Gyermekpszichoterápia VIII. – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichológia, gyermekpszichológiai könyv

7. rész

FIGYELEM! Tankönyvszagú elméletek. Ezeket a cikkeimet azoknak javaslom, akik komolyabban pszichológiát tanulnak (rendelkeznek már valamilyen alappal) és szeretnének még jobban elmélyedni ebben a tudományban a klasszikus megközelítéseket illetően. De az út végtelen hosszú (főleg az abszolút igazság tekintetében) és a kedves olvasó talál olvasmányosabb, játékokban gazdag egyéb cikkeket is ezen az oldalon.

Ezek a cikkek sajátságos életszemléletemről szólnak, kérem ne tekintse őket szakpszichológiai írásoknak.

Forrás: Csépe Valéria, Győri Miklós, Általános pszichológia 3. (kötet), Hilarion Petzold, Gabriele Ramin, Gyermekpszichoterápia , dr. Csernus Imre, Ki nevel a végén

Schmidtchen játékterápiája – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichológia, gyermekpszichológiai könyv (folytatás)

A gyereknek meg kell tanulni felismerni a konfliktust okozó szituációkat és azt, hogyan és mit tud rajta önmaga megváltoztatni. Fontos, hogy legyen kitartása, hogy megoldja nehézségeit, legyen meg a képessége a különböző megoldások kipróbálásához. A próba-szerencse kísérletezések után találja meg a logikus gondolkodás útját és így a helyes választ nehézségeire – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichoterápia, gyermekpszichológia, gyermekpszichológiai könyv.

A szorongások leépítése mellett olyan technikákat kell elsajátítani, melyek segítik az önérvényesítés elérésében.
Ellentétben Axlinnel Schmidtchen, Goetze és Jaede szerint a terápiát meg kell, hogy előzze egy részletes viselkedésanalízis és pszichológiai tesztvizsgálat. Szükségesnek tartják a terápia befejezésekor felülvizsgálni, mennyire valósultak meg a terápiás célkitűzések, a kívánatos terápiás effektus.

Mielőtt a csoportterápiákról írnék cikkemben, szeretném a magyarok közül egy kortárs pszichiáter véleményét is leírni a gyermeknevelés kapcsán, akinek nincs saját gyermeke, mégis hasznos észrevételeket vetett papírra vizsgálódás során. A gyermek egy ideig nem látja a rosszat, mert a felnőttek színjátékot játszanak és őszintétlenek önmagukkal és a gyermekkel szemben is. Nem mutatják ki, ha feszültek, dühösek, ha félnek valamitől, hanem szerepet játszva nem vállalják fel saját hibáikat, melyet a gyerek megérez. Ez szofisztikáltabb értelemben ugyan, de hasonló a cikkben már tárgyalt pszichofrenogén anya inkongruens viselkedéséhez, aki mást mutat, mint amit tesz.

Csoportterápia gyermekekkel – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichológia, gyermekpszichológiai könyv

A pszichodrámáról már írtam dolgozatomban, azonban a gyermekterápiában is szeretném néhány szó erejéig fontos vetületeit megemlíteni, hiszen Moréno úgy látta, hogy az egész terápiás módszerét a gyermeki játék inspirálta. Amerikában kezdték átvinni a legkisebb változtatásokkal gyermekterápiába az eredetileg felnőtt terápiaként számon tartott pszichodrámát. A gyermekcsoportokkal párhuzamosan szülőcsoportokban is dolgozunk és meghatározott időközönként az egész családot is bevonjuk a terápiába.

Mielőtt a gyerekeket felvesszük a csoportba, a szülőknek vállalniuk kell, hogy több, mint tíz csoportfoglalkozáson részt vesznek, amelynek témája a családban feltörő konfliktusos interakciók pszichodramatikus feldolgozása (Gerstenberg, 1979).

Az egyénre kidolgozott terápiás technika átalakítható csoportterápiává is Axline szerint. Ha például a gyerek szociális alkalmazkodóképessége csökkentmérvű, úgy különösen előnyös csoportterápia alkalmazása. Azonban, ha viszont az érzelmi sérülése nagyon mélyre nyúlik, Axline az egyéni terápiát részesíti előnyben. Ideális lehet az egyéni terápia és a csoportkontaktus kombinációja.
Van néhány kritérium, ami a csoportterápia ellen szól (Haim Ginott):

• olyan gyerekek, akiknél túlzott mértékben erős a szexuális szükséglet, vagy akik perverz szexuális élményeket éltek meg,
• lopós gyerekeknél,
• nagyon agresszív gyermekeknél,
• erős testvérféltékenység (gyűlölet a testvérrel szemben),
• szociopata gyerekek (olyan gyerekek, akiknek kevés beleérző képessége van, ahol nincs jele sem bűntudatnak, sem szorongásoknak stb.),
• olyan gyerekeknél, akik súlyos traumán estek át, mint például az egyik szülő elvesztése.

Nagyon fiatal vagy súlyosan gátolt gyerekeknél a csoportterápia kedvező lehet azonban, mert a csoport a spontán megnyilatkozást elősegíti és az izolációhoz ragaszkodást gyengíti.
Baumgartel szerint az, hogy egy gyerek egyéni vagy csoportterápiában vegyen részt, a terapeuta szubjektív ítéletétől függ, ugyanis nem azt kell eldönteni, hogy egy gyerek agresszív-e, hanem azt, hogy túl agresszív-e ahhoz, hogy csoportban részt vegyen és így a túl erős feszültségét behozza-e a csoportba. A pszichoterápiás játékcsoport előkészítéseként jónak találja, ha előbb egy pedagógiai orientációjú „foglalkoztató csoportban” vesz részt a gyermek, ahol személyes problémái még nem kerülnek annyira előtérbe.

A non-direktív (kliens-centrikus) játékterápia indikációja

Ezt a terápiát 4 és 12 év közötti gyereknél választjuk. Újabb vizsgálatok bizonyítják, hogy a következő viselkedési zavarok építhetők le sikeresen ezzel a módszerrel:

• általános szorongásos állapot,
• hangulati nyomottság,
• iskolai nehézségek, olvasási és helyesírási nehézség,
• beszédzavarok
• motivációszegénység, játék képtelenség oldása.

A terápiás kontaktus egy vagy kétszer hetenként 40-45 percig tart (ellentétben az analitikus játékterápiával, ami bizonyos esetekben heti 6 kontaktusig is mehet).

F. Baumgartel megkísérli gyermekterápiás módszerében integrálni a kliens-centrikus, a pszichoanalitikus, a tanuláselméleti, különösen az instrumentális kondicionálási technikát és modellkövetés módszerét.
Ez nem egyedi módszere a játék a terápiának, inkább a hiányzó verbális közlések pótlását és a terápia számára előnyös szituatív feltételek elérését hivatott elősegíteni. Hasonlóan az analitikusan orientált terapeutákhoz, szükségesnek tart egy részletes diagnosztikus orvosi és pszichológiai vizsgálatot is, mely minden terápiás beavatkozást megelőz.
A szülök bevonása azonban nagyon fontos.

Elengedhetetlenül fontos a gyerekek érdekében létrehozott jó és intenzív együttműködés a kezelt gyermek szüleivel. Javasolt, hogy a szülők szülőtréningen vegyenek részt, ez rendszeres, meghatározott időben való megjelenést jelent olyan szakembernél, aki az intézményben működik, de nem kezeli a gyermeket. A gyermek terapeutája ugyanis ezt a feladatot azért nem vállalhatja maga el, mert ezáltal megzavarná a gyermekkel kialakított bizalmas kapcsolatát.

A Pszichomotorium fejlesztése – gyermek pszichoterápia, gyermekpszichológia, gyermekpszichológiai könyv

Gyermekkorban előfordulhat, hogy az általános pszichológiával kapcsolatos zavarok az iskolában való helytállás függvényeként képeződnek le, amelyre bizonyos mértékben a pszichomotorium fejlettsége is hatást gyakorol. Ha ugyanis a pszichomotorium, azaz a gondolkodási és mozgási funkciók fejlettek, akkor az írás és olvasás is megfelelő módon működik, jóllehet más tényezők is befolyást gyakorolnak a gyermekre például a kogníciók kialakulása és az affektív hatásmechanizmusok.

Ezért nagyon fontos, hogy tanulmányozzam cikkemben a pszichomotorium fejlesztésével kapcsolatos problémákat. Azonban 0-5 éves korig a mozgás fejlesztése a korai fejlesztésről beszélünk, az idegrendszer korai fejlesztésével többek között Csépe Valéria foglalkozott.

9. rész