A spirituális út, ami nem vezet sehova.
Mert már megérkeztél.

Mi van, ha a keresés maga az, ami távol tart attól, amit keresel?
Szia! Attila vagyok és nem fogok neked újabb technikákat, elérendő állapotokat vagy spirituális célokat adni. Valószínűleg már így is tele van a padlásod velük. Meditáltál, jógáztál, kurzusokra jártál, könyveket olvastál – mindezt abban a reményben, hogy egy napon majd „elérsz” valahova. Hogy jobb, békésebb, megvilágosodottabb leszel.

És most hol tartasz?

Talán még mindig érzed a finom, de állandó nyomást: „még nem vagyok ott”, „ezt még meg kell oldanom”, „még dolgoznom kell magamon”. Ez a „spirituális taposómalom”. Fárasztó, igaz?

Ez a megközelítés radikálisan más

Nem adok hozzá semmit. Nem javítunk meg semmit. Nem építünk semmit. Ehelyett együtt megvizsgáljuk azt, ami már most is itt van. Rávilágítunk a félreértésekre, amelyek a szenvedést okozzák. Lebontjuk a felesleges koncepciókat, amelyeket magadra aggattál.
Ez a filozófia nem ad semmit, mert abból indul ki, hogy már most is teljes és egész vagy.

Téves azonosulás

A probléma nem a hiány, hanem egy téves személyazonosság. Azt hiszed, te vagy a történeted, az érzéseid, a gondolataid. De mi van, ha te vagy az a csendes tér, amelyben mindez megjelenik?
Gondolod, hogy a külvilág majd megment? Egyszer, magától, véletlenül (kiszolgáltatottság)? Jól gondolod, a külvilág most mentőövet dobott Neked. Élsz vele vagy inkább a megszokott vegetálást választod, mert az biztonságos? Ha Te nem változtatsz, akkor ugyanaz fog ismétlődni…