A létezésből beszélek és nem a tudásból – veszítsük el az elménket, fejünket, önmagunkat és használjuk a szívünket

 In advaita, Coaching, pszichológia, keleti filozófia és egyéb (cikkek)

Angol verzió: I speak only from being, I don’t speak from knowledge – lose your mind, head, yourself and use your heart

Veszítsük el az elménket, fejünket és önmagunkat

Ne ítéljünk meg semmit sem. A kontrol a tudatosság rögeszméje, mikor ezzel azonosulunk. Használjuk a szívünket és ne a fejünket. Felejtsünk el az elme összes stratégiáját, melynek a célja a tudás megszerzése. Vágjuk el az erőt, mely az elméhez áramlik. És még mindig itt vagyunk, stratégiák nélkül. Mi magunknak, a tudatosságnak, szüksége van erre a testre, hogy folytathassa a tapasztalatszerzést, de nem feltétlen szükséges azonosulnunk vele. A test teljesen ártatlan ebben az egész folyamatban. Valami belül folyamatosan fenntartja a testet, mint „ÉN”-t. Ha végezzük az önkutatást, akkor ennek világosnak kellene lennie számunkra. A gondolatok jünnek s mennek. Az elme gondolat, de mi tudatában vagyunk ezeknek a gondolatoknak. A gondolatok, érzések, hangulatok nem örök érvényűek. Valami képes megfigyelni őket. Nem tudunk egy gondolatot, érzést, vagy hangulatot sem fenntartani. Mi vagyunk azok, akik megfigyelhetik ezt az azonosulást velük. De ki éli túl a vizsgálódást? – veszítsük el az elménket, veszítsük el a fejünket, veszítsük el önmagunkat, használjuk a szívünket

Használjuk a szívünket

Mi azok vagyunk, akikben az elme az összes fogalmával és ötletével megnyilvánul, ami tartalmazza mindezeket. Például, a pánik beléphet az elménkbe. De, ha figyelmen kívül hagyjuk, akkor érezhetünk egy mélyebb békét belül. Mostmár megismertük, hogy a létezés, Isten vigyáz ránk. Van egyfajta szilárdság, ebben a felismerésben és nagyfokú öröm, ami különösebb ok nélkül merül fel. Ez nem rajtunk múlik, hogy hogyan vigyázunk rá, vagy, hogy hogyan mennek a dolgok. Ez az öröm természetes megnyilvánulása. Még, ha néhány kreáció ki is tölti ezt a semleges teret, a térnek nem okoz ez gondot. Szóval, ne használjuk a képzeletünket. Inkább figyeljük meg a képzelgéseinket. Mert képtelen vagyunk az elménket használni, az intellektusunkat ezáltal felülmúlva az „Én vagyok”-ot.

Nincs probléma a gondolatokkal, érzésekkel vagy a hangulatokkal

Nincs probléma a gondolatokkal, érzésekkel vagy a hangulatokkal, csak néhány azonosulás hoz létre bajt számunkra. Az „Én vagyok” a létezés, az Isten. Tehát el tudok menni a tárggyal, vagy el tudok menni a semleges térrel is. Ez attól függ mire figyelek. Hogyan találhatjuk meg ezt? A tudatosság soha nem tud tárgyként megnyilvánulni. Ez minden gondolat, érzés, hangulat és történés előtt létezik. Folyamatosan keressük az elménkkel az igazságot, de az elme csak egy tárgyat tud keresni. Képes az elme megtalálni a szubjektumot, abban az elmében, melyben tárgyként nyilvánul meg? Amikor nem azonosulunk a tárgyakkal, azonnal érzékelhetjük a természetes örömöt és békét. Semmi nem történik velünk. Ez csak a mi játékunk. Ne azonosuljunk semmivel, ami birtokolna minket. Maga a birtoklás is csak egy gondolat. Mi nem ezek vagyunk. És a gondolatnak önmagában nincs ereje. Csak a gondolatba vetett hitünk ad neki életet. Hagyjuk a gondolatokat magukra, hagyjuk őket figyelmen kívül. Az élvezet frissességgel jár, ugyanúgy, ahogyan nagyon fiatalon gyermekként élveztük a dolgokat.

 

Attila Cross

Keresztes Attila, a cikkek írója


A cikkeimben integrálom a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával. Orvosi szaklapokban publikálok és 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keletei-nyugati medicina). 2005 óta dolgozom emberekkel és 350+ a nyilvános ajánlások (sikertörténetek száma) a honlapon.

 

Cikk kategória (angol, magyar)

AJÁNLOTT CIKKEK
szabadságélet