagy Amerikában, a sztori ugyanaz… Csak a helyszín változik, de az emberek ugyanazok maradnak. A fő elfoglaltsága az elmének, hogy  kitaláljon racionális magyarázatot a cselekményekre, hogy mi az oka, hogy azok megvalósulnak. Ismételjük ugyanazokat a cselekedeteket újra és újra… technikai fejlődés segítségével. Ez a természetünk.

 

Amíg tudatlanok maradunk lesznek háborúk

Dolgoznunk kell önmagunkon, meditálni, jógázni, imádkozni, tanulmányozni Buddha munkásságát, és más mesterekét… ez minden amit tehetünk. Hogyan oldhatnánk meg a kollektív problémáinkat, ha a sajátunkat sem tudjuk megoldani? Az elme részei reagálnak a világban; amíg van felosztás, addig létezik a háború is.