Érzelmek kifejezése, elfojtása, manipuláció, sírás, öngyilkosság, kontra boldogság technikák

 In Coaching, pszichológia, keleti filozófia és egyéb (cikkek), öngyilkosság

Három rádió (női sírás = manipuláció, sírjunk vagy ne sírjunk), egy tv (blogolás = boldogság) és két újság interjú (szerelmi öngyilkosság, elájulni a csodálattól a másik láttán) is található a cikk után.

Miben különbözik a sírást kiváltó ok a férfiaknál és nőknél? És vajon a hatóságot befolyásolja a sírásunk?
Mi az a kényszersírás és érzelmi sírás? Ha visszatartom könnyeimet mi lesz? Az élő adásban rögzített rádióinterjúmból kiderül, mely a cikk után található meg.

 

Házipatika

Az érzelmek kifejezése, manipulációja a sírással, illetve azok elfojtása, férfi érzelmekről, öngyilkosságról szól a fáma a pszichológiai megközelítés segítségével. Sokan keresik ugyanis a boldogságot, de ki az aki megtalálja? Mire érdemes figyelnünk? Hol a zsákutca és mi az, ami segít? Egy étvágygerjesztő cikk, konkrét technikát is tartalmaz, hogy ne csak beszéljünk az ételről, hanem meg is kóstoljuk azt.

 

Érzelmek kifejezése, elfojtása, kezelése és a férfi érzelmek (elfojtott érzelmek)

Sok esetben az a probléma, hogy annyira össze vagyunk zavarodva, hogy már követhetetlen számunkra az, hogy mire vágyunk pontosan. Ilyenkor az érzelmek elfojtásra kerülhetnek és képtelenség őket kifejeznünk. Az erős érzelmek pedig ilyenkor rossz tanácsadók. Érdemes várnunk, amíg lecsillapodnak azok. Az érzelmek kezeléséhez a legjobb, ha tisztában vagyunk azzal, hogy az elménk hogyan működik és miként lehet általa hatni érzelmeinkre. Megtanulva uralni azt. Emellett a férfi érzelmek (ahogy sokan nevezik) ugyanolyan érzelmek, mint amit a hölgyek esetében is ismeretes, csupán a férfiak nehezebben tudják általában megélni azokat, mert a gyengeség számlájára írják e jelenséget. Ez csupán egy szerep.

 

Egyénre szabva, ha nem akar tucat lenni

Jómagam a boldogság és az önismeret kérdésével foglalkozom, mert rá kellett jönnöm, hogy az embereknek sokszor egyénre szabott, gyakorlati megoldásra van szükségük, mivel különbözőek vagyunk. Ha a ruhát szabjuk az emberre, az más, mintha fordítva lenne. Sokan egy pszichológiai irányzat mellett kötelezik el magukat, amellyel csak egyféle megoldással tudunk szolgálni. Jómagam biztos hamar megunnám azt az éttermet, ahol csak bablevest árulnának, még akkor is, ha többféle módon tálalnák azt. Jóllehet aki valóban bablevesre vágyik az a legjobb helyet találta meg önmaga számára.

 

Segíts-ég!

Vagy egyedül találjuk meg a megoldást, vagy megtalálunk valakit, aki segítségünkre van ebben. Aki hiteles számunkra. Megéli, amiről beszél és nemcsak könyvekben olvasott róla. Objektív külső kontrollt alkot számunkra. Aki már elérte azt, amit mi is szeretnénk megvalósítani. Kocsit vezetni is olyan tanároktól érdemes, akik már tudnak vezetni. A barátaink, családunk és ellenségeink elfogultak. Bár kellő önismerettel kiszűrhetjük belőle a releváns információkat. A lényeg, hogy ne várjunk arra, hogy minden kedvező legyen az elinduláshoz, mert akkor sohasem fogunk elindulni. Az sem baj, ha tökéletlen számunkra a kezdeti helyzet, majd finomítunk rajta útközben.

 

Tévutak

A segítő, amelyik leáll a fejlődésben és 30-40 éves elméleteket használ könnyen kiéghet, unottá válhat, így nincs megújulás (hogyan mutat újat), változatlan marad, elveszítve erejét. Tisztelet jár a kivételnek. Ha választhatok akkor én inkább egy 1-2 éves, dinamikus kocsit választanék egy 30-40 éves veteránnal szemben. Persze a cél is meghatározó, de a hangsúly máson van, akivé válunk, miután elértük azt.

Értelmetlen olyan szakember mellett voksolni, aki fölényes, lekezelő, és a legfontosabb számára, hogy önmaga előtt tetszelegjen. Akadnak olyan segítők is, akiknek kifinomult eszközük van arra, hogy róluk szóljon a terápia és ne rólunk. Hogy lehet ezt észrevenni? Úgy, hogy lényegtelen számukra, hogy hogyan tegyünk meg egy újabb lépést, tiszteletben tartva tempónkat, hanem rögtön a végeredményről beszél, ez lesz a legfontosabb számára. Képtelen minket megérteni, hanem saját meggyőződését erőlteti ránk. Egy valódi facilliátor annyit ad, amennyit elbírunk és bizony ebben különbözőek vagyunk.

 

“Ezt már ismerem” szindróma

Sokan képtelen átültetni a gyakorlatba a technikákat és azt hiszik elég, ha megismerik a módszerek elméleti hátterét. Ez olyan, mintha valaki könyvekből akarná megtanulni, hogyan kell repülőt vezetni. És mikor egy újabb könyv jelenik meg róla, azt mondanám, hogy én már azt biztosan ismerem, hiszen minden szót hallottam a témáról. Első lépésben nincs ezzel semmi gond, de érdemes tovább lépnünk és megélni a remélt eredményeket. A meditáció esetében felesleges előre eldönteni, hogy milyen hatása lesz ránk nézve. Reális ember nem előre alkot véleményt az eseményekről, hanem először veszi a fáradtságot és szemrevételezi azokat.

Egyik paciensemnek adtam egy általam elkészített, vezetett meditációkat tartalmazó anyagot (zenei aláfestéssel). Rákérdeztem pár hónap múlva, hogy hogyan boldogul vele. Azt mondta, hogy belehallgatott, de más zenét hallgatna és a technikákat sem próbálta ki. Ez olyan, mintha egy könyvet a borítója alapján ítélnénk meg, amit rendszerint egy teljesen másik személy tervez meg, mint aki a könyvet megírja.
Egy lehetséges út

Említettem, hogy ahány ember, annyi út kínálkozik számunkra. Bízom benne, hogy mindenki meg is találja ezt az utat. Létezik egy technika, ami gondolkodásra ösztönöz: Este, elalvás előtt készítsünk egy listát arról, hogy mi az, ami nem volt ínyünkre aznap. Minek kellene másképpen történnie, hogy jól érezzük magunkat. A kishitűség és a szomorúság (ez már maga az állapot) realitás értékét kérdőjelezzük meg, önmagunk helyett. Vajon elhiszem-e, hogy megérdemlem a boldogságot, vagy az csak a ,”kiváltságosok” privilégiuma? Van-e olyan bűntudat bennem, aminek érdemes lenne megvizsgálni az eredetét, és van-e létjogosultsága. Dosztojevszkijtől tudjuk, hogy a bűntudat bűnhődést eredményez. Vizsgáljuk meg azt is, hogy a boldogság rajtam kívül van-e, mert akkor magamon kívül fogom keresni. És végezetül érdemes fontolóra venni, hogy a depresszióban rengeteg energia található meg, ami csak rossz irányba indult el, mert önmarcangolásra pazaroljuk ezt az energiatöbbletet.

Tapasztalatom szerint, ha többfajta, megfelelő gyakorlati technikákat alkalmazunk felváltva, azzal könnyedén kiléphetünk a depresszióból, hiszen az újdonság erejével hatnak a technikák. Kifejlesztettem ilyen kombinációt, ami felgyorsítja az eseményeket. Speciális technikákat önkéntes módon osztunk meg másokkal és utána az eredmények tekintetében tovább fejlesztjük a módszereket, hogy még hatékonyabbak legyenek.

 

Újság interjú: szerelmi öngyilkosság

Újság interjú: Elájulni a nagy csodálattól a másik láttán


Rádió interjú az öngyilkosságról

Mi az az anhedónia? A génállományok számítanak? Vagy teljesen másról van szó?


Blogolás = boldogság

 

Női sírás = manipuláció?


Sírjunk vagy ne sírjunk?

Nem vagyok pszichológus, sem orvos, nem rendelkezem tudományos fokozatokkal, csupán sajátságos életszemléletemről beszéltem interjúim, publikációim során… Így nem tartok pszichológiai kezelést, és nem gyógyítok! Pszichés probléma esetén, illetve gyógyítás kapcsán keresse fel a szakrendelést!

 

 

Attila Cross

Keresztes Attila, a cikkek írója


A cikkeimben integrálom a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával. Orvosi szaklapokban publikálok és 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keletei-nyugati medicina). 2005 óta dolgozom emberekkel és 350+ a nyilvános ajánlások (sikertörténetek száma) a honlapon.

 

Cikk kategória (angol, magyar)

AJÁNLOTT CIKKEK
párkapcsolatpárkapcsolat