Hamisan valakivé válva, vagy egy társtól, tárgyaktól várjuk a beteljesülést – elképzelt valóság, gondolat, illúzió, igazság

 In Coaching, pszichológia, keleti filozófia és egyéb (cikkek), elme és a nyugati, keleti pszichológia

Sosem érünk partot, ha azt hisszük a part a jövőben van valahol – illúzió és elképzelt valóság kontra valóság

A fejben lévő folyamatos monológ, gondolatcsokor, amit elmének is szoktunk hívni mindig elhiteti gazdájával, hogy a boldogság, a beteljesülés a jövőben van, így eltakarva a valóságot. „Ha lesz diplomám, autóm, klassz párkapcsolatom pl. jön egy herceg fehér lovon, vagy egy istennő… Vagy, ha lesz pl. meditáció által spirituális fejlettségem, házam, gyermekem stb.” – elképzelt, valóság, illúzió, gondolat, igazság.

Majd a jövőben bekövetkezik a megváltás, de ez mindig elmarad és csak ideig óráig ad pozitív visszajelzést, ha valamit birtoklunk, így újra folytatjuk a harcot, hogy valamit megkaparintsunk. Sokan azt érzik, hogy várják, hogy valaki megváltsa őket, vagy elkezdődjön az életük 40-50 évesen. Érdekes kérdés, ami eszembe jutott: mit vár pl. ettől a cikktől a kedves olvasó? Kérem legalább figyeljen annyira önmagára, mint arra, amit olvas. Mi játszódik le önben pontosan ezekben a pillanatokban?

Tudjuk, hogy nem működik, mégis ezt a stratégiát követjük – az illúzió követése

A boldogság és harmónia, mint a fény folyamatosan létezik, de mi mást keresünk ezzel elfedve azt, elsétálva mellette, így létrehozva az illúziót. Az érzékszerveink ugyanis kifelé nyílnak, így mindig kint keressük a megoldást, mely egy tévhitből ered. De létezik bennünk egy külön világ, amit például meditációk segítségével feltérképezhetünk likvidálva az illúzióinkat. Egy csodálatos világ vár ránk belül. Ezt nem kell létrehozni, csupán felismerni. Ezért kivételesen nem kell semmit sem fizetni, és sehova sem kell elmenni érte. Egy világ, mely nem ideiglenes és múlandó, mint fizikai pályafutásunk. Egy csodálatos világ, mely tartós boldogságot, harmóniát tud adni számunkra kifogyhatatlan mennyiségben. Egy világ, mely  stabil, és mélyebb folyton változó élethelyzeteinknél. Mi jelenleg mégis ezekben az élethelyzetekben keressük a megoldást és folytatjuk azt a stratégiát, ami eddig sem működött… Ez hova vezet és mi az értelme?

Einstein azt mondta, hogy ha valamely gondolkodásmóddal nem tudjuk megoldani a problémát, de mégsem hagyunk fel vele – a probléma megoldását várva tőle – akkor az abnormális. De vajon miért van az, hogy gyerekkorban a királyról és a királynőről hallunk mesét, mely úgy érezzük rólunk szól, aztán felnőttként inkább rabszolgának érezve magunkat, örülünk, ha meg tudunk élni csekély fizetésünkből? Miért vagyunk feszültek, stresszesek, depressziósok? Vajon tényleg ilyen életről álmodtunk? És biztos, hogy bele kellene ebbe törődnünk és folytatnunk azt a stratégiát, ami nem működik? Létezik egy gyakorlati megoldás, ami azonnali eredménnyel szolgál. Ha megfigyelve megismerjük az elménket, akkor a kényszeres gondolkodás és negatív érzelmek is likvidálódnak életünkből és kisüt a nap. Ehhez csupán pártatlanul (negatív és pozitív ítélet, összehasonlítás, bármilyen értékelés nélkül) kell a fejünkben lévő szüntelen monológot megfigyelnünk, mely kényszeres gondolkodásunk alapját képezik. Próbálja ki most a kedves olvasó, melyről itt olvashat bővebben:

A depresszió, kedvetlenség, rossz kedv, levertség, fáradékonyság, fáradtság egyik hatásos ellenszere, amit azonnal kipróbálhat a kedves olvasó

Mi az, ami két millió eurónál is sokkal boldogabbá tesz minket és bárki bárhol, bármikor megkaphatja? Egyszerű teszt-gyakorlat a cikkben és megoldás a legvégén – boldogság, most, jelen, most hatalma, Eckhart Tolle, a most hatalma a gyakorlatban I.


A gondolat nem egyenlő az igazsággal

Úgy viselkedünk, mint az az ember, aki sosem főzött még de a receptjei kapcsán torzsalkodik a másikkal. Vagy, mint aki a „Budapest” feliratú táblában keresi Budapestet. Ez csupán egy útjelző tábla, ami nem egyenlő magával az igazsággal. Előbb utóbb a hitünk, identitásunk részét képezik ezek a gondolatok (elszakadva valódi belsőnktől) és új vallást hozunk létre általuk. Ez lehet egy izzadságszagú ezoterikus hitvallás is, amiben nincs öröm, játék, csak sok-sok szabály. És utána sajnos szó szerint képesek vagyunk ölni értük, mert identitásunkkal azonosítjuk azokat és nem akarunk „meghalni” elveszíteni belőle egy szemernyit sem, és használjuk a legjobb védekezést, magát a támadást… De a vallások egy idő után mindig megújultak. Gondoljunk a középkori kereszténységben a gnoszticizmusra vagy miszticizmusra. Vagy a hindu vallásban az advaitára, vagy a zsidó vallásban a haszidizmusra, kabbalára, buddhizmusban a zenre, dzogcsenre, és az iszlámon belül a szufizmusra. És a vallások egyre nyitottabbak, II. János Pál pápa pl. meglátogatott egy zsinagógát, régen erre nem volt precedens.

Mi az az igazság? Mihez képest? Ki milyen szemszögből látja a dolgokat? Milyen szemüvegen keresztül? Milyen kollektív és egyéni társadalmi szűrőn keresztül? Ha megtanuljuk a cikk elején említett technikát megfelelően alkalmazni (lásd figyelem), akkor előbb utóbb az általunk élt élet kiteljesedik és egy láthatatlan békesség, nyugalom kezd el áramolni életünkben. Olyanok leszünk, mint a gyerekek, friss szemmel tekintve a dolgokra és nem a múlt megszokott szemüvegén keresztül, mely ellaposítja életünket. Feltámad újra a tűz és mindent átalakít, újrarendezi pozitív értelemben életünket.

 

Attila Cross

Keresztes Attila, a cikkek írója


A cikkeimben integrálom a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával. Orvosi szaklapokban publikálok és 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keletei-nyugati medicina). 2005 óta dolgozom emberekkel és 350+ a nyilvános ajánlások (sikertörténetek száma) a honlapon.

 

Cikk kategória (angol, magyar)

AJÁNLOTT CIKKEK
légzőgyakorlat, pránajámabűn