A keresés vége: Amikor rájössz, hogy már megérkeztél

A spirituális vagy önismereti úton járó emberek élete gyakran egy végtelen keresésről szól. Keressük a békét, a megvilágosodást, a boldogságot, a teljességet. Könyveket olvasunk, tanfolyamokra járunk, gurukat követünk, technikákat gyakorlunk. Mindig a következő sarkon, a következő felismerésben, a következő elvonulásban reméljük a végső választ.
De mi van, ha az egész keresés egy alapvető félreértésen alapul? Mi van, ha a keresés maga az, ami távol tart minket attól, amit keresünk?
Ez az önismeret legnagyobb paradoxona.
A szemüveg, amit az orrodon viselsz
Képzeld el, hogy egész életedben a szemüvegedet keresed. Kétségbeesetten kutatsz utána mindenhol, miközben az végig az orrodon van. A keresés ténye feltételezi, hogy a dolog, amit keresel, nincs veled. A keresés fenntartja a hiány érzetét.
Ugyanígy, amikor a békét keressük, azzal azt az alapvető hiedelmet erősítjük, hogy mi jelenleg nem vagyunk békében. Amikor a teljességet keressük, azzal azt a történetet tápláljuk, hogy mi jelenleg hiányosak vagyunk.
A béke, a teljesség, a valódi Önmagad nem egy jövőbeli cél, amit el kell érni. Ez az, ami te most vagy, a gondolataid és a történeteid rétegei alatt. Olyan, mint a Nap, amit eltakarhatnak a felhők. A feladatod nem az, hogy megteremtsd a Napot, hanem hogy felismerd, a felhők (a gondolatok, a keresés) nem azonosak a Nappal, és hagyd, hogy a szél elfújja őket.
A kereséstől a felismerésig
A váltás a keresésről a felismerésre akkor történik meg, amikor a figyelmedet a jövőbeli célokról visszafordítod a jelen pillanat valóságára. Amikor abbahagyod a harcot és a törekvést, és egyszerűen csak megpihensz abban, ami van.
Egy egyszerű kérdés: Mit keresel valójában? Békét? Csendet? Szeretetet? Vizsgáld meg: lehetséges, hogy a béke, amit keresel, nem más, mint a harc hiánya? Lehetséges, hogy a csend, amire vágysz, nem más, mint a mentális zaj hiánya? Mi történik, ha egy pillanatra abbahagyod a keresést? Ha nem akarsz sehova sem eljutni, senkivé sem válni, semmit sem elérni? Mi marad?
Ebben a megpihenésben, ebben a nem-cselekvésben gyakran feldereng az, amit olyan régóta kerestünk. Nem azért, mert megtaláltuk, hanem azért, mert abbahagytuk a menekülést előle. Rájövünk, hogy a kincs, amit a világ végén kerestünk, mindvégig velünk volt. A szemüveg az orrunkon volt.
A keresésnek akkor van vége, amikor rájössz, hogy nincs mit keresni. Már megérkeztél. Mindig is itt voltál. Üdv itthon.
A Szerzőről és a további lépésekről
Keresztes Attila, író és mentor. A munkám célja, hogy egyszerű és gyakorlatias utat mutassak a belső békéhez, a gondolatok zűrzavarán túl.
Ha a cikkben olvasott gondolatok elindítottak benned valamit, itt a három lehetséges út:
- Ismerd meg a filozófiát: Olvasd el a legfontosabb alapgondolatokat a Megközelítés
- Nézd meg a bizonyítékokat: Láss közel 400 valós Eredményt és személyes tapasztalatot.
- Indulj el a saját utadon: Ismerd meg a Közös Munka részleteit.