A szívrohamok sok esetben visszavezethetőek a légzésre. A lélegzetről, az elme erejéről és az emberi agy és elme különbözőségeiről

Forrás: Svámí Ráma: Tudatos élet, A spirituális átalakulás kézikönyve

A lélegzet ereje

Erről már írtam, lásd A jóga és a pszichológia, pszichoterápia és gyógyítás egyesítése. Gyakorlat a cikkben a gondolataink, hangulatink megváltoztatására – biofeedback, tudatos légzés, prána légzés

A lélegzet a híd a test és az elme között. A jógik, az ősi szent iratokban, akik a légzést kutatják a pránavédinek. Ők állítólag akár hónapokra képesek leállítani a légzésüket. De a gondolkodó és fizikai mivoltunk vajon miért működik együtt a légzéssel? A kettő közti kapcsolódást nevezzük pránának (lélegzet). Az élet maga a lélegzet. A lélegzetről nem nagyon beszélnek sehol. Pedig alapvető fontosságú. A jógatudomány nem véletlenül fektet hangsúlyt a pránajámára (magasabb szintű légző gyakorlatok, lásd 4. szint a Rádzsa-jógában), de ennek a rekeszizomlégzés az alapja. A szívrohamok sok esetben visszavezethetőek a légzésre. Nem véletlen, hogy az, az állat amelyik felületesen lélegzik hamarabb elpusztul – lélegzet, elme ereje, emberi agy.

Nem kell hangot kiadni a légzéskor, mint pl. az ujjai légzés alkalmával és nem kell szünetet sem tartani sem a ki és belégzésnél javasolja Swami Rama. A légzésszünetek kontrolálásával egyébként a múrcshá pránájáma gyakorlat foglalkozik. A légzésszünettel azonban agysejtek pusztulhatnak el. A jógatudományban a légzést három szakaszra osztják fel:
– belégzés (púraka)
– kilégzés (récsaka)
– szabályozott visszatartás (kumbhaka)

A kumbhaka tehát a légzésszünet. Vajon mi hangolja össze az énünk gondolkodó részét és a testünket? Hogy, hogy arra megy a testünk amerre szeretnénk? Amint ez szétválik a légzéssel jön a halál. Az egység pedig maga az élet. A halál ugyan szétválást jelent, de nem teljes megsemmisülést mondják a bölcsek. Csupán a test és elme tudatos része válik külön az elme tudattalan részétől és a lélektől. Tehát a testünk, a lélegzetünk, és elménk tudatos része, mely az ébrenléti állapotban működik alkotják a halandó énünket. Az elme tudattalan része és az egyéni lélek kombinációja félig halhatatlanok. Az egyéni lélek pedig önmagában halhatatlan.
A halálról a jógik szemszögéből már írtam, lásd Van, aki a legnagyobb élménynek éli meg a test halálát. Gyakorlat a cikkben – jógi, bógi, rogi, samadhi, a halál művészete

.
A halál tehát az elválás: az egyéni lélek és az elme tudattalan része leválik a tudatos elmétől, lélegzettől, testtől. De a halál nem oldja meg a problémákat, ahogy a nyolc óra alvás sem oldja meg az anyagi gondjainkat. A problémákat tehát itt és most kell megoldanunk.
A belégzésnek (prána) és kilégzésnek (apána) egyenletesnek kell lennie. Ezen kívül a horkolás nem jó jel Swami Rama szerint. És a kipihentség jele a kisimult arc.
A legjobb akkor meditálni mikor a nappal és az éjszaka egybekel, ez a szandhjájá (egyesülés). Ez hajnalban és alkonyatkor történik meg. A légzésünk is néha egyszerre történik meg a két orrlyukon keresztül (ida és pingala). Hold és Nap. Nő és Férfi. Az Egység. A szusumná alkalmazása szól erről. Swami Rama háromszor öt perc légzést javasol, reggel felkelés után, evés előtt és lefekvés előtt. Az első lépés az elcsendesedés, a második a harmonikus légzés, majd ezt követi az elengedés. Az elme és a légzés olyan, mint két jó barát, mindig együtt dolgoznak. Az elején erőfeszítésre van szükség, hogy megzabolázzuk az elménket, de gyakorlat teszi a mestert és idővel egyre jobban belejövünk.

Elme vagy agy? – az emberi agy és az elme ereje
.
Fontos még tisztázni az elme és az agy különbözőségeit. Az agy a villanykörte, akkor az elme az elektromosság. A vezetékek hálózata pedig az idegrendszer. Ha kiégett a körte hiába épek a kábelek és hiába van áram… Mind a háromra szükség van az összhanghoz. A lélek már adott, azt nem kell megismernünk, csak az elménket. A tudattalan tartományt. Így jutunk túl rajta… Ha boldogság a külvilágban lenne már rég felfedeztük volna. Még a Holdra is elmentünk. Az elme megismerése adja meg a valódi boldogságot. A test egésze az elmében van, de az elme egésze nincs benne a testben. Az elmét kell megismerni, nem Istent, mert ő már itt van. És, ha megismerjük az elmét, Istent is meglátjuk végre. A szent iratok ezt mondják: ,,mano éva manusjánám káranam bandha-móksajóh.” Az elme megértése által az ember minden köteléktől megszabadulhat.

Ha az elmét egyhegyűvé tesszük és befelé fordítjuk a forrás felé, óriási boldogságot tapasztalunk meg. Ez a bennünk élő élet forrása, maga a tudatosság.