Ki vagyok én valójában? Az önkutatás első lépése

Mindannyian használjuk a szót: „én”. „Én boldog vagyok”, „én szorongok”, „én mérnök vagyok”, „én egy anya vagyok”. De megálltál valaha, hogy komolyan megvizsgáld, ki vagy mi az az „én”, akire folyamatosan hivatkozol? A legtöbben sosem tesszük. Elfogadjuk, hogy mi egyenlőek vagyunk a gondolatainkkal, az érzéseinkkel, a testünkkel, a szerepeinkkel és a történetünkkel.

Ez a legalapvetőbb tévedés, ami minden szenvedésünk gyökerét képezi.

A tartalom és a tárolóedény

Képzeld el, hogy a tudatod egy üres szoba. Ebben a szobában időnként megjelennek bútorok: egy gondolat, egy érzés, egy emlék, egy testi érzet. Megjelenik a „szorongás” nevű szék, az „ezt elrontottam” nevű asztal, vagy a „ma boldog vagyok” nevű festmény a falon.

A tévedésünk az, hogy amint egy bútor megjelenik, mi azonnal azt hisszük, mi magunk vagyunk a bútor. Amikor a szorongás megjelenik, azt mondjuk: „Én szorongok”. Amikor a düh megjelenik, azt mondjuk: „Én dühös vagyok”. Azonosulunk a szoba tartalmával.

De mi történne, ha feltennéd a kérdést: Ki az, aki észreveszi a szorongást? Ki az, aki tudatában van a dühnek?

A gondolat és az érzés jön és megy. A „mérnök” szerep csak a munkahelyeden létezik, az „anya” szerep csak a gyerekeiddel kapcsolatban. Ezek mind ideiglenes tartalmak. De van valami, ami állandó: a tudatosság, ami mindezt észleli. Te nem a bútor vagy. Te a szoba vagy. Te nem a felhő vagy. Te az égbolt vagy, amiben a felhők megjelennek.

Az egyszerű felismerés

Ez nem egy bonyolult filozófiai koncepció. Ez egy közvetlen, azonnali felismerés lehetősége.

Gyakorlati önkutatás: Állj meg egy pillanatra. Figyeld meg a következő gondolatot, ami felbukkan az elmédben. Ne ítélkezz felette, ne próbáld megváltoztatni, csak vedd észre, hogy ott van. Most tedd fel a kérdést: „Ki az, aki ezt a gondolatot észleli?” A válasz nem egy újabb gondolat lesz. A válasz a csend, a jelenlét, a tiszta tudatosság, ami a gondolat mögött van. Ebben a pillanatnyi csendben megtapasztalhatod a különbséget a gondolataid és a valódi Önmagad között.

Amikor rájössz, hogy te nem a dráma vagy, hanem a tér, amiben a dráma lejátszódik, egy hatalmas tehertételtől szabadulsz meg. Nem kell többé minden gondolatot és érzést személyesnek venned. Megláthatod őket olyannak, amik: átmeneti események a tudatosság terében. Ez a felismerés az első és legfontosabb lépés a belső béke felé.

A Szerzőről és a további lépésekről

Keresztes Attila, író és mentor. A munkám célja, hogy egyszerű és gyakorlatias utat mutassak a belső békéhez, a gondolatok zűrzavarán túl.

Ha a cikkben olvasott gondolatok elindítottak benned valamit, itt a három lehetséges út:

1. Ismerd meg a filozófiát: Olvasd el a legfontosabb alapgondolatokat a Megközelítés
2. Nézd meg a bizonyítékokat: Láss közel 400 valós Eredményt és személyes tapasztalatot.
3. Indulj el a saját utadon: Ismerd meg a Közös Munka részleteit.