Kérdések és válaszok az élet nagy kérdéseiről 3/2. rész

Előző oldal: 3/1. rész

5. Minden szenvedés és élvezet egy forrásból ered: a reményből, hogy a következő pillanattól valamit
várok. KÉRDÉSEM: Ha nincsenek céljaim, akkor mi visz előre a fejlődés irányába? Akkor
akár el is fekhetek tétlenül várva,hogy majd történik valami.

Igen, az elme mindig csinálni akar valamit, ez a veszte. Azt hiszi, ha ő nem avatkozik a dolgokba, akkor nem fejlődünk tovább. De nézd meg hova jutottunk? Erkölcsi, anyagi és természeti válságba. Mert mindig a külsőséggel vagyunk elfoglalva, és nem azt kutatjuk, ami közös mindannyiunkban, a belsőt. Már Hasfelmetsző Jack is megmondta, hogy a valódi szépség belülről fakad.:) Viccen kívül mindig a formára helyezzük a hangsúlyt. Ha elcsendesedsz és nem az elméből irányítasz, egy magasabb intelligencia teszi ezt meg.

Ekkor ugyanúgy lehetsz aktív vagy passzív, de csendből reagálsz és nem elméből. Így csak sikeres lehetsz. És lehet, hogy nem úgy lesz, ahogy Te akarod, de mindig minden a lehető legjobb módon alakul és támogat az élet. Egy hatalmas erő. Nincs ellenállás, így minden áramlik a maga módján. Nincs félelem, elhamarkodott döntés, csak béke és nyugalom. Emberség. Ez hiányzik most az emberiségből.

Az teszi a legnagyobb dolgot az emberiségért, aki megtudja ki ő valójában – már a puszta jelenlétével megváltoztatja a világot -, és utána ezt másoknak is tovább adja. Mi lehet ennél fontosabb? A többi csak külsőség számomra… Minél erősebb az éntudat, annál arrogánsabb az ember és annál jobban szenved. A folyónak eggyé kell válnia a tengerrel…

6. Hagyjam csak átfolyni a gondolataimat? Ha felmerül egy gondolat, érzés, vagy hangulat hagyjuk megtörténni? De sok testi szenvedést is megélek. Így, hogy tudom a pillanatot élvezni? A félelmek, gondolatok be is következhetnek, teremtő ereje van? Pl.:nehogy azt a tételt húzzam! És kihúztam! Nehogy elrontsam a bizonyítványok írását… Ha a negatív gondolatokkal azonosultam eddig, azaz a fájdalomtestemmel, akkor miért nem sikerül „meggyógyulnom”,ha a gondolataimat pozitív irányba alakítom, terelem? Gondolatainkkal teremtünk is?

Ha megfigyeled az elme mikor nem tud valamit és segítséget kér, akkor is elvárása van a megoldás tekintetében. De, ha tudja a megoldást akkor miért kérdezne? Ez olyan, mintha a taxisnak egy külföldi országban – ahol még nem jártál -, megmondanád, hogy rossz irányba megy. Az életben való bizalom feloszlatja a félelmet. De az nem bizalom, hogy kapok egy szerződést, amit aláírnak és utána kezdek el bízni.

De ez csak példa, nincs baj a szerződésekkel, praktikus dolog, általában a jellemünkkel, emberséggel van a baj… Szóval nem úgy oszlik fel a félelem, ahogy gondoljuk. Hanem sok esetben kiderül, hogy ez egy rossz álom és minden megváltozik, nem kell egyenként dolgoznunk rajta. Akkor meg miért elemezzük túl vagy vegyük túl komolyan? A gondolatoknak van ereje, de a kérdés, hogy mit szeretnél? Szabad lenni vagy képességekre szert tenni, lásd tudatszintek? Akkor még mindig lesz ego… Ha elcsendesedsz, és felmerül egy gondolat sokszor azonnal szárba szökken, de ennek helye lesz, ez nem érdekből bukkan fel.

7. Ha nem az érzelmeink, vagy gondolataink szerint élünk, akkor hogy leszünk boldogok?

Úgy, hogy nem a gondolataink és érzelmeink szerint élünk.:)
Az óceán hatalmas, a benne felmerülő hullámok és azok nagysága lényegtelen az óceán szemszögéből, jóllehet megzavarhatják a vitorlázót.

És ezek a folyton változó érzelmek és gondolatok… Úgy emlékszem a latin megfelelője az érzelemnek zavarkeltést jelent. De a gond-olkodás is nagyon kifejező szócska. Nézd meg és látni fogod, hogy minden pozitív dolog csak pótlék a forrásnak, mely túl van időn, téren, érzelmeken, gondolatokon és hangulaton…

8. Advaita filozófia: Ne azonosulj a látottakkal. Maradjunk maga a tudatosság!

Ez több, mint filozófia, az advaita védanta. Ez tapasztalat. Maga az élet. És nem kell annak maradnod. Te az vagy… Mindez az…

9. De így,hogy lesz boldog az életünk? A boldogság is egy érzelemhalmaz, és mindenki arra törekszik! Mitől leszünk boldogok? Mi a boldogság? Hogyan lehet leállítani, kizárni a gondolatokat? Az érzelmek kizárásával hogyan lehet élvezni bármit is, akár egy családi összejövetelt, könyvet, filmet, kirándulást stb.

Miért akarod kizárni a gondolatokat? Mert valaki ezt tanácsolta, és ha ez butaság akkor is ezt akarod? Miért nem jársz Te magad utána? Lehetsz időlegesen boldog attól, hogy néha úgy alakul az életed, ahogy szeretnéd. Utána jön a szenvedés. És ez ismétlődik.

De, ha az ambíciók, vágyak kikopnak, akkor a folyamatos létezés egy mély békét és boldogságot ad számodra. Ez minőségileg más, nem egy megszerzett tárgy miatt szökken szárba, ami ráadásul magában is hordozza azt a félelmet, hogy mi van akkor, ha elveszíted azt…Ez számomra nem valódi boldogság. A valódi boldogságot a létezés adja…

10. Vágyunk Istenre-azt gondoljuk, de ez nem igaz, hiszen hogyan vágyhatnánk arra, akit nem ismerünk? Vágyhatunk pénzre, hatalomra, házra, nőre, férfire, gyerekre stb.., de Istenre?

Én nem vágyom férfire.:) Viccen kívül, előfordul, hogy hívást érzel belülről, valami felé húz a szíved. És az nagyon szép dolog. De sokan félúton megállnak és megelégszenek néhány pótlékkal. Így idővel újra jön a szenvedés. Ne állj meg addig, amíg nem találtad meg azt. Bármi is legyen mindez…Ahogyan a nyaralás alkalmával sem kell előre eldöntened, hogy milyen lesz a táj. Sőt, az lehet, hogy el is rontaná a dolgot…

11. „Idővel rádöbbenünk, hogy ha kikopnak a vágyak belőlünk, akkor nem depressziósok leszünk, hanem hálásak és boldogok. Mert a vágy a jövőben tud csak érvényesülni, és a jövő azonnal megteremti a múltat is, azaz a gondolkodást, az elmét.” (Keresztes Attila)

Ezek szerint ne gondolkodjunk, hogy az elménkre ne hasson, ami megtéveszt minket?
De emberek, gondolkodó lények vagyunk, nem lehet kizárni őket. Eddigi tapasztalataim szerint.:-) Hogyan tudok a múlt érzelmei nélkül élni? Tanulható?

Létezik a valóság és az elme folyton dumál róla. Általában zagyvaságokat. Miért kellene a múlt ahhoz, hogy létezz? Éppen ellenkezőleg csak elfedi a friss, spontán jelent, létrehozva az identitást és az unalmat. A nagy feltalálók is a csendből alkottak. És a művészek is. Ahogy írtam az elme csak egy számítógép, nem kell a nyakadban hordani folyton.:)

Folytatás: 3/3. rész