A valódi elengedés. Az advaita vedanta tanítói: Ramana, Papaji, Mooji megoldásai 3/2. rész

 In advaita, Pszichológia, medicina és egyéb (cikkek)

Ezek a cikkek sajátságos életszemléletemről szólnak, kérem ne tekintse őket orvosi, szakpszichológiai írásoknak.

3/1. rész

Megoldások (Ramana, Papaji, Mooji)

  1. Ne hadakozzunk a gondolatokkal, csak keressük meg az ÉN-t. Most. Honnan születik meg? Ez a „vagyok, aki vagyok” állapot. Mikor csak létezünk elme nélkül… Hol az ÉN-nünk, akivel azonosulunk? Keressük meg..
    [adrotate group=”4″]
  1. Honnan keletkeznek a gondolatok és hova tűnnek el? Nézzük a forrást, ahonnan felbukkannak a gondolatok, érzések. Ez egy erőfeszítés nélküli erőfeszítéssel történik. Azaz enyhe szándékkal. És egyszer csak meglátjuk, hogy az ÉN az illúzió, egy téves azonosulás eredménye a különféle gondolatokkal. Az első gondolat az, hogy „ÉN vagyok”. És utána ez az ÉN elkezd tovább gondolkodni pl. erős vagyok, hülye vagyok, gyerekeim vannak stb. Ez mind azonosulás a gondolatokkal, érzésekkel. Ezek léteznek, de nem a valódi lényünk, így nem kellene azonosulnunk velük. Ne azzal azonosuljunk, ami felbukkan (gondolat, érzés, hangulat), hanem a mögötte lévő térrel, amiben minden megtörténik, ami állandó.
    .
    .
    Elengedés
    .
  2. Ez a megoldás Papaji mesterétől származik (Ramanától) és Papaji tanítványa Mooji is tanítja: „Maradj csendes!” Azaz, mikor felmerül bármilyen gondolat, érzés, vagy hangulat ne menjünk el vele. Ne gondoljuk tovább, ne vegyük komolyan, de ne is fojtsuk el őket. Ott vannak, de nem kell vele törődnünk. Így nem indulunk el semmilyen irányba sem. Ez van legközelebb a valósághoz, mert valójában nem kell semmit létrehoznunk, megjavítanunk, mert a tudat-unk már most tökéletesen létezik, csak nem vesszük észre. Ezért mondja a buddhizmusban Buddha, hogy a szenvedésnek vége, ha nem azonosulunk, azaz nem követjük vágyainkat, gondolatainkat.Ez a megoldás jó az elengedésre is. Mert az, hogy elképzeljük, amit el akarunk engedni, már felerősíti azt, amit el akarunk engedni. Mindegy utána mit kezdünk vele. Ez olyan, mint a negálás (tagadás), ha azt mondjuk mit nem akarunk, az az elme számára éppen az ellenkezőjét éri el, hiszen ő nem ismeri a „nem” szocskát…
    .[adrotate group=”6″].
    .
    Ne azonosuljunk tehát a felbukkanó gondolatokkal, érzésekkel. Csak megfigyeljük meg őket. De nem akarunk ebből erős megfigyelőt létrehozni, hanem inkább csak létezünk. Hiszen így újabb utat hoznánk létre, de mi nem keresők akarunk lenni, hanem meg szeretnénk érkezni végre, igaz?
    .
  3. A 3. megoldást követi az, amikor azt figyeljük meg, aki figyel. Így az elme önmagával kerül szembe és fel tud oldódni.
    .
    .
    Mooji üzenete

    Valamiről beszélünk, öt perc múlva másról. Mert ezekkel a gondolatokkal azonosulunk az elménk segítségével. De ez kit érdekel valójában? Mi ad erőt ahhoz, hogy ezt túl komolyan vegyük? A hitünk és azonosulásunk. Ez a csapda. Öt percig véresen komolyan gondoljuk, öt perc múlva pedig elfeledjük. Egy jó megoldás, ha kivonjuk az azonosulási szándékunkat és hitünket az elmében felmerülő gondolatainkból, érzéseinkből.
    .
    ..
    .
    Mivé válnak akkor ezek? Semmivé. Eltűnnek. Előbb utóbb, ha nem tápláljuk őket, vissza süllyednek a semmibe. Kikopnak, mint egy rossz szokás.Eltávolodtunk az egységtől, azt képzeljük….De ki távolodott el tőle, akkor mi kik vagyunk, tőle különállók? Amikor elkülönülünk ezt mondjuk: „haza akarok menni, Istennel akarok lenni, boldog akarok lenni stb.” De nem ezt kellene keresnünk, hanem meg kellene inkább kérdőjeleznünk, hogy valóban elszeparálódtunk-e tőle.Az ÉN egy elképzelés, de hogy lehet az, hogy ezt csak egy pillanatra látjuk így. Aztán hogyan válhat ténnyé, ha ezt ténylegesen felfedeztük? Hogy lehet egyszer fiktív, aztán tény az, amit feldob az elme? Hogyan válhat az arany vassá, majd a következő pillanatban pedig újra arannyá? Csak úgy magától? Most melyik igaz? Mikor? Mihez képest? Mi az, ami állandó?Ha pl. a félelem gondolata és érzése tény lenne, akkor minden embernek ugyanúgy kellene tapasztalnia, de ez nem így van. Ez csak egy elképzelés. Ha pl. egy tábla piros színű, akkor mindenki annak látja, nem? Mert az tény, de a félelmet mi hozzuk létre, így mis is tudjuk eltüntetni magunkból… Az nem kint van, az nem a tábla színe.
    .
  4. Minden csak egy elképzelés közelítsük így meg a dolgokat. Vizsgáljunk meg az életünkben minden olyan dolgot, ami  jelentős energiát, és jelenlétet képvisel az életünkben és kérdezzünk rá: „Lehet ez több egy elképzelésnél?”

3 /3. rész


 

Attila Cross

Keresztes Attila, a cikkek írója


A cikkeimben integrálom a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával. Orvosi szaklapokban publikálok és 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keletei-nyugati medicina). 2005 óta dolgozom emberekkel és 350+ a nyilvános ajánlások (sikertörténetek száma) a honlapon.

 

20 év munka, több, mint 800 cikk (köztük van több 30 oldalas írás is), mely letesztelt, gyakorlati megoldásokon alapszik. Segítesz egy nemes ügyben, hogy minél több embernek segíthessünk megtartva az objektivitást?

Cikk kategória (angol, magyar)

keresés

AJÁNLOTT CIKKEK
advaita vedantaadvaita védanta