Jobban tudunk gondoskodni önmagunkról, mint ahogyan a gondviselés (Isten) tudna? – a szabadság érzés technikái, test és lélek

 In advaita, Coaching, pszichológia, keleti filozófia és egyéb (cikkek)

Angol verzió: We feel we can take better care of ourself than God can – freedom emotional technique, body and soul

Nem a (felhalmozott) tudásból kellene beszélnünk, hanem a létezésből…

El kellene felejtenünk az elme minden stratégiáját, mely a tudás megszerzésére és a megértésre apellál. Vágjuk el az elme erejét. Ez az egyetlen stratégia, ha bármilyen csinálásra szükségünk van… És ezen kívül itt a jelenben kell maradnunk, teljes mértékben… Használjuk a szívünket, ne pedig a fejünket. Az „én” képtelen kifejezni magát forma nélkül. „Én vagyok” az élet… – a szabadság érzés technikái, test és lélek

Képtelenek vagyunk az intellektusunkat felülmúlva az „Én vagyok” érzetében létezni. Ezért ne foglalkozzunk az elképzeléseinkkel, hanem figyeljük meg azt. Kik vagyunk valójában? Ki az, aki még mindig gondolkodik?
Sokan közülünk félnek megkérdőjelezni az intellektuális kapacitásait az elmének. Ezt vagy azt gondoljuk, de ez mind az elme (tudás, mely sok információt tartalmaz), csak gondolatok, nem a valóság, nem az élet. Mi azok vagyunk, melyben az elme az összes fogalmával és elképzeléseivel, beleértve az őrültséget is felbukkan. Nincs semmi baj a gondolatokkal, csak néhány hibás azonosulást hoz létre ez a rossz tréfa… Az „Én vagyok” a létezés, keverék nélkül, tiszta szabadságként… Fel tudjuk fedezni az igazságot, és mi, akik felfedezzük azt, és aki számára ez megtörténik, az is ugyanaz.

 

Nem csak test vagyunk – test és lélek

Tudvalevő, hogy a test múlandó, sérülékeny és fájdalom köthető hozzá, betegség és öregedés. Tehát, ha a testtel azonosul a tudat, akkor úgy érzi, hogy megsérül vagy meghal. De mi magunknak a tudatosságnak szüksége van erre a testre, hogy megízlelhesse a dolgokat és megtapasztalhasson különféle eseményeket, ám nem szükséges azonosulnunk vele. Azonosulás nélkül a test ugyanúgy itt lesz, és ez a megszállottság szépen elhalványul. A testünk nem tudja, hogy létezünk… Tulajdonképpen az elme fenyeget minket a test problematikájával, hogy túszként minket megtarthasson. A félelem mindig nagyobb, mint maga az esemény. Amikor elengedjük a gondolatainkat, akkor boldogokká válunk, és megengedjük a békének, hogy belélegezzük, és a nagy és csodálatos dolgok – melyeket még csak el sem kell képzelnünk -, teret adva megtörténhetnek. Minden tudatosság. .. Talán mi egy hatásként létezünk és nem a tudatosság okaként? Mi marad hátra a kutatás révén? Mit tapasztalunk meg a végső megfigyelésünk analízise során? Ha már elvégeztük a vizsgálódást, akkor mi marad hátra?

 

Csak maradjunk csendben. Engedjük megtörténni, úgy legyen…

Egy ideig talán ugyanolyan rutinosnak találjuk az életünket, de többé mégsem lesz rutinos. Lehet, hogy a pánik belép az elmébe. De mi Isten tenyerében vagyunk… Ezért ne aggódjunk, és ne gondoskodjunk folyton önmagunkról. Belül, mélyebben békét érzünk, melyet nem lehet könnyen megzavarni. Egyek vagyunk mindennel, de nem szabadna, hogy ez megérintsen minket. Ellen kell állnunk a kísértésnek, hogy bármilyen konklúziót levonjunk. Ez csak az elme, mely harcolva próbálja megtartani magát. Az elme mohón várja, hogy üdvözölje a visszatérést. Ez nem könnyű, de ez csak egy darabig van így, csak olyan hosszasan, amíg az életnek szüksége van, hogy feltűnjön néhány régi séma… A figyelmünk fókuszát el kellene mozdítanunk, hogy inkább arra a térre figyeljen, melyben felbukkannak a tárgyak. Fókuszáljunk a térre, belül, melyben ez a játék megelevenedik… Tehát, elmehetek a tárggyal vagy a térrel.

Ha a tárgyat választom: megtörténik az összevonás… De, ha a teret: a béke lesz a jelenem. Aztán ennek finomodnia kell, mert ez is egy megfigyelt terület. A folyamatos, tudatos létezés egy folyamat nem tudjuk mi létrehozni. Ez egyszerűen megtörténik, minden történés előtt. Fogalmakat használok, annak érdekében, hogy elvegyem az olvasó koncepcióit… Keresünk valamit, de azt keressük, ahonnan keresünk.

Maradjunk itt ezzel a felismeréssel, így egy gyönyörű helyre érkeztünk, ahol semmit sem kell felkapnunk. Felmerül valami… jön s tova tűnik. Hadd merüljön fel a tárgy és mikor nem azonosulunk a tárgyakkal, megjelenik egy természetes örömérzet és boldogság. Az elme maga a gondolat. A látás magától zajlik, és üressé válik. Ne azonosuljunk semmivel sem, ami fennmarad. Ezek mind csak elképzelések. Csak akkor találkozunk az értékessel, ha mi nem vagyunk ott…

„A szabadság azt jelenti, hogy folyamatosan boldogságban vagyok” – a szabadság érzés technikái

Ezt a fantáziacsapdát az elszeparálódás spirálja használja. Sokféle gondolat van, mint ez a belső örvény… De a gondolatnak önmagában nincs semmi ereje. Ez a titok: csak a beléjük vetett hit ad nekik életet.

 

Attila Cross

Keresztes Attila, a cikkek írója


A cikkeimben integrálom a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával. Orvosi szaklapokban publikálok és 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keletei-nyugati medicina). 2005 óta dolgozom emberekkel és 350+ a nyilvános ajánlások (sikertörténetek száma) a honlapon.

 

20 év munka, több, mint 800 cikk (köztük van több 30 oldalas írás is), mely letesztelt, gyakorlati megoldásokon alapszik. Segítesz egy nemes ügyben, hogy minél több embernek segíthessünk megtartva az objektivitást?

Cikk kategória (angol, magyar)

AJÁNLOTT CIKKEK
boldogságelengedés, boldogság, öröm