A személyiségfejlesztés szabályozza életünket, vagy szabadságot ad? – tudatosság, életerő, flow, áramlás

 In advaita, Coaching, pszichológia, keleti filozófia és egyéb (cikkek)

A személyiségfejlesztés lehetséges negatív mellékhatásai a keleti pszichológia szerint

Hasznos a személyiségfejlesztés, a különféle sikertréningek, ha szeretnénk ebben a társadalomban érvényesülni, megismerni a vállalkozások mibenlétét, de ha önmagunkat, a valósi lényünket keressük, az elképzelhető, hogy sok esetben ezen túl van. A szerepekkel nincs baj, ha tudjuk, hogy azok csak szerepek, ruhák és nem valódi önmagunk. Így nem ott keressük valódi lényünket – személyiségfejlesztés, tudatosság, életerő, flow, áramlás

Ha úgy élünk, mintha nem léteznénk, akkor sok esetben objektíven megfigyelhetjük önmagunkat, ami azonnali felismerést ad. Ilyenkor nem a logika útját választva elemezzük életünket, hanem egy kicsit mélyebbről szemlélve meglátjuk az összefüggéseket is. Hiszen ilyenkor nem egy elemzés – ami relatív – alapján vonunk le konzekvenciát. Ugyanis minden szubjektív. Pl., ha én lövök egy puskával és megkérdezném a kedves olvasót, hogy milyen irányú a kilőtt golyó útja, akkor az olvasóm valószínűleg azt mondaná, hogy egyenes. Ami igaz is. De, ha a Földön kívülről nézzük, mint egy „földön kívüli”, akkor máshogy ítélnénk meg. Ugyanis a Föld kering folyamatosan, így ez a fajta mozgás is benne van és nem egyenesen halad végig a röppályája a golyónak. És akkor most melyik igaz-abb? Mi a vonatkoztatási rendszerünk?

Ugyanígy a személyiségfejlesztés sok esetben egy újabb image-t, képet hoz csupán létre, egy szerepet, de a valódi ÉN-ünk állandó, és megváltoztathatatlan a keleti pszichológia szerint (lásd Szelf), ez maga a tudat, amit nem kell csiszolgatnunk… És, ha elkezdjük önmagunkat objektíven megfigyelni, akkor vajon van valaki, aki megfigyelő vagy az is csak egy tárgy a látóban? Az, hogy a Self és az ÉN között távolság van egy gondolat hiteti el velünk. A gondolatok, mint a felhők távolságot vonnak a valódi ÉN-ünk (Self) és a kis egoisztikus ÉN-ünk köré.

A tudatosságról, életerőről, flow-ról, vagyis áramlásról

Ilyenkor nem válunk passzívvá, ha a megfigyelőként párhuzamosan szemléljük élethelyzeteinket, csupán nem azonosulunk a cselekedettel. Ahogyan amiatt, hogy vezetjük az autónkat még nem leszünk mi az autó, igaz? De ezt pontosan tudjuk minden pillanatban. A tudatosság, életerő olyan, mint az elektromos áram, ami képes a sütő segítségével meleget vagy a hűtő segítségével hideget megnyilvánulni. De nem a hűtőn, vagy sütőn van a hangsúly. Az „csak” egy forma… És, ha megráz valakit az áram, attól még nem lesz annak bűntudata és nem is büntetik meg őt. Ez elvontnak tűnik, de ugyanúgy működik az örök tudat is. Mivel egyfajta áramlás (flow) hatja át, így az mindig tökéletesen nyilvánul meg. De, aki azt mondja, hogy a flow-val áramlik, abban megosztottság van. Van ő és a flow. De mi nem a flow-val áramlunk valójában, hanem mi magunk vagyunk a flow. Csak valamiért azt játsszuk, hogy kiestünk ebből és szenvedünk. Ezzel a mesével azonosulunk, így keressük a megoldást. De maga a keresés szüli a feszültséget, mert egy olyan problémát nem lehet megoldani, ami nem létezik. Miért hisszük azt, hogy minden sötét, miért nem vesszük észre, hogy csak egy fekete szemüveg van rajtunk? A fekete szemüveg nem jó tanácsadó. Ne kövessük. Ha fekete szemüveg van rajtam és ezt nem veszem észre, mert annyira nyilvánvaló és elkezdem a világot fehér festékkel lefesteni az valóban jó megoldás? Hogyan tehető mindez meg. A cikkeimben folyamatosan küldök gyakorlati megoldást, ahogy ebben a cikkben is lesz egy a legvégén.

Vigyük ezt át a tapasztalatba, hogy ne csak elmélet legyen – megoldás

Meg kell keresni, ami állandó, ami mindig velünk van (jóban és rosszban) és azzal maradni. Arra figyelni, ahelyett, hogy a gondolatoknak, érzelmeknek adnánk túl nagy hangsúlyt. Egy olyan pontról van szó, ami akkor is ott van, ha pozitív vagy negatív hangulatunk, gondolatunk vagy éppen érzelmünkkel azonosulunk. Mi van azon túl, ami örök? Idővel a test és az elme feloldódik ebben a bölcsek szerint, de ez az állandó pont megmarad. És mikor keressük ezt az állandó pontot ne vesszünk el a leírásában, az annyira nem is fontos. Ezért ne is használjuk más szavait, ahogyan másik írták le ezt a stabil pontot. Csak érezzünk rá és maradjunk vele. Nem nehéz, csak mindig elmegyünk mellette, mert van egy elvárásunk, hogy milyennek kellene lennie, ezért nem vesszük ezt észre. Próbálkozni kell. Mi ez a sietség a felbukkanó dolgok elemzése, kijavítása kapcsán? Csak maradjunk az örök „vagyok” ponton. Ez a stabilitás. Ha megláttuk valódi énünket, akkor nincs több kérdés. Ami felmerül az a teljes világ a tudatosságunkban.

 

Attila Cross

Keresztes Attila, a cikkek írója


A cikkeimben integrálom a nyugati pszichológiát a keleti filozófiával. Orvosi szaklapokban publikálok és 3 területről van egészségügyi szakvizsgám (keletei-nyugati medicina). 2005 óta dolgozom emberekkel és 350+ a nyilvános ajánlások (sikertörténetek száma) a honlapon.

 

20 év munka, több, mint 800 cikk (köztük van több 30 oldalas írás is), mely letesztelt, gyakorlati megoldásokon alapszik. Segítesz egy nemes ügyben, hogy minél több embernek segíthessünk megtartva az objektivitást?

Cikk kategória (angol, magyar)

AJÁNLOTT CIKKEK
antibiotikum helyettszenvedés, személyiségfejlesztés